2023. január 7.

A XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére ezúttal egy sajátos jegyzettel emlékezünk, melynek múltvallató képkockái Budapesten, a Széna téren, illetve annak vonzáskörében készültek.

A Széna téri csoport megalakulása* — „1956. október 23-án az esti órákban a forradalom fegyveres harcba torkollott. Másnap a forradalmárok/felkelők Budapest több stratégiai pontját megszállták, és ellenőrzésük alá vonták. Így került sor […] a Széna térnek a megszállására is. Az előrenyomuló szovjet páncélos egységek komoly ellenállásba ütköztek, és súlyos veszteségeket szenvedtek.

2023. január 7.

A budai oldal legnagyobb felkelőcsoportja a Széna téri volt, amely spontán szerveződött. Tagjai zömében munkások, ipari tanulók és átállt katonák voltak. A csoport összetétele állandóan cserélődött, de a létszáma folyamatosan növekedett. Az első napok alatt bázisuk a metróépítkezés munkásszállója és egyéb felvonulási épületei voltak. Ekkori vezetőjük egy név szerint nem ismert fiatalember volt. A felkelők október 25-re ellenőrzésük alá vonták a környéket: igazoltatták az áthaladó gépjárműveket és a személyi forgalmat, járőröztek, és barikádot építettek gázcsövekből, amit másnap a Déli pályaudvarról kitolt vasúti kocsikkal erősítettek meg. A szabadságharc első napjaiban a környéken nem voltak jelentős harcok, a visszaemlékezések csak kisebb lövöldözéseket említettek. Tágabb értelemben a Széna tériekhez soroljuk az október 24. és 26. között működött ún. hídőrséget, amely a Margit híd budai hídfőjénél tevékenykedett. A hídfő ellenőrzését magyar páncélosok és felkelők látták el. Feladatuk volt az áthaladó katonai és ávós járművek igazoltatása és lefegyverzése. A felkelők a Tímár utcai rendőrkapitányságról és a Bem laktanyából jutottak fegyverekhez. A hídőrség parancsnoka Kovács András egyetemi hallgató volt. Itt a felkelők jó kapcsolatokat építettek ki a közeli Bem laktanya parancsnokságával. A magyar katonák nem akadályozták meg azt sem, hogy a civilek barikádot építsenek a hídfőnél. Október 26-án a magyar harckocsikat szovjet tankok váltották fel. Ezek nem lőttek, és a barikádépítést sem akadályozták. A hídőrség ezen a napon feloszlott, tagjai csatlakoztak a Széna tériekhez.

2023. október 5.

Ugyanezen a napon az esti órákban csatlakozott a felkelőkhöz az 59 éves Szabó János [Zaguzsén, 1897. november 17. — Budapest, 1957. január 19.] gépkocsivezető, akit katonai tapasztalatai, őszintesége és bajtársias viselkedése miatt másnap parancsnokukká választottak. Életkora miatt a csoport tagjai csak »Szabó bácsinak« nevezték.

2023. szeptember 30.

A parancsnok mellé helyetteseket is választottak: Bán Róbert műszerész és Ekrem Kemál villanyszerelő technikus személyében. Szintén ezen a napon olvadt be a felkelők közé a pilisszentiváni bányászok egy csoportja, akik harcolni indultak Pestre, de oda átjutni már nem tudtak, ezért Budán maradtak. Belőlük alakult meg az ún. »Bányász brigád«. Vezetőik: Andrássy Alfréd, Rusznyák László és Czimer Tibor voltak. A Széna téri csoport létszáma ekkorra már elérte a kb. 140 főt. A szabadságharcosok folytatták felkészülésüket a várható támadásokkal szemben. Fegyvereket szereztek a Bem laktanyából, a Ganz Villamossági Művekből (ekkor Klement Gottwald Gyárnak hívták), a Hadtörténeti Múzeumból, valamint az elfogott katonai, rendőr- és ávós gépjárművekből. Emellett készítettek is fegyvereket: a páncélosok ellen jól használható ún. »Molotov-koktélokat« gyártottak (ezek benzinnel töltött paradicsomosüvegek voltak, amelyek szájába benzines rongyot dugtak, meggyújtották, és az ellenséges harcjárműre dobták, ahol az felrobbant).

2023. október 5.

A lakosság szimpátiáját tükrözi az a tény, hogy a környéken lakók élelemmel látták el a harcolókat, és menedéket is nyújtottak számukra szükség esetén.”

*Az idézett szöveg a Széll Kálmán téri metróállomáson, a peronoknál található installáció egyik kordokumentumából vétetett.