Életem beteljesedése Istenben van

Öt alkalommal szerepel az Isten szó az Apostolok cselekedeteinek szövegében, amely Péter beszédének részletét tartalmazza, és amely Kornéliusz római százados házában hangzott el, aki családjával együtt megkeresztelkedett. Négy alkalommal az Isten szó Jézusra vonatkozik, egyszer pedig a tanúkra, akiknek Jézus megjelent feltámadása után.

Jézussal kapcsolatban azt akarja mondani a szöveg, hogy az Isten kente fel Jézust Szentlélekkel, aki végigkísérte őt földi életében, aki feltámasztotta őt a harmadik napon, és végül élők és holtak bírájává tette. Első látásra ez a kifejezésmód megkérdőjelezi a Jézus istenségébe vetett keresztény hitet, melyet a niceai-konstantinápolyi hitvallásban megvallunk. Azt várnánk el ugyanis, hogy Péter arról beszéljen, Jézus saját isteni erejéből támadt fel. Az igazság azonban az, hogy Péter beszédjének hátterében felismerhetjük az isteni szentháromságos tevékenységet. A szentírási kifejezésmód más fogalmakat használ és más logikát követ. A Szentírás ugyanis nem Jézus személyének előzetes ismeretéből indul ki, hanem abból a tényből, hogy Jézust fokozatosan ismerhessük meg. Az első és legfontosabb lépés annak felismerése, hogy mindabban, amit Jézus tett, mindenben, ami vele történt, jelen volt az Atya is a Szentlélek erejében. Különösen igaz ez Jézus szenvedésére és halálára, melyben emberi szemmel Isten nem vett részt, Jézus holtából való feltámadása azonban megmutatta, hogy az ő kapcsolata az Atyával erősebb a halálnál.

Isten megmutatta, hogy nem személyválogató, amikor Jézus feltámadásának tanúit kiválasztja, és amit Péter beszédének elején hangsúlyoz is. Két dolgot fontos kiemelnünk ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy amikor Isten az üdvtörténet folyamán személyeket választ ki, akkor mind teológiailag, mind a hit szempontjából ezt a kiválasztást titok övezi; a másik pedig az, hogy Isten nem a maguk érdekében választ ki embereket, hanem a közösség végett. Ezért választotta ki Jézus is tanítványait, és küldte őket az emberekhez, hogy hirdessék az örömhírt. Hirdessék azt, hogy csak a Jézusba vetett hit képes a bűnöket megbocsátani, a bűn hatalmát letörni, és még a halált is legyőzni.

Amikor Jézus meghal a kereszten, látszólag teljesen reményvesztett a helyzete. Annyi mindent akart, és a kereszten, úgy tűnik, mindennek vége. A kereszt a részleges, a be nem teljesedett és tökéletlen élet szimbólumának tűnhet. Elhunytjaink sírboltjai is ezt szimbolizálják; a sírba záródnak részleges életek, be nem teljesedett remények, összetört álmok, be nem teljesült vágyak. Isten azonban bevégzi Jézus életének művét a feltámadás tényében.

Számunkra, emberek számára csak az adatott meg, hogy a dolgok történjenek velünk, de a bevégzettséget csak Isten adhatja meg. A feltámadás kihívás számunkra, hogy saját életünket elfogadjuk annak minden törése, sikertelensége és kérdésessége ellenére. Fogadjuk el egyéni életünket, melyet sokszor nyugtalan szívvel élünk, mert csak Isten képes beteljesíteni azt!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot, és a Feltámadt Megváltó bőséges kegyelmét!

Dr. PÉNZES János szabadkai megyés püspök

Krisztusban kedves testvéreim!

