Gulics Rózsa Óbecsén fejezte be az általános iskolát, majd a zentai jogi középiskolában folytatta tanulmányait. Utána öt évet töltött Horvátországban, ahol a Fokoláré Mozgalom fiataljaival a közösségi életmód által ismerte meg és sajátította el Chiara Lubich tanítását, egyúttal megtanulta a horvát és az olasz nyelvet, majd befejezte a mezőgazdasági főiskolát. Tudásszomja továbbvitte, hitoktató-katekéta egyetemi képesítést szerzett, és hitoktatóként működött plébánián és iskolában, majd a munkája mellett elvégezte a Pasztorális Tanácsadás és Szervezetfejlesztés mesterszakot Szegeden, és 2021-ben Szabadkán a mentálhigiénés segítő szakemberi képzést.

Hittanosokkal a Fokoláré Mozgalom keretében formációs programokon keresztül foglalkozik. Hazai és külföldi táborokban vesz részt. Hitoktatói munkásságához kötődik a Hit és Fény Mozgalom megalapítása Óbecsén. A Mustármag Közösség az értelmi és A testi fogyatékkal élők és családjaik felkarolását szolgálja, számukra a Szent Rókus Karitász Házban műhelymunkát szervez, valamint jótékonysági vásárokat, koncerteket, festmények aukcióit, képzőművészeti, irodalmi és fotópályázatot.

A telt ház előtt megtartott kiváló előadáson a segítőkészségről, a segítségnyújtás szükségességéről, annak mibenlétéről, elfogadásáról és megadásáról volt szó.

A segítőkészség gesztus, a segítségre szoruló számára ajándék, melyet tudni kell elfogadni, de helyesen felkínálni is. A Keresztény Értelmiségi Kör a hívő emberek közössége, tanítónk Jézus, innen ered a rendezvény címe: Hogy segítsek?

A segítőkészség és maga a segítésnyújtás gyökere Isten tanításában keresendő — mondta az előadó. Közösségi, ima- és tapasztalati életünk van. Tudjuk, hogy a közösség erőforrást jelent. Jézus szeretetét igyekszünk továbbadni. A hívő ember létét a tevékeny szeretet képezi. Jézus az élete utolsó három évében felkereste az embereket, tudta, hogy tanításra van szükségünk. Idejét, energiáját, teljes önmagát adva tette a jót. Látta, mennyire törékenyek vagyunk, könnyen elesünk, és milyen nehezen állunk fel.

A mi feladatunk, hogy megfogalmazzuk a szükségleteinket — mit kérsz tőlem? —, és nem marad el a válasz: legyen a hited szerint — emelte ki Gulics Rózsa a vak ember történetét. Ha kérünk, kimondjuk, mit szeretnénk, világosan látjuk a helyzetünket, Jézus kezébe tesszük.

Fontos az Istenbe vetett bizalmunk. Szükséges az embertársainkkal történő beszélgetés. Ehhez a bizalom mellett bátorság is kell. Nehezen vallunk a problémainkról. Megnyílni nem könnyű, mert sok esetben a minket hallgató megreked a külsőségek mellett. Segítő jobb kell, hogy képesek legyünk meghallgatni a hozzánk fordulót, elfogadni, amilyen, olyannak szeretni, nem ítélkezni, figyelmes szeretettel átölelni.

Nem önmagunknak, nem csupán önmagunkért élünk. Közösségi jólétet próbálunk megteremteni. Vitathatatlan, hogy mások boldogsága átszáll ránk, feltölt, szárnyakat ad. Együtt tudunk felemelkedni. Jézus ezt a szépséget látta a megtört emberiségben. Isteni segítséggel képesek vagyunk a szeretetre, a csodák felfedezésére, a közösségi létre. Jézus nem magányos életet tervezett nekünk.

Furcsa, rohanó, elhidegült, pénz-, hatalom- és sikerorientált világban élünk. Valami kettévált bennünk. Az egyik világ bennünk a neveltetésünk, az, amit tanultunk, a hitünk, melyet követnénk, míg a másik világ a rideggé vált jelenünk, melyben kevés helyet kap az ölelés, a szeretet, mások örömének öröme. Megpróbáljuk kizárni a külvilágot, visszakérjük magunkat abba a közösségbe, ahonnan indultunk, ahol jól érezzük magunkat a hozzánk hasonlóan hívők és gondolkodók között.

Élet az élet, mondja Teréz anya! Igen, de hogyan? Hittel.

