„Boldogságunk kilenctized része kizárólag egészségünkön nyugszik. Ha egészség van, az minden élvezet forrásává válik, de ha nincs, az egyéb javak, a szubjektív értékek sem boldogítanak, mert a szellem, a hangulat, a temperamentum szárnyalását is lecsökkenti, elnyomorítja a betegség” (Arthur Schopenhauer).

A statisztika szerint Szerbiában minden második ember (46,8%), míg Magyarországon a 30—79 éves lakosság csaknem fele, a férfiak 56%-a, a nők 41%-a szenved magasvérnyomás-betegségtől. 

Az adatok azt mutatják, hogy hétköznapjainkban ennyien küzdenek olyan állapottal, amikor magasabb fokozaton kell tartaniuk szervezetük működését, mert csak úgy tudnak létezni, ha folytonosan, egyféle vészreakcióban élnek, a vegetatív idegrendszer szimpatikus részének köszönhetően. Ennek az az ára, hogy gyorsul a szívműködés, a légzés, magasabb a vérnyomás, élénkül az agyi tevékenység, több vérhez és több energiához jutnak az izmok (kitágulnak a vérerek és emelkedik a vércukorszint), kitágulnak a pupillák, csökken a gyomor- és bélműködés. Mindez sok életenergiát vesz el a szervezettől, romlik az életminőség, panaszokat okoz, megterheli az egész testet, idővel további betegség(ek)hez vezet, megrövidíti az életet. Pedig mindannyian harmonikus és boldog életre vágyunk, noha mindkettő mindenkinek mást és mást jelent.

A magas vérnyomás nem önállóan jelentkezik, többtényezős, s ezeket meg kell ismerni

Mégis a harmónia az, ami mindannyiunk közös célja, amikor teljes az összhang, egyetértés, amikor több dolog együttléte zavartalan. Nálunk, embereknél ez abból áll, hogy harmóniában van a testünk, a lelkünk és a szellemünk, még akkor is, ha gyakran úgy gondoljuk, hogy életünket a külső körülmények irányítják. Létünk három síkban létezik: a test, a lélek és a szellem egységében. A test adja a külső formát, melyet áthat a lélek és a szellem. A lélek és a szellem a test által nyilatkozik meg, e hármas egység együttes jelenléte, egymás intenzív együttműködése tesz bennünket emberré. A három rész kölcsönösen hatással van egymásra, egyik változása a másik kettő módosulását okozza. A három pillér úgy működik együtt, mint a háromlábú szék. Ha a szék három lába azonos méretű, stabilan áll, ha valamelyik lába rövidebb vagy hosszabb a többinél, a stabilitás megszűnik, a szék felborul, használhatatlanná válik. Így történik ez a szellem, a lélek és a test együttes működésében, ha a szellem és a lélek megoldja a kihívásokat, bízik az életben, a test, az anyag is jól fog működni. A test tehát csupán elszenvedő alanya a lelki elfojtásoknak, küzdelmeknek. A tünetek a testben, csakis az anyagban keletkezhetnek, mintegy jelzésként, hogy pihenésre, törődésre van szüksége. Ha a test, lélek, szellem hármasságában megszűnik a kiegyensúlyozottság, diszharmónia alakul ki, mely fájdalmat okoz, idővel tönkreteszi a testet, betegséget eredményez. Ha gyógyulni akarunk, igyekeznünk kell a lét minden szintjén megteremteni az összhangot, amivel visszaszerezhetjük az egész-séget. Végül is az emberi test nem tekinthető csupán bonyolult gépezetnek, hiszen testünk nem csak anyagból, atomokból áll, az egészség feltétele az említett mindhárom szint (szellem, lélek, test) harmonikus működése.