A hit évében élünk, amelyet XVI. Benedek pápa hirdetett meg 2011-ben, s ő is nyitotta meg ezt az évet a II. vatikáni zsinat 50. évfordulóján, 2012. október 11-én. Isten kegyelméből ott lehettem ezen az ünnepségen. Mélyen érintett a fizikailag gyönge és törékeny pápa hihetetlenül erős hite. Szavaiból egy olyan Istenbe vetett bizalom áradt, amelyre én csak azt tudom mondani: ez az ember valóban személyes kapcsolatban van a mi Istenünkkel, számára ez a földi valóság át van itatva a szentháromsági Isten jelenlétével. Sugárzott belőle a belső élet, a gondolatok és a külsőleg is látható cselekedetek egysége. Ennek az egységnek az alapja pedig a Jézusba vetett hitében gyökeredzett; annak a Jézusnak a hitében, aki értünk emberré lett, velünk élt, értünk szenvedett és meghalt, de harmadnap feltámadt.

A feltámadt Krisztusba vetett hit minden keresztény ember életének kiindulópontja (a keresztség pillanatában) és végső állomása (a halál pillanatában a hit beteljesüléseként találkozni fogunk Krisztussal, az igazságos és irgalmas bíránkkal).

Ezt a feltámadásba vetett hitet erősíti bennünk a nagyhéti szertartások ünneplése: virágvasárnap már mögöttünk van, előttünk áll nagycsütörtök az Oltáriszentség megalapításával és a Golgotán imádkozó Jézussal. Nagypénteken Jézus szenvedéséről és haláláról emlékezünk meg. Nagyszombaton pedig, az éjjeli virrasztás után, a feltámadt Jézust fogjuk imádni és áldani.

Legyen ez a hét minden katolikus és keresztény számára hitünk elmélyítésének ideje, amikor több időt szentelhetünk Istennel való kapcsolatunknak, áhítatosan részt veszünk a szertartásokban, elvégezzük szentgyónásunkat és magunkhoz vesszük a feltámadt Krisztus megdicsőült testét a szentáldozásban.
Kívánok áldásokban gazdag húsvéti ünnepeket a Nagybecskereki Egyházmegye minden hívőjének és minden jóakaratú embernek.

Dr. NÉMET László SVD nagybecskereki püspök

Keresztyén hitünk alapja

Jézus él! Jézus feltámadott! — vitték a hírt az asszonyok, akik az üres sír láttán az angyal üzenetét továbbították. Az első húsvét reggele óta ez az örömhír bejárta a világot, mely keresztyén hitünk alapja lett.

Akkor is voltak, és azóta is vannak emberek, akik kételkednek, vagy pedig egyáltalán elutasítják a feltámadás tényét. De mi keresztyének hisszük és valljuk, hogy Krisztus él, Krisztus feltámadt!

Keresztyén hitünk egyik rendíthetetlen és megmozdíthatatlan alapköve az Úr Jézus Krisztus feltámadásának bizonyított volta. Tagadni lehet, de megcáfolni nem. A Húsvét üzenete tanít, hogy a kereszt nem elhordozhatatlan. Akármilyen nagy szenvedés és próbatétel nyomaszt bennünket, bízvást tudhatjuk, hogy aki érettünk keresztet hordozott, könnyűvé tudja tenni a mi terhünket is. Sors és balszerencse csak a hitetlen lelket rontja meg, a hívő lélekre áldott próbatétel, hogy még jobban szeresse Istent. A húsvéti üzenet másik tanítása az, hogy mi Krisztus élete vagyunk. Krisztus dicsőséges és láthatatlan teste az anyaszentegyház. Krisztus uralkodik mennyen és földön. Ahol egy emberi szív Krisztusnak engedelmeskedik, feltűnik Krisztus ereje, életének szépsége, öröme és dicsősége.

Mindenki csak annyira keresztyén, amennyire hasonlít Krisztushoz. Meg lehet-e ismerni rólad, ki a te királyod?

Úgy érzel, úgy gondolkozol, úgy cselekszel-e, ahogy Ő érzett, gondolkozott és cselekedett? Te is Isten teremtménye vagy, a szent keresztség által Krisztus testének tagja vagy te is, aki e sorokat olvasod. Gondold meg, hogy te Krisztusnak választott edénye vagy. Gondold meg, hogy gyertyatartóvá tétettél, amelyen az Ő világosságának kell lobognia.       

