10-02-1.jpg A Petőfi egykori és mostani vezetői
Meghitt ünnepség a nagybecskereki Toša Jovanović Színházban - A Petőfi Művelődési Egyesület hat évtizedes munkájáról emlékeztek meg, az egykori elnökök díszoklevélben részesültek
Mi teszi magyarrá a magyart, szerbbé a szerbet, románná a románt? - kérdezte az egybegyűltektől dr. Szöllősy Vágó László, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség főtitkára, majd megadta a választ: ,,A nyelv, a hit, a kultúra. A nyelv, amelyet beszél, és amelyen álmodik. A hit, amelyet vall, és ami erőt ad neki a megmaradáshoz. És a kultúra, amely az ősök hagyatékául formálja jelenét, és meghatározza jövőjét. Nem tudom, ilyen röviden és tömören megfogalmazták-e itt a Bánság szívében a nemzethez tartozás lényegét, de ha nem is, ebben a városban - amelyet annyiszor átkereszteltek az évszázadok -, a Bánság szellemi központjában mindig voltak emberek, akik tudták, vagy legalábbis érezték: egy nemzet nyelvében, hitében, kultúrájában él, és aki a nyelvet, a hitet, a kultúrát élteti, valójában a nemzetet élteti.'
Ünnepeltek Nagybecskereken a Toša Jovanović Népszínház díszes nagytermében, és megköszönték azok munkáját, akik áldozatkészen dolgoztak, munkálkodtak azon, hogy ne sorvadjon el a magyar szó, a magyar nóta, a magyar tánc, mindaz, ami a miénk és mindaz, ami magyar. Az egyesület egykori elnökeit a dobogóra szólították, hogy átadják nekik a megérdemelt díszoklevelet. Színpadra hívták Ormai Attilát, Tordé Lászlót, Kiss Ernőt, Belovai Mihályt, Kelemen Máriát, Kecskeméthy Endrét, Vastag Miklóst és a mi ,,reneszánsz" emberünket, az örökifjú Balla Lászlót, a mérnök urat, aki innen, a Bega partjáról vágott neki a nagyvilágnak, az ország nagykövete is volt, s 1948-tól 1950-ig a Petőfi titkáraként nagy-nagy erőfeszítést tett annak érekében, hogy az egyesületnek ne ,,csak' kétezer tagja legyen. Elismerték Kazi István munkásságát is - az egyesület titkára húsz esztendeje -, sok minden másról lemondva teljesíti vállalt misszióját hűséggel és becsülettel.
A felszólalók - köztük Stanko Šajtinac, a községi Amatőrök Szövetségének titkára arról szólt, hogy a Petőfi tevékenységét sokan nagyra értékelik. Hatvanévnyi szakadatlan munkával igazolták/igazolják létjogosultságukat. A szövetség még nem is létezett, amikor a földszinti házban a piac sarkán a Petőfi műkedvelői már életben tartották a mozgalmat, és újabb meg újabb rendezvényeket hirdettek meg.
Tóth Glemba Klára, az Emlékbizottság elnöke hosszabb beszámolójában az elődökről is megemlékezett, dr. Várady Imréről, Marócsik Györgyről és B. Szabó Györgyről, akiknek köszönhetően 1945. május 6-án megalakult a Vajdasági Magyar Művelődési Egyesület. Mostani otthonába az egyesület 1948-ban hurcolkodhatott be. Nevét 1980-ban vette fel. Ez az egyesület hívta Thália szekerére az amatőr színjátszókat, akiknek többsége beolvadt a rangos Madách Színházba. A Petőfiből vált ki az országos hírű Bábszínház, a Városi Filharmonikus Zenekar és az Amatőr Képzőművészek Egyesülete. Szőke Árpád, az egyesület elnöke a folyamatos tevékenységről szólt, arról, hogy kezdetben a színjátszók és a néptáncosok voltak a legaktívabbak. Számos fiatal itt tette meg az első tánclépéseket a színpadon, itt hangzott el első szavalatuk, ide zarándokoltak könyvekért a diákok. Számot tenni több szakosztály munkájáról lehet - hangsúlyozta az elnök -, működik a könyvtár, aktív a táncegyüttes, az ifjúsági klub, a zenei szakosztály, a színjátszók és a bábosok sem akarnak lemaradni, de szólni lehet a népművészeti, illetve a képzőművészeti szakosztály, a gyűjtők és a játszóház tagjainak a megmozdulásairól is. Az egyesületi klubnak is megvan a maga szerepe a mozgalomban.
A művelődési műsorban fellépett a helybeli Emmanuel kamarakórus, Konrád Emma vezetésével, valamint Rittel Oszkár zongoraművész és az első nagybecskereki hivatásos magyar színház egyik alapító színművésze, Barácius Zoltán, aki Vörösmarty Mihály Szózatát mondta el.