A Baranya vármegyei Nagynyárád ad otthont minden évben a kékfestő fesztiválnak, a rendezvény célja a kékfestőmesterség hagyományainak megőrzése, a termékek népszerűsítése. Ennek kapcsán februárban meghirdették A kékfestészet csodái című pályázatot, melyre több pályamű is érkezett Vajdaságból. A résztvevők 5 méter kékfestő anyagot kaptak az ottani kékfestő műhelytől, ebből kellett bármit készíteniük: hagyományos vagy modern ruházatot, kiegészítőket, kellékeket vagy ajándéktárgyat, szabadon engedve a fantáziájukat.

Galai Kornélia viseletkészítő a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület kiállításán

* Ez volt az első találkozása a kékfestő anyaggal, vagy már vannak ennek tapasztalatai?

— Nagyon szeretem a kékfestő anyagot, mert nagyon szépen kidolgozott, és természetes anyagból, pamutvászonból készül. Kézi kidolgozású kékfestővel volt dolgunk, ami külön szépséget adott az alkotásnak. Egy modern lányruházatra, szoknyára és blúzra esett a választásom, hajtásokat, pliszírozás díszítést tettem a szoknyába és a fölső részbe is, a blúznak az elejébe és az ujjába is. Néhány éve a pliszírozás nagy divat korunk ruházatában, de a népviseletben is gyakran használatos kidolgozás a szoknyáknál, díszítésnél. A kékfestő anyagra sok díszítést nem lehet és nem is kell tenni, hiszen már magában is egy gyönyörű mintázattal van ellátva. Szépséges anyagot választottam, melynek a szélén egy bordűrminta van, mely szerintem már nem kívánt túl sok díszítést. A hajtások nem vonják el a figyelmet a mintázatról, viszont hozzáadnak a ruhához, akárcsak a nagyon kis, vékony csipke.

Az emberek szeretik megcsodálni a gyönyörű viseleteket

* Mi lesz a ruha sorsa, hová kerül majd?

— Még nem tudjuk, hogy az anyagot rendelkezésünkre bocsátó műhelyé marad-e a ruha, vagy pedig a miénk, alkotóké lesz. Ha az enyém marad, akkor mindig vannak kiállítási lehetőségek. Tagja vagyok a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületnek, sok kiállítást szervezünk, a Gránátalma hímzőszakág keretében is, és Magyarországra is szoktunk meghívást kapni. Folyamatosan vannak lehetőségek, hogy akár a hagyományosabb, akár a modernebb ruhákat megmutassuk az érdeklődő közönségnek. Az emberek szeretik megnézni a szép viseleteket, gyönyörködni bennük.

A díjnyertes alkotás

* Mióta foglalkozik varrással, viseletkészítéssel?

— Harmincöt éve varrok hivatásszerűen, otthon, varrodában és Magyarországon is dolgoztam. Öt évvel ezelőtt, 2018-ban a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közösen szervezett egy 120 órás, több hónapon át tartó viseletkészítő képzést Zentán, ahova én is jelentkeztem. Ez egy új lehetőség volt, érdekelt a hagyományőrzés, de addig igazából nem foglalkoztam vele közelebbről. Jászberényből érkeztek szakoktatók: Tajti Erzsébet, Borbásné Budai Valéria és Donkóné Birkás Tünde. A szakmai záróvizsga után legszívesebben a viseletkészítéssel foglalkozom. Azóta is évi három-négy alkalommal összejövünk, szakmai továbbképzéseket szerveznek nekünk a VMMI-ben. Ha pályázati lehetőség adódik Magyarországon hagyományőrző, viseletkészítő témában, azt a szakoktatóink mentorálásával megbeszéljük, készülünk rá. Van, hogy a csoport közös kollekciót készít, máskor egyénileg alkotunk. A képzéseken új témákkal is foglalkozunk. A tavasszal Molnár-Madarász Melindával, a Meyke divatnév megalkotójával dolgoztunk, így egy új irányzatot, egy új szemléletet is megismertünk, a hagyományok újragondolását mind a tervezés, mind a kivitelezés terén. Az én képzeletemet a népművészetben inkább a régi, hagyományos vonal fogja meg. Én annak vagyok a híve, hogy megőrizzük a hagyományainkat, és hiteles, autentikus ruhákat készítsünk azoknak a tánccsoportoknak, énekkórusoknak, amelyek igénylik, használják ezeket a népviseleteket. Mi itt, Vajdaságban ennek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, míg Magyarországon egy új szemlélet dívik, a hagyományaink újratervezése. Szerintem ez lenne a cél, hogy a népművészetünket megőrizzük, és a még feltárható régi ruhák nyomán elkészítsük a hiteles népviseleteket. Élő népművészetről nem beszélhetünk, mert a mindennapokban már nincs jelen, viszont Doroszlón, Kupuszinán, Gomboson még nagyon őrzik, és a ludasi népviseletet is rekonstruáltuk, sikerült nagyon hasonló alapanyagot beszerezni, és elkészíteni az igazi ludasi viseleteket a ludasi asszonykórus részére néhány évvel ezelőtt.

* Szakmai zsűriztetésre is van lehetőség az anyaországban, illetve itthon is minden évben Zentán. Élt ezzel a lehetőséggel?

— A magyarországira még nem jelentkeztem, ám Zentán minden évben jelen vagyok a szakmai zsűriztetésen. Gyűjtögetem a szakmai elismeréseket, pontokat. Nem kizárólagos cél, de lehetőség, hogy egyszer talán a népi iparművész címre pályázzak. Ez távlati terv, mivel elég későn kerültem kapcsolatba a népviseletekkel, a népművészettel. Ha sikerül, sikerül, ha nem, akkor az is jó. Azzal is elégedett vagyok, hogy néha elismerik a munkámat. Ez a díj most egy nagy elismerés számomra, hiszen nagyszámú résztvevő közül az én munkámat választotta ki a zsűri. Nagy örömömre a kékfestő pályázatra többen is jelentkeztek Vajdaságból, különdíjban részesült Fajtner Martonosi Lídia és Horvát Klára, illetve Kovács Erzsébet, Kószó Erzsébet és Pozder Bata Tünde is benevezett.

Fotók: Galai Kornélia archívumából