Napjaink harmóniáját a szorongásos lelki zavar (betegség) bontja meg leginkább, melyért a félelmi rendszer rosszul alkalmazkodó működése okolható, és a magas vérnyomás leggyakoribb előidézője is. A szorongás aggódó, zaklatott állapot, mely a lélek gyötrelmeire utal. Az érzelmi élettől a gondolkodáson át a viselkedésig az egész szervezet működését is meghatározhatja — aktiválódása kimerültséghez, majd betegséghez vezet. A szorongásnak sok szinonimája van: ijedtség, ijedelem, pánik, félelem, rémület, iszony, fóbia, riadalom, nyugtalanság, aggodalom, rettegés, riadtság, reszketés, félsz, paranoia, feszengés, izgulás, feszélyezettség, kétségbeesés, bizonytalanság, félszegség, visszatartó erő, gátlás. A szorongó embereknek számtalan furcsa, tolakodó vagy irracionális gondolatuk van. Ezek hatására a szervezetben ingerületátvivő (kémiai) anyagok keletkeznek és indulnak útnak, indítanak be reakciókat a testben. Talán az adrenalin nevű stresszhormon a legismertebb, mely képes arra, hogy a helyzetnek megfelelően a szervezetünk energiagazdálkodása egy pillanat alatt átkapcsolhasson nyugalmi állapotból védekező vagy menekülő üzemmódba. Lehetővé teszi, hogy a siker érdekében testünk összes tartalékát mozgósítani tudjuk — egy rövid ideig. A szorongás ugyanazokat a vegyi anyagokat hozza létre a testben, mint ha oroszlán üldözne bennünket („üss vagy fuss” hatás). A szorongás az agy nyelve, az érzés pedig a test nyelve. Ezért a félelmetes gondolatok a testet félelemre programozzák. Annak tehát, hogy megváltoztassuk életünket, egyetlen módja van: meg kell változtatnunk gondolkodásmódunkat és érzéseinket, le kell győznünk szorongásunkat, félelmeinket.

A szorongás egyáltalán nem ördögtől való dolog, sőt, bizonyos mértékig teljesen normálisnak tekinthető

A valódi egészség több, mint a betegség hiánya, magában hordozza az elevenséget, az életenergiát, a lelkesedést, az életörömöt, amivel megnyitja az utat az öngyógyulás előtt. A gyógyulás pedig mindig öngyógyítás, függetlenül attól, milyen formában következik be, hiszen a legjobb orvost, a legdrágább gyógyszert is csak a belső gyógyító erő teszi hatékonnyá, amihez az embereknek saját kezükbe kell venniük egészségük, gyógyulásuk folyamatainak irányítását. Ehhez hatékony módszerrel kell elindítani a beteg ember szervezetében az öngyógyító mechanizmusokat. Még jobb, ha ezt már egészséges állapotban sikerül bevezetni, mert a napi önkontroll révén, a kialakuló kisebb hibák kijavításával, megelőzhetőek lehetnének a betegségek. Mindez arra utal, hogy az ember nem a genetikai adottságainak az áldozata, hanem éppen ellenkezőleg, saját maga felelős az egészségéért, még akkor is, ha nehezére esik a feladat megoldása, noha rendelkezésére áll(hat) az egészség receptje.

A gyógyulás sokkal mélyebbről fakadó folyamat, melynek belülről kell elindulnia, nem elég gyógyszereket beszedni, eljárni különféle kezelésekre, melyek ideig-óráig ugyan elnyomják a tüneteket, ám a gondot nem oldják meg. Korántsem könnyű feladat, hiszen a magas vérnyomás kifejlődése is hosszú ideje tartó, mélyebbről jövő kóros állapot. Legtöbb esetben alaposan „meg kell dolgoznunk” azért, hogy az aggodalmaink, szorongásunk, veszekedéseink szép lassan kialakítsák a betegséget. Noha ez nem tudatosan történik, de a véreredmény ugyanaz.

Az öngyógyítás érdekében nap mint nap tenni kell, áldozatokat hozva: időt kell szánni magunkra, változtatni az étkezési szokásainkon, többet mozogni, legyőzni szorongásunkat. A szorongás fel-, illetve beismerése nem kis feladat, hiszen nem könnyen fogadjuk el, hogy valami nincs rendben velünk. Ki kell használni a bennünk lévő csodálatos képességet, melyet az élet ad nekünk, hiszen testünkben ott rejtőzik az öngyógyító, önszabályozó, megújító, folyamatos egyensúlyra törekvő képesség. Szervezetünk vagy pszichénk minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy javítson a helyzeten, megvan az az adottsága, amellyel alkalmazkodni tud a változó külső és belső körülményekhez. A szorongás oldására számtalan módszer létezik: relaxáció, autogén tréning, viselkedésterápia, neurofeedback, kineziológia stb. És hogy melyik ezek közül a legjobb? Nincs ilyen. Mi magunk tudjuk ezt megítélni. Ne feledjük: „A változás folyamata tanulást igényel. Ez megköveteli a régi énünk szokásainak megszüntetését, és újra meg kell találnunk önmagunkat” (Joe Dispenza).