2024. június 18.

„Az azt megelőző napokban a felkelőket csak kisebb, kézifegyveres támadások érték, amelyeket viszonoztak is. Ha szovjet páncélosok közeledtek, akkor az őrök, vagy a civil lakosság figyelmeztette a felkelőket, mire azok szétszéledtek. Huszonhetedike után már a tankokkal is felvették a harcot. Ezen a napon több támadás is érte a Széna térieket. Először egy ávós egységgel keveredtek harcba a felkelők a Moszkva téren. A tűzharc során néhány karhatalmista meghalt, a többiek elmenekültek. A felkelők közül néhányan megsebesültek.

Ugyanezen a napon a szovjet hadvezetés a Gorbunov ezredes vezette 128. lövész-gárda hadosztály alakulatait vetették be a Széna tér elfoglalására. A felkelők a környező házakban, épületek tetején és a metróépítkezés épületeiben helyezkedtek el. A támadás a Moszkva tér irányából következett be (ezt a forradalom alatt »Ifjú Mártírok Terének« keresztelték át). Páncélautók és harckocsik támadták a teret, de a felkelők sikeresen visszaverték és elzavarták a szovjeteket. Éjfél tájban újabb harckocsi támadás következett, hasonló eredménnyel. A katonai támadásokkal párhuzamosan a hatalom képviselői tárgyalásokba is kezdtek a felkelőkkel. Október 26-28. között zajlottak a Bem laktanya parancsnoksága által kezdeményezett tárgyalások. A hadsereg részéről Kővágó Sándor és Deák Ferenc, a szabadságharcosok részéről Szabó János, Ekrem Kemál és Bán Róbert vettek részt a többfordulós tárgyaláson.

2024. október 20.

A hatalom azt követelte a felkelők vezetőitől, hogy tegyék le a fegyvert, ne lőjenek a szovjet alakulatokra, küldjék haza a 16 év alattiakat, és hogy a felkelők indítsanak közös járőröket a katonákkal. A Széna tériek mást akartak: a szovjet csapatok kivonását, az ÁVH felszámolását, választások megtartását, és a felkelők parlamenti képviseletét. A tárgyalásoknak csak részeredményei születtek: néhány 16 év alattit hazaküldtek, aki akarta, letehette a fegyvert, de az érdemi megegyezés elmaradt.

2024. október 20.

A tárgyalások eredménytelensége miatt a Honvédelmi Minisztérium kiadta a támadási parancsot. Október 28-án a kora reggeli órákban a magyar gyalogság szovjet páncélosok támogatásával megtámadta a Széna tér felkelőbázisát. A Margit körút (akkor Mártírok útja) felől érkező túlerővel szemben a felkelők csak rövid ideig vehették fel a harcot. Szabó bácsi utasítására beszüntették az ellenállást, és a Ganz gyárépületei között a budai hegyekbe menekültek. Sokan közülük elrejtették fegyvereiket, és egyszerűen hazamentek, a bányászok visszatértek Pilisszentivánra. A katonaság elfoglalta a felkelők központjának számító épületeket, és az ott talált civileket igazoltatás után hazaküldték.

Volt azonban egy 30 fős egység, Ekrem Kemál vezetésével, amely a támadáskor nem tartózkodott a Széna téren, és a délutáni órákban a zömében diákokból álló csapatával a tér visszafoglalására készült. Ekrem felvette a kapcsolatot a Bem laktanya vezetőségével, és tárgyalásokba kezdtek. Ekkor vált ismertté Nagy Imre miniszterelnök bejelentése az események átértékeléséről és a szovjet csapatok kivonásáról, a belügyi szervek átszervezéséről és a tűzszünetről. Ebben a megváltozott politikai, katonai helyzetben már a hadsereg és a felkelők is más hangnemben folytatták a tárgyalásokat. Végül ennek eredményeként született meg október 29-én a »Tüzet Szüntess!« címet viselő megegyezés.”

2024. október 20.

*A cím, illetve a fentebb olvasható teljes szöveg a Széll Kálmán téri metróállomáson (Budapesten), a peronoknál található állandó installáció egyik kordokumentumából vétetett. Múltvallató képkockáink ugyanott, illetve a Széna téren készültek. A mementó első részét 2023 őszén adtuk közre. Az idevágó események harmadik, befejező részének publikálását a 2024. november 4-ei krónikánkban tervezzük.