Odahaza jártam. Ürményházán. Messzeringó gyermekkorom meghatározó településén, melyből felmenőim egyik ága sarjadt és nevelkedett annak idején.
„Odahaza”, bár számomra eleve más helyszínek rendeltettek személyre szabott küldetésem megkezdéséhez, végzéséhez... Így van ez rendjén. Míg a világ s két nap. Akárcsak az egyre erősödő ráeszmélés, hogy a távol esetenként sokkalta közelebb, mint a kézzelfogható.
A menetrenden kívüli, december 23-ai útra keléshez ezúttal egy, a délkelet-bánsági falucska még ennél is maroknyibb számú magyar tannyelvű iskolás diákjainak előadásában tervezett karácsonyi műsor pattintotta ki a gyújtószikrát. Őket pedig, vagyis a gyermekeket Cseh János tanító bácsi gyűjté egybe s készíté fel. A feladathoz, mely egyúttal örömünnep is vala. A helyi általános iskola udvarán, a falu aprajának és nagyjának összefogódzásával.
Odahaza.
Fényképezte: Martinek Imre