Hasznunkra fordítható az, amivel rendelkezünk, amit örökül hagytak ránk, vagy amit mi magunk szereztük. Ez az az iránytű, amit hasznos magunkba építeni lépésről lépésre. Vannak tapasztalatok (magunké is meg másokéi is), bölcsességek, amelyeket elfogadva alkalmassá válunk arra, hogy szorongásainkkal igenis kezdeni tudjunk valamit, neurózisunk hálójában ne vergődjünk tehetetlenül.

Kiút a neurotikus boldogtalanságból
A mindennapi élet során jelentkező konfliktusokkal  szemben képesek vagyunk megfelelő megküzdési stratégiákat felépíteni. Tudatos ez vagy sem, mindannyian ezt tesszük, attól függően, kinek mennyire és mikor van erre szüksége. A konfliktusok boldogtalanná tesznek bennünket, neurotikus megoldásuk pedig ezt a boldogtalan állapotot még meg is hatványozza. Hasznos lehet, ha összefoglaljuk azokat a megoldásokat, lehetőségeket, amelyek rendelkezésre állnak ahhoz, hogy neurotikus terheinktől megszabadulhassunk.
Az érzelmi bölcsességek pillérei közül legfontosabb az a tudat, hogy rendelkezünk veleszületett szabad akarattal. Fontos úgy tekinteni saját magunkra, hogy képesek vagyunk valódi döntéseket hozni, és irányítani saját viselkedésünket. El tudjuk kerülni, hogy az áldozat szerepében megrekedjünk — mert nem vagyunk áldozatai sem a genetikának, sem a balsorsnak, sem a rossz neveltetésnek, sem a megfelelő összeköttetések hiányának. Képesek vagyunk arra, hogy úgy gondoljunk önmagunkra, mint mindentől független, önálló lényre. Így arra is, hogy folyamatosan erősítsük szabad akaratunkat. A szabad akaratból történő döntés és cselekvés az egyetlen valódi út ahhoz, hogy megvalósítsuk önmagunkat. A szabad akarat eredménye a saját létezésünkben való hit is. Ebbéli hitünk pedig mindennapi életünk alapja.
A következő rendelkezésre álló lehetőség az önmagunkkal való párbeszéd, ami lehetővé teszi, hogy  megismerjük tudatalatti késztetéseinket, azok tudatosításával ugyanis könnyebben kontrollálhatjuk viselkedésünket. Gyakran vonakodunk megismerni nem tudatos vágyainkat, mert azokat veszélyeseknek, elítélendőknek, büntetendőknek ítéljük meg, de éppen a tudatosításuk az, ami megakadályozza, hogy ne cselekedjük meg őket — ne  kövessünk el olyan dolgokat, amelyeknek visszavonhatatlanul negatív következményei lennének.
A neurózisunk rabságából való menekülés egyik lehetősége a rossz szokásainktól való megszabadulás is. Gyakran érezzük úgy, hogy megszokott viselkedésünk teljesen hatalmába kerített bennünket. Tudjuk, hogy a szokások kezdetben olyanok, mint a pókháló, mely kötéllé is változhat. Olyan kötéllé, mely leszűkíti mozgásterünket, korlátozza választási lehetőségeinket, nem engedi, hogy érvényesüljön szabad akaratunk. Az irracionális gondolatok, ártalmas érzelmi reakciók, saját érdekeink ellen irányuló viselkedésformák, mind-mind súlyosbítják  neurózisunkat. Ha viszont szem előtt tartjuk, hogy szokásaink tanulás útján alakulnak ki, akkor azt is beláthatjuk, hogy amit megtanultunk, arról le is tudunk szokni: felhagyhatunk rossz szokásainkkal. Olyanokkal válthatjuk fel, amelyek alkalmazása pozitív tartalmakat hoznak számunkra, vagy legalábbis kevés problémát okoznak.
A neurózisunk béklyójából való szabadulást segíti, ha nem fojtjuk el önmegvalósítási igényünket. Mint korábban már szó volt róla, mindannyiunkban vannak különleges, csak ránk jellemző képességek, adottságok, amelyekkel meg tudjuk valósítani önmagunkat. Ezeket a legtöbbször veleszületett lehetőségeket képesek vagyunk felismerni és önmegvalósításunk szolgálatába állítani! Élni mindazzal, amivel a természet felruházott bennünket. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem feltétlenül az a legjobb, ha mindent egy lapra teszünk fel. Ha van egy állásunk, amely képes fedezni az anyagi szükségleteinket, de az önmegvalósítást kevésbé vagy egyáltalán nem, akkor hasznos törekedni arra, hogy találjunk magunknak olyan helyet, ahol önmagunkat is meg tudjuk valósítani. Az önmegvalósítás elénk vetíti életünk célját is. Életünk értelmét látva pedig a neurózisunk már nem sorscsapásnak, hanem csupán kihívásnak tűnik fel.
Szorongásainkat szorongás nélkül megismerni felelősségvállalás saját mentális-érzelmi egészségünkért. Neurózisunk ugyanúgy felismerhető, mint akármelyik sajátunknak megélt testi zavar. Ami pedig a miénk, arra hatni is tudunk.
Így a neurózisunk javunkra is fordítható.