Hallai Zoltán Muzslya krónikáját írta meg az 1890. évi betelepítéstől 2010-ig. A kiadvány szerkesztője Kaszás Angéla, a VMMI munkatársa, a szöveggondozást Đurić Erzsébet és Kovács Jolánka végezte, az olvasószerkesztő és korrektor Kávai Mucsi Katalin volt, a műszaki szerkesztő Beszédes István. A kötet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában jelent meg, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, Muzslya helyi közössége és a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola támogatásával. Hangzó melléklete is van, a „Sej, haj, minek menjek el én a templomba...” című CD-n muzslyai vonatkozású hangfelvételek hallhatóak.

A helybeliek nagy örömére a könyv Muzslya betelepülésének 125 éves jubileumára készült el. Ez valójában a második helyi monográfia, melyről azt is mondhatjuk, hogy Karl Miklós Dűlőutak szorgos népe című — a település 100. évfordulójára kiadott — könyvének sok aktualitással kibővített folytatása, továbbírása. A kiadványban külön fejezet szól a civil szervezetekről és a sportegyesületekről, a szerző az elvándorlással is foglalkozott, hiszen azoknak a névsora is belekerült, akik külföldön próbáltak szerencsét, továbbá lajstromba vette a főiskolát, egyetemet végzett muzslyaiakat, és a tehetségek is helyet kaptak.

Papp Patai Erzsébet, a könyv recenzense a következőket írja: „Az első néhány fejezetben még a történelemtanáré a főszerep, adatokat sorol, rendszerez, magyaráz. Forrásokra támaszkodva, idézve, mégis szinte szűkszavúan mutatja be Muzslya földrajzi adottságait, a térség történetét az őskortól a telepítésig, majd az azt követő évtizedeket. A jelenhez közeledve, észrevétlenül mesélővé válik: felbukkannak a visszaemlékezések, a személyes élmények, hogy aztán a közelmúlton át már úgy kalauzoljon bennünket, mint büszke házigazda, aki mindent meg akar mutatni az ámuló vendégnek: az intézményeket, a több tíz civil szervezetet, de mindenekelőtt a szorgalmas és öntudatos muzslyaiakat. A több mint húsz településről származó, különféle szokásokkal, nyelvjárással, elvárásokkal rendelkező lakosok egy közösséggé kovácsolódását ismertetve, szinte vezérmotívumként bukkan fel újra és újra a siker élménye: meg tudták, meg tudtuk csinálni. A könyv egyik, számomra legnagyobb erénye, hogy az író ezt a sikerélményt át tudja adni az olvasónak is.”

A folytatásban megjegyzi, a kötet valójában nemcsak a múltat, hanem a jelent is az olvasó elé tárja, és talán a jövőbe vezető utat is megvillantja. A recenzens a bemutatón kiemelte a kiadvány hitelességét, mert Hallai Zoltán úgy tudja megjeleníteni a falut és a lakosait, hogy az olvasó szinte maga elé képzeli a helyiek szívósságát, konokságát, becsületességét, valamint a harcot és azt a munkát, amelyet azért fektettek be, hogy ez a település épüljön, szépüljön és — számukra talán — a leggyönyörűbb hely legyen a világon.