A tóthfalui Almás-Vasderes Hagyományőrző Egyesület tagjai három évvel ezelőtt valami új, természetközeli, családbarát, de a lovaglással kapcsolatos eseményt szerettek volna szervezni, így jött az ötlet, hogy behajtási ünneppel emlékezzenek meg Szent Dömötör napjáról.

Szektornyitó

Kálmán Jenő, az Almás-Vasderes Hagyományőrző Egyesület alapítója és elnöke elmondta, kinőtték a tóthfalui, régi iskola udvarát, és úgy döntöttek, az idén a járáson szervezik meg az eseményt.

— Szent Dömötör, a juhászok védőszentje, tehát Dömötör napján hajtják be a jószágokat, és onnan kezdődik a téli időszámítás. Elődeink erről korábban is a legelőkön tartott ünnepséggel emlékeztek meg. A rendezvényt hagyományteremtő jelleggel szervezzük meg immár harmadik éve. A behajtáson 300 juh és 40 szarvasmarha vonul fel. A környező és távolabbi helyekről érkező mintegy 60 lovas számára különféle ügyességi játékokat rendezünk, majd ők is részt vesznek a behajtáson, és arra ügyelnek, hogy a nyáj ne fusson szerteszét — mondta Kálmán Jenő, hozzátéve, hogy az egyesületnek öt fő rendezvénye van, ezek pedig a télűző farsangi rendezvény, a húsvéti locsolkodás, a két lovas élménytábor és a behajtási ünnep, mellyel az évet zárják.

Mintegy 500 birkát hajtottak be a legelőről

Benépesült a járás a kellemes, őszi időben. Fiatalok és idősebbek, kisgyermekes családok és baráti társaságok is ellátogattak az új helyszínen megtartott ünnepségre. Az ilonafalvi Kálmán József birkáit is ezen a napon hajtották be a legelőről.

— Beleszülettem a birkatartásba, mivel édesapám is ezzel foglalkozott. Ile de france birkát tartok, az állomány létszáma 300 és 400 közé tehető. Ez a fajta a könnyebben kitartható fajok közé tartozik, a szikes legelőkre jobban megfelel, mert nem olyan igényes, mint például a winterberg vagy a cigája fajták. Nem beszélhetünk sok tejet adó birkákról, vékony csontozatúak és húsosak. A gyapjú és a tej iránt nincs kereslet, csak a húsát lehet értékesíteni. A birka szereti a szárazságot, úgyhogy a nyáron nem volt semmi problémám velük. Sokszor azt hittük, nincs mit legelniük, viszont mindig jóllakva tértek haza. A nagy meleg miatt este hajtottuk ki a jószágot, és reggel tértünk vissza. Őseink ránk hagyták ezt az ünnepet, nekünk pedig kötelességünk, hogy megőrizzük, és továbbadjuk a fiataloknak, habár ezt a munkaigényes és nagy odafigyelést igénylő szakmát már nem sokan űzik. A jószággal együtt kell érezni. Nem akkor kell észrevenni, hogy beteg, amikor már nem tud felkelni, hanem sokkal előbb, amikor még lehet rajta segíteni. A birkák újévtől újévig való foglalkozást igényelnek, csak így lehet eredményesen tartani őket — mondta Kálmán József, aki maga is részt vett a behajtásban.

Gyermekfoglalkozások, régi mesterségek utcája és sok más érdekesség várta a látogatókat 

A lovasok a behajtásra készülve járatták jószágaikat, egyesek poroszkáltak, míg mások ügettek és vágtattak, a vállalkozó kedvűek pedig négyfajta ügyességi játékban vetélkedhettek egymással. A pontszámok összeadása után a versengésből Branislav Zubrecki került ki győztesen, a második helyen Monostori Zoltán, a harmadikon pedig a legeredményesebb női versenyző, Juhász Emma végzett. A fekete-fehér, hagyományos csikósruhában érkezett magyarkanizsai Oláh Richárd nem versenyzett, vendégként vett részt az eseményen.

— Nagyon szeretem a lovakat, szabadidős tevékenységként egy keverék munkáslovat tartok. Az utóbbi időben mintha fellendülőben volna a lótenyésztés és a lótartás Magyarkanizsa környékén, erről a mai esemény is tanúskodik, hiszen a járáson körbenézve nagyon sok lovat látunk. Fontosnak tartottam megjelenni az eseményen, mert a lovak mellett szeretem a szabadságot. Ahogy a ló, úgy mi, lovakat szerető emberek is szabadságra születtünk — mondta Oláh Richárd.

Kálmán Jenő, az Almás-Vasderes Hagyományőrző Egyesület alapítója és elnöke kisfiával 

A nap már nyugovóra készült, sugarai erőtlenül simogatták a tájat, amikor a lovasok és az Újlengyeli Polgárőr Egyesület ostorosai vezetésével megkezdődött a behajtás. Először a mintegy 500 birka vonult át a hídon, és szedte szaporán lábait az egyik közelben lévő tanya felé, majd egy kicsit lassabb tempóban a szarvasmarhák következtek.

— Mi az anyaországban egy környezetvédelmi program keretében lóval történő polgárőrszolgálatot végzünk. Már második éve különféle génmegőrzési programok által — hangsúlyosan magyar kutya- és lófajták génmegőrzéséről van szó — határokon átnyúló projektumokat valósítunk meg Székelyföldön, és úgy látom, minderre Vajdaságban is érdeklődés mutatkozik. Nagyon örülünk, hogy az itt működő egyesületek a természetvédelem és a magyar értékeink védelme tekintetében ilyen programokat szerveznek. Egyrészt társadalmi, másrészt nemzettudati kérdés, hogy az anyaország támogassa a határon átnyúló magyar rendezvényeket — nyilatkozta Oskó Tamás, a Pest Vármegyei Polgárőr Szövetség és az Újlengyeli Polgárőr Egyesület képviselője.

Az eseményen környékbeli és távolabbról érkezett lovasok is részt vettek

A szervezők gazdag kísérőprogramról gondoskodtak az érdeklődők számára. A régi mesterségek közül a seprűkészítéssel, a kosárfonással és a lapagyagozással ismerkedhettek meg a látogatók. A gyerekek tökfaragó versenyen vetélkedhettek egymással, a Gyermekbarátok Egyesülete élménydús és kreatív játékokkal várta a legkisebbeket, az Ősök Hangja Egyesülettel pedig íjászkodhattak, lándzsát dobálhattak, szöget verhettek kisebbek és nagyobbak egyaránt. Az ünnepség alatt bográcsban főtt pásztorételeket is meg lehetett kóstolni, és a kirakodóvásár is várta látogatóit.

A Dömötör-napi III. Behajtási Ünnepet és Csikósfesztivált Magyarkanizsa Önkormányzata és a Kárpát-medencei Lovas Program támogatta.