Megállapítottuk, míg régen ennek a hagyománynak az ápolása, a technikák elsajátítása anyáról leányára szállt, ma már ez egész másként van. Főleg műhelymunkákon adják át a hozzáértők a tudásukat civil szervezetek vagy más közösségek tagjainak.

— Kezdetben a tojásírás egy-egy tájegységet fedett le, de az alkotóknak köszönhetően szélesedett a motívumtartomány, a hagyományunk mind gazdagabb lett, így pl. a tojásírás mellett vannak egyéb technikák is, a berzselés, a rátétes technika, a batikolás, valamint tojáskarcolás, amely inkább a pásztorfaragásokkal áll rokonságban. A népi iparművész társaim által megismertem a torontáli mintákat, ezekből is a bánátiakat. Igaz, hogy a kutatások csak Csóka határáig terjednek, de mégis sokat ki lehet belőlük olvasni. Nagyon érdekes megfigyelni, milyen mezei virágokkal díszítették a húsvéti tojásokat. Továbbá vannak technikák, melyek nem kötődnek tájegységhez, hanem inkább mesterségekhez, ezek a patkolt és a drótos tojások.

* Olvastam, hogy 2019-ben a magyarországi tojásírás élő hagyománya felkerült a Szellemi és Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, közismert nevén az UNESCO listájára. A közösségi médiában látom, elég sok helyen szerepelsz, kiállításokon, pályázatokon bukkannak fel munkáid, de közben a tudásod átadásán is dolgozol.

— A tavalyi évem igencsak mozgalmas volt, hiszen májusban megkaptam a Népi Tárgyalkotó Iparművész címet a hímestojás-festő, drótostojás-készítő kategóriában, és ezzel felkerült a korona arra a tevékenységemre, amelyet eddig csak hobbiból űztem. November 25-én pedig Budapesten, a Hagyományok Házában tarthattam workshopot, melyet a Tojásdíszítő Egyesület szervezett, és a szép számban megjelent érdeklődőket bevezettem a drótos tojás készítésének rejtelmeibe. A Tojásdíszítők Egyesületének tízéves fennállása alkalmából ugyanott kiállítás nyílt, és mivel én is tagja vagyok az egyesületnek, ott is megtekinthetőek a drótostojás-alkotásaim. A Hímeseknek tulipán kertje című, Tankó Anna Országos Tojásdíszítő pályázaton az esélytelenek nyugalmával jelentem meg, hiszen a drótból nagyon nehéz tulipánmotívumot létrehozni, mégis nagy meglepetésemre második helyezést értem el. Ezek az alkotások is láthatóak a Hagyományok Házában.

* Az idén is folytatódik a Nemzetünk Hímes Tojásai projektum, melyre ezúttal is kértek olyan fotókat, amelyeken a résztvevők a kezükben tartják a saját alkotásaikat. Ebből készül húsvétra egy csodálatos album, mely a közösségi hálón is megtekinthető lesz. Továbbá egy szakmai napon is részt vettél…

— A Tojásdíszítő Egyesületnek a szakmai napján voltam, ahol lélekmadarat készítettünk, melyet a szerbek babuskának ismernek. Természetesen kötődik az ünnepkörhöz, egész évben a tisztaszoba szentsarkában vagy a lámpásról lógott le, esetleg egy hosszú cérnával a kilincshez rögzítették, és ahogy nyílt, csukódott az ajtó, úgy mozgott a madár is. Arra nagyon büszke vagyok, hogy a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület — Diósgyőri Népi Kézműves Alkotóház XX. Virágzó Népművészet 2024. évi rendezvényére küldtem zsűriztetni drótos tojásokat, és a plakátra is az én alkotásom került.  Ezekből is nyílt kiállítás, mely Diósgyőrön/Miskolcon látogatható. Emellett hazai pályán, Zentán is részt veszek — a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaságnak köszönhetően — a húsvéti kiállításon, melyre patkolt és drótos tojással készültem. Vajdaságban már két alkalommal tartottam workshopot, először Kishegyesen, ahova Zsidai Erzsébet szervező invitált meg, és mondanom sem kell, hatalmas érdeklődés övezte ezt a foglalkozást, és nagyon szépen haladtunk a technika teljes körű elsajátításával. Február, március folyamán a nagybecskereki Dositej Nők Egyesületének elnök asszonya, Zorica Aleksić is felkért, hogy tartsak műhelymunkát. Ennek az egyesületnek jómagam is tagja vagyok, és nagy örömömre a tanulni vágyók száma tizenhat volt. Minden műhelymunka előtt egy rövid elméleti részt tartok a drótosmesterségről, honnan jöttek, akik ezzel foglalkoztak, hogyan és miért maradt meg, mert így a résztvevők közelebb kerültek ahhoz a technikához, amelyet később a tojások díszítésekor használtak. A hölgyek persze életükben először láttak ilyet, viszont hat alkotás nagyon ígéretesnek bizonyult.

* Rád egyébként az jellemző, hogy nagyon alapos munkát végzel, és a hobbid kapcsán is végeztél kutatásokat.

— A hobbim szorosan összefonódott a kisebbségkutatói létemmel, hiszen engem nemcsak a technika elsajátítása érdekelt, hanem az is, hogy megmaradtak-e még itt Vajdaságban azok a tárgyemlékek, amelyek a drótostótok mesterségének a meglétét bizonyítják. Valóban megkezdtem a kutatást azokon a vidékeken, ahol még fellelhetőek a drótozott korsók, fazekak. Mint kiderült, Kishegyesen is vannak, de találtam drótos tányért Erzsébetlakon, és ennek az az érdekessége, hogy porcelántányért drótozott össze a mester. Padinán is rábukkantam egy fazékra, de Kupuszináról is érkezett dr. Silling István tudós társam jóvoltából egy fotó, hogy még megvan a drótozott lakodalmas fazék. Ezek mind alátámasztják azokat az elméleteket és tényeket, hogy a drótostótok vándorlásuk alkalmával szerte a nagyvilágban nyomot hagytak maguk után, melyből mi is tanulhatunk. 

Dr. Tóth-Glemba Klárának további sikeres alkotómunkát kívánunk, valamint a műhelymunkákon sok tanulni vágyó, ügyes kezű egyént!