- Szalai Attila karikatúrája

A Kárpát-medencei magyarság heves tiltakozása ellenére szeptember elsején életbe lépett a szlovákiai nyelvtörvény. Az új jogszabály értelmében a felvidéki magyarok korlátozottan használhatják anyanyelvüket. Az európai normáknak ellentmondó rendelkezés életbe lépését az Európai Unió - amelynek tagja Szlovákia is - rossz szemmel nézi ugyan, de nem sokat tehet ellene, legfeljebb megrovásban részesítheti az államot. Kötelezni azonban semmire sem kötelezheti. Felvetődik a kérdés, hogy vajon azok az országok, amelyekben jelentős számú magyar kisebbség él, követik-e a szlovákok példáját.
Mit szól a szlovákiai nyelvtörvényhez? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
Kë Lajos, a budapesti Aranycsapat Alapítvány elnöke:
- Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy jelen lehettem Dunaszerdahelyen a Kiállunk a jogainkért! jelszóval szervezett nagyszabású tiltakozó megmozduláson, melyet a szeptember elsején életbe lépett nyelvtörvény ellen tartottak. Az esemény a legkisebb incidens nélkül zajlott le, a felszólalók között volt egy magyarul egyáltalán nem beszélő, szlovák demokrata is, aki szintén elítélte az életbe lépett nyelvtörvényt, amiért a labdarúgó-stadiont megtöltő 12 000 ember vastapsban részesítette. Ugyanúgy jelen voltam a szegedi Dómban is a Pünkösdváró Európa címmel megrendezett Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozón, ahol Tőkés László, Királyhágó melléki református püspök és Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök celebrált szentmisét. Az anyanyelv használata a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik, teljesen mindegy, hogy milyen nemzetről beszélünk, mindenkinek joga van használni a születésétől a haláláig. Természetes, hogy ragaszkodunk anyanyelvünkhöz s annak használatához mind a hivatalokban, mind a jog, az oktatás terén és a magánéletben is. S noha ragaszkodunk a sajátunkhoz a világ legtermészetesebb dolga, hogy megadjuk a tiszteletet a másik nyelvnek is. Például Svájcban az emberek négy nyelven beszélnek, Belgiumban úgyszintén több nyelven kommunikálnak egymással, de példának említhetném Barcelonát, ahol az emberek katalánnak vallják magukat, de kivétel nélkül beszélnek spanyolul, s a legnagyobb tisztelettel viseltetnek a másik nemzet iránt. A Felvidéken mi vagyunk az őslakosok, hiszen itt 1000 éven keresztül Magyar Királyság volt. Ha a mindenható egymás mellé rendelt bennünket, akkor a felmerülő kérdéseket intelligens módon kell rendezni. Néhány politikus a különböző nemzetek egymásnak ugrasztásából kovácsol magának tőkét. Gazdasági válság esetén felvetik a nemzetiségi kérdést, ezzel takaróznak, s akkor szerintük a problémák el vannak gereblyézve. Okos, értelmes propagandával az embereket ki lehet békíteni egymással, mert a nép nagy része nem úgy tekint a nemzetiségi kérdésre, mint néhány politikus. Tehát összegzésképpen elmondanám, hogy meg kell adni a tiszteletet a másik nemzet, a másik nép által beszélt nyelv iránt, ha már egymás mellett kell élnünk. A velünk élő nemzetek nyelvét tanuljuk meg, de természetesen bárhol és bármikor legyen jogunk használni saját anyanyelvünket is.
KOVÁCS Áron hajdújárási okleveles közgazdász, ifjúsági programkoordinátor:
- Meglátásom szerint a minap szomorú és példátlan törvényt szavazott meg a szlovák parlament. Ezt azért tehette meg, mert a magyar állam régóta elhibázott nemzetpolitikát folytat, ami nemcsak Gyurcsány kormányáig vezethető vissza, hanem sajnos az Orbán-kormány is félvállról vette a határon túli magyarok kérdését és helyzetét. Évtizedek óta téma a kettős állampolgárság, és megoldás még mindig nem született, más nemzetek fiai viszont egy parlamenti döntéssel rendezni tudták. A gyenge politikai fellépésnek, a magyar állam határozatlan kiállásának a következménye a szlovák nyelvtörvény megszületése, amely teljes mivoltával diszkriminál, sérti az Európai eszmét.
Másrészt itt van egy olyan nemzet, mint a szlovák, élén Ficóval, amely határozott politizálással képes arra, hogy egy ilyen törvényt átvigyen a parlamenten és az Európai Unión. A szlovák állam ebben a gazdasági válