A nyári vakációnak lassan hivatalosan is vége. A nyaralás utáni visszatérés a hétköznapokba még a felnőttek számára is kihívás. Miért lenne ez másként a gyerekeknél? Ne lepődjünk meg, ha nyűgösek, morcosak vagy különösen érzékenyek lesznek ezekben a napokban. Csak lassan, tudatosan és sok szeretettel vezessük át őket az őszbe.
Mióta én magam is anya lettem, azt vettem észre, hogy a nyár végére nagyon sok gyerek elfárad, vagy ahogyan a szülők szokták mondani, megkergül. Ilyenkor a szülők gyakran panaszkodnak, hogy nem tudják, mi történik a gyermekükkel: nyűgös, könnyen túlpörög, és furcsán viselkedik. Ezt a jelenséget sokan az óvoda- vagy iskolakezdés közeledtének számlájára írják, de megfigyeléseim szerint azoknál a gyermekeknél is előfordul, akik még nem járnak közösségbe. Emellett a nyári időjárási frontok ingadozása is hozzájárulhat, de én más okokat is látok a háttérben.
A nyár egyik legnagyobb vonzereje a szabadság és a spontaneitás. Nincs iskola, óvoda, és a napok sokszor előre nem tervezhetően telnek. Amikor meleg van, a strand a legkedveltebb célpont, de azt nem mindig tudjuk előre megmondani, melyik nap lesz megfelelő az ilyen programokra. Mi, szülők szabadságra megyünk, utazunk, nyaralunk, a gyerekek a nagymamánál töltenek néhány napot, baráti családokkal közösen szervezünk hétvégéket, az esték sokszor hosszúra nyúlnak, hiszen nyár van, és ez szabad, gondtalan időszak. Mindez rengeteg pozitív élménnyel gazdagít, de könnyen lehet belőle „túl sok”, ami a gyermekek számára megterhelő lehet.
Ezért ilyenkor is nagyon fontos a napi ritmus, mely keretet ad a mindennapoknak, kiszámíthatóságot nyújt a gyermekeknek. Gyakran gondoljuk, hogy a gyerekeket az élmények és az újdonság élteti, hiszen lételemük a világ felfedezése. Ebben a folyamatos megismerésben azonban szükség van pihenésre is, melyet az ismerős, megszokott dolgok nyújtanak. Kim John Payne hasonlata szerint a ritmus olyan, mint a gyors sodrású folyóban lévő szigetek, ahova ki lehet úszni, és megpihenni.
A szigetek a mindennapi életben a szokásaink és rituáléink. Ezek lehetnek a reggeli készülődés ismétlődése, az étkezések rendje vagy akár kis dalok, mondókák, melyeket egy-egy visszatérő tevékenységhez kapcsolunk. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek maguk is kitalálnak ilyen rituálékat, és ragaszkodnak hozzájuk, mert ezek biztonságot nyújtanak számukra. Ezért nehéz helyzetekben érdemes elővenni őket, illetve ezekre a helyzetekre kialakítani rituálékat, melyek segíthetnek a nyugalom helyreállításában.
Ha visszatekintünk a nyárra, lehet, azt látjuk, hogy ez a ritmus egy kicsit megborult. A rituáléinkról néha megfeledkeztünk, és a napirendünk éppen az aznapi programhoz alakult. Ezzel alapjában nincs is gond, hiszen a nyarat éppen a lazasága miatt szeretjük.
Szeptember közeledtével azonban érdemes újra „feltölteni” gyermekeinket nyugalommal és kiszámíthatósággal, hogy a nagy váltás, az óvoda vagy az iskola kezdete előtt újra stabilitást érezzenek — különösen, ha gyermekünk először indul ezekbe az intézményekbe.
Ezért érdemes olyan napirendet kialakítani, amely hasonlít arra a rendszerre, amelyben gyermekünk az ősztől élni fog. Nem kell (és nem is lehet) pontosan lemásolni az óvoda vagy az iskola rendszerét, de az alvás-ébrenlét, kintlét-bentlét, aktivitás-pihenés ritmusát valamennyire bevezethetjük a napirendünkbe. Ha gyermekünk nem fárad el annyira, mint az óvodában, és nem tud aludni, próbáljunk csendes pihenőt tartani a délutáni alvás időpontjában. Vezessük be fokozatosan ezt a napirendet, és legalább nagyjából tartsuk magunkat hozzá.
Ha voltak már rituáléink, erősítsük meg őket. Ezek lehetnek dalok, mondókák, játékok, melyeket a napi tevékenységekhez — például öltözés, fogmosás, étkezések — társítunk, vagy más szokások, mint például, hogy mikor beszéljük át az előttünk álló nap vagy hét programját. Erősítsük meg a megszokás és a rendszer érzetét a napjainkban! Esetleg egy-két új rituálét is kitalálhatunk, de figyeljünk arra, hogy ne legyen túl sok belőle.
Próbáljuk megszűrni, hogy milyen programokat engedünk be augusztus utolsó napjaiba. Nehéz lehet, hiszen valószínűleg ezt az időszakot jelöltük ki mindennek az elintézésére, mégis, ha van olyan program, amelyet el tudunk engedni, tegyük meg, és helyette válasszunk valami nagyon nyugodt tevékenységet, például egy kirándulást a természetben. Ne csak az elintéznivalókra koncentráljunk, hanem arra is, hogy gyermekünk valószínűleg egy kicsit túlterhelt, és szüksége van a mi nyugalmunkra, hogy ő is megnyugodhasson. Töltsünk együtt minőségi időt, olvassunk, bújjunk össze. Ha mi magunk is le vagyunk merülve, keressük meg, miből tudnánk egy kicsit töltekezni.
Mindeközben készítsük fel gyermekünket arra, hogy mi fog történni az előtte álló napokban-hetekben, hogy ne érje váratlanul. Nem feltétlenül csak az óvoda vagy iskola kezdete az, amire fel kell készítenünk, hanem akár az aznapi vagy másnapi program is. Ha tudja, mire számíthat, már egy kicsit stabilabbnak érezheti magát.