Van, aki hendikeppel él, és van, aki ápolja. Mindkettő életvitelét a helyzet megváltoztatja. Nem lehetünk kevélyek, hiszen minden, ami ma megtörtént valakivel, holnap velünk is megtörténhet. A rosszul halló vagy látó, a mozgássérült vagy ágyhoz kötött beteg idővel megtanul élni a nehézségek között. Az, aki vele van, ápolja, arra kéri: taníts meg engem is élni veled. Hogy segítsek helyesen? Nem akarlak emlékeztetni a gondodra, nem akarlak megsérteni szavaimmal, tetteimmel, tapasztalatlanságommal. Sorjáznak a dilemmák és vele a kérdések: figyelmen kívül hagyni, kérdezni, várni, hogy elmondja, ha segítségre vár?

Valaki meg tudja fogalmazni, mire van szüksége, és képes segítséget kérni, van, amit magunk is észreveszünk. A válasz az őszinte, nyitott kommunikációban a személyes, aktív, odafigyelő jelenlétben van. A szeretet bölcsessége a teljes odafigyelésben mutatkozik meg — hallottuk. Segítsek, ha kéri, hagyjam, ha boldogul, vegyem észre, akkor is, ha hallgat. Imáinkkal mindent az atya elé viszünk, megkapjuk a válaszokat. Elfogadjuk egymást, felfedezzük a segítség szükségességét és módját.

Az életet kudarcok sora is kíséri. Hogyan feldolgozni, hogyan segíteni, mit tegyek, hogy felemeljelek, mit teszel, hogy segíthessek? — merült fel a kérdés, és érkezett a válasz.

Minden rosszban van valami jó. Ami velünk történik, rámutathat arra, hogy irányt kell változtatni, a sikertelenség annak a jele, hogy nem vagyunk jó helyen. Tragikusan kezeljük, ha másokhoz igyekszünk hasonlóak lenni, ha mindenáron sikeresek akarunk lenni. Keserűvé tesz, megtör bennünket. A kudarcnak személyes dolognak kell lennie. Érdemes valakivel elbeszélgetni róla, tanácsot kérni. Minden kudarc, lehetőség újrakezdést eredményezhet. Ismét lényeges a jóindulat által vezérelt tapasztalatcsere, a beszélgetés. Kellünk egymásnak.

A továbbiakban az egyedüllétről és a magányról volt szó. Hasonló, de nem azonos fogalmak. Valaki egyedül érzi jól magát, az ő döntése, nem szorul segítségre. Valaki más magányos. Valaki elvesztett valakit, aki addig a támasza volt, özveggyé lett, elvált. Ezt súlyos teherként éli meg, és a megoldást abban látja, hogy megbújik az általa kialakított csigaházban, bezárva ajtót, ablakot a külső hatás előtt, vagy a másik végletet választja, és egyszerre igyekszik megélni minden addig nem megéltet, vagy még érdemesnek tűnőt. Kérdés, hogyan lehet a helyes mederben maradni, közben tisztában lenni azzal, hogy a keresztény ember nem magányos, hiszen Isten mindig mellette van.

Gulics Rózsa személyes tapasztalattal válaszolt. A Hit és Fény Értelmi és Testi Fogyatékkal Élők Mozgalma. A szülők, legtöbb esetben az anyák, együtt küzdenek sérült gyermekeik megsegítéséért. Néha megtörténik a tragédia, a sérült gyermeket elvesztik. Igen nehezen viselik. Vigaszt keresve, tevékenyen vesznek részt a mozgalom munkájában. Elmagányosodott édesanyákról van szó, akik továbbra is foglalkoznak a gyerekekkel, a saját gyerekük iránt érzett szeretetük kiárad mások gyermeke felé. Aki elveszített valakit, tudja, mennyire fáj, ha nincs vele az, aki hozzánőtt. Az űr, mely keletkezett, betölthetetlennek tűnik. A szeretet megerősíti a szálakat, melyek közöttük voltak, nem szakadnak el, a külső kapcsolat belső kapcsolattá változik. Gondolatainkban ott vannak, akiket szeretünk, akik minket szeretnek. Egyedüllétünkben is együtt vagyunk. Ebben nagy ajándék számunkra, hogy hívők vagyunk. Az élet nem magányos, hanem teljes.

Vegyük észre egymást, és egymásban a jót! — zárta gondolatait az előadó.

Összegezve minden kérdésre a válasz: szeress, legyél alázatos, türelmes, elfogadó. Fontos a bizalom, a világos látás, a kommunikáció, a bátorság, a tenni akarás, a befogadás és az elfogadás, de a legfontosabb a hit.

A rendezvény imával végződött: „Kérünk téged Istenünk, add meg munkánk által és feladataink elvégzése után mindennapi kenyerünk. Add, hogy másokon is segíteni tudjunk. Nem halat, horgászbotot kérünk. Dolgozni és Téged szolgálni akarunk. Minden ránk virradó napot és minden falatot előre köszönünk.”

Ft. Fuderer László atya áldása után a jelenlévők a plébánia udvarában tovább gombolyították a beszélgetés fonalát, élvezve az együttlét, a közösséghez tartozás örömét.