Örüljünk az élet ünnepén a világosságnak, amelynek örökösei vagyunk, az igazságnak, amely megjelentetett nékünk, mert a világosság, az élet és igazság Krisztus, a mi Urunk és Királyunk.   

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszhat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm, 8: 35,38-39)

HALÁSZ Béla református püspök

Jézus „nemcsak” a halálát adta nekem, hanem az életét is

Néhány hete arra próbáltam ráirányítani gondolataimat, életemet és lelkemet, hogy valamiképpen az idei böjti időszakban „úgy igazán” ráhangolódjak a böjt lényegére. Olvastam, írtam és hirdettem: ne a húsvéton járjon előre az eszünk, hanem maradjunk meg böjtölőkként a böjtben, és kísérjük a nagyhéti eseményeket a böjt csúcspontjához, nagypéntekhez úgy, hogy mi magunk is megérkezzünk oda, leborulva a golgotai kereszt tövénél…

Nincs húsvét nagypéntek nélkül. Rohanó világunkban nyuszit várunk, tojást, ajándékozást, kedvezményeket… Furfangos ez az embervilág! Sokan élnek úgy: úgyis elmúlik a húsvét templomba menetel, bűnbánat, böjtölés nélkül is, lesz pár munkaszüneti nap, lehet pihenni…

Döbbenetes, hogy folyamatosan veszíti el világunk a hitét és reménységét. Benne mi magunk is. Nem bánkódom ezen, hiszen ezt mondta Jézus is: Vajon talál-e még hitet a földön?
Az öröm és élet ünnepén így formálom ezt saját kérdésemmé: vajon hányan lehetünk még igazi húsvétot, feltámadást ünneplők ezen a földön, ebben az országban? Akiknek a külsőségek, a szokások és a hagyományok mellett fontos örülni és ünnepelni is? Ünnepelni a feltámadást! Így köszönni egymásnak anyanyelvünkön: „Jézus valóban feltámadt!”

Hogy mit is jelent mindez, a húsvétvasárnap, a feltámadás? Az élet győzelmét a halál felett, a fény győzelmét a sötétség felett, a mosoly győzelmét a keserűség felett, a lélegzetvétel győzelmét a kifulladás felett. Pál apostol olyan szépen taglalja, hogy a keresztség által egyek lettünk Jézussal halálában és feltámadásában, s így Isten örökösei, Jézus örököstársai vagyunk!

Hogy miért a húsvét a legnagyobb keresztyén ünnep? Hát ezért. Mert „nemcsak” az örök élet rejlik benne, hanem  mosolyogni és könnyet törölni is tanít. Felhívja rá a figyelmünket, hogy életünk oly sok apró, csillámló homokszemcséjében mennyi boldogság rejtőzik. Ám egyben a nehézségekre és fájdalmakra is felhívja a figyelmet a korbács, töviskoszorú és a véres szögek által.

Mindezt a Teremtő és Gondviselő értünk tette! Mindnyájunkért! Mert Jézus „nemcsak” a halálát adta nekünk, hanem az életét is. Hogy kövessük, hogy tanuljuk meg, hogy „másoljuk” le: a szeretetét, a hitét, a reménységét, a segítőkészségét, a türelmét. Hogy legyünk bátrak szeretni és megbecsülni egymást, a földet, melyen élünk, a gondoskodást, mely Isten áldásaként árad felénk. Hogy merjünk hinni, álmodni, tervezni. Itt a szülőföldünkön!

Bízzunk Istenben, testvéreim, és hittel ünnepeljük az ÉLETET húsvét dicsőséges ünnepén! Áldjon meg mindnyájunkat a Teremtő békés húsvéti ünnepekkel Ézsaiás próféta szavai által: „Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. — Ezt ígérte az ÚR!”

DOLINSZKY Gábor evangelikus püspökhelyettes