Oda a liba, maradt a tanya, ahová vendégeket invitál
Fehér Márta
2022.09.13.
LXXVII. évf. 36. szám
Oda a liba, maradt a tanya, ahová vendégeket invitál

A zentai—oromparti Gulyás Csabával két éve találkoztam, a libatenyésztővel és tollfeldolgozóval készült interjú során szerettem bele a libákba. Az oromparti tanyán libák ezrei dagonyáztak a sárban 2020 novemberében. Aztán nemrég a közösségi oldalon egy érdekes bejegyzésre bukkantam tőle a Legyen B-terved az önellátás! „Simple living, high thinking!” magyarországi csoportban.

Sziasztok. Gulyás Csaba vagyok, Zentáról, Felsőhegyről. A feleségemmel évek alatt renováltunk egy 170 éves tanyát, melyet most felajánlanánk a közösségnek. No, nem állandóra, csak átmenetileg. Nem fizettetünk érte, csak felajánlásokat fogadunk el, mivel mindennek van költsége. Mi 11 évig éltünk e tanyán, de mivel gyermekeink felnövőben, így beköltöztünk a városba. A tanyán 10 ember tud aludni, van 2 konyhánk, 2 fürdőszoba, nappali, ebédlő, hálószoba, nagy folyosó és egy nagy terasz. Mindenki annyit ad, amennyit bír, vagy ha nem bír, akkor segít, mert van mit csinálni. Élelmet, innivalót mindenki magának biztosít. (…) A lényeg, hogy a tanyához tegyél, ne pedig elvegyél.


Gulyás Csaba

Kíváncsiságom nem hagyott nyugton, a bejegyzés alatti linkre kattintva eljutottam a Guya Adventure oldalra, és ott rátaláltam egy nyár eleji szövegre, mely érdekes, többnapos kirándulást hirdetett. Egyre több volt bennem a kérdőjel, így útra is keltem, és hamarosan a már ismert tanyán kötöttem ki, ahol a libáknak hűlt helyük volt. Pontosabban: egyetlenegy szomorkodott magányosan az udvarban, két kecske társaságában, két távolabb szénázgató ló szomszédságában, néhány macskával és kutyával körülvéve. Hová tűntek a libáid? — bukott ki belőlem rögtön a kérdés.


A Gulyás-tanya harmóniája

— Levágtuk őket. A japán tollfelvásárló piac csökkentette az árakat, miközben itthon a takarmány és a munkaerő költsége fölfelé ment. Toll maradt annyi, hogy még két évig üzemeltetni tudom a varrodát, ahol paplanok, párnák készülnek. A vágóhidat bezártuk, helyén játékterem működik. A kínálat és a kereslet nem a kellő mértékben találkozott, így felszámoltuk az állományt, a bértartási hálózatot, a rengeteg húst eladtuk (óriási felvevőpiaca volt Újvidéken és Belgrádban). Most van helyünk, szabadidőnk, kevesebb pénz kevesebb gond.


Itt télen-nyáron garantált a testi-lelki pihenés

* Ezek szerint átállsz az idegenforgalomra?

— Nem egészen. Két részre osztom az elképzelésem: a profitorientáltra és az emberbarátira. A profitorientált a négynapos kirándulás. Az volt az ötletem, hogy a vendégek megérkeznek Zentára akárhonnan, leparkolják az autójukat, kapnak tőlem bicikliket — az egykori vágóhíd helyén van játékterem, pingpongasztal, edzőterem üzemel 200 négyzetméteren, ott tartjuk a bicajokat is —, csinálunk egy körutat Zentán, megmutatom a Régi Mesterségek Házát, elmegyünk a Zentai Csata Emlékkilátóba, szétnézünk a városban, utána kikarikázunk a tanyára, megalszunk, ki hol akar, akár a szabad ég alatt, akár a házban, ahol kényelmesen el tudok szállásolni tíz-tizenkét embert, zsúfolva pedig akármennyit, sőt akár itt a verandán is, ahol most beszélgetünk — ezek a matracok mind tollból készülnek, én csinálom saját magam — mutat körül az otthonos teraszon, ahol bármerre nézek, ötletes, kényelmes és természetbarát elemeket látok, szorgos és ügyes kezek nyomát. — Másnap reggeli után irány a Tisza, elsupozunk Adára, ahol Gyarmat István barátom vár bennünket lovakkal — a furgon hazahozza a supokat, a lovak meg bennünket. Aztán a harmadik nap mehetünk Kanizsa felé. Az éppen aktuális igény, megbeszélés, vendégkör alapján alakulna a program.


Szabadtartású állatok

* Összejött?

— Csoportjaink nem voltak, mert miután meghirdettem, családi okok miatt le kellett állítanom a projektumot. Majd jövőre… Mi a barátokkal, családdal járjuk heti rendszerességgel a környéket, lóval, kerékpárral, suppal. De hadd meséljek a másik opcióról, az emberbarátiról is. Családszervezési okok miatt a feleségemmel és a két gyerekünkkel beköltöztünk a városba (bár a nap nagy részét én most is a tanyán töltöm, rendezgetem, csinosítgatom, fásítom, most éppen a játszóteret fabrikáljuk szépre egy segítőmmel, a medence környékét nemrég fejeztem be), így fölkínáltam embereknek — tehát nem gondnoknak, nem munkásnak —, hogy megbeszélés szerint kijöhetnek, itt lakhatnak néhány napot, próbálkozhatnak, megnézhetik, átélhetik, milyen az ébredés a természetben, például az udvari hintaágyon… Természetesen ezt ne várja el ingyen, metssze meg a fákat, fessen kerítést, söprögessen fel, nyírja le a füvet, vagy ha éppen úgy tetszik, fizessen az itt-tartózkodásért. Itt nem sok munka van, melyet el kell végezni, amit viszont el lehet végezni, az korlátlan. A szórakozás, kikapcsolódás, aktív pihenés tárháza is végtelen: nálunk lehet íjászkodni, airsoftpuskával lőni, paintballpályát tervezek építeni, s persze lehet lovagolni, kerékpározni, a közeli Tiszán supozni.


Ez nem egy régimódi tanya

Közben kávét főz, saját készítésű kecsketúróval és -sajttal kínál, a kávét kecsketejjel önti fel (mennyei az íze mindegyiknek!). Látom, hogy a lovak óriási szabad területet birtokolnak egy villanypásztorral körülvett részen, a kecskék szabadon legelnek, a liba is szabadon jár-kel mellettük.

— Szabadon tartom az állatokat. Mindenkinek van egy saját udvara. A két lónak csak fél holdja van, viszont nekik ott áll a széna kazalban, annyit esznek, amennyit akarnak. (Szeretnék még egy lovat, lovagoltatásban, tanításban is gondolkodom, óvodás-, iskoláscsoportoknak kirándulásokban.) A két kecske meg a liba együtt vannak, nekik 1 hold legelőjük van. A kecskét naponta egyszer fejem — ötöt szeretnék, hogy a 10 liter tejem meglegyen mindennap vagy legrosszabb esetben kétnaponta. Nem zsákmányoljuk ki az állatot, de nem is teszünk hozzá — ezt a jószágtartási elvet vallom, amióta kénytelen voltam felszámolni az intenzív tartású, óriási libaállományt, vagyis a tanya körüli állatok külön takarmányt nem kapnak, és nézd meg, milyen gyönyörűek, erősek, a sajt, a tej ízvilága, szerkezete is teljesen más, nincs kecskeíze. Fákat ültetek, minél többet, kell az oxigén, a levegő a földnek, s idővel a tüzelőt is szeretném a tanyára magam előteremteni, mert meggyőződésem, hogy még nehezebb idők jönnek, és én az önfenntartást érzem az egyedüli túlélési alternatívának.


„Nem sok munka van, melyet el kell végezni, amit viszont el lehet végezni, az korlátlan”

Fényképezte: Fehér Márta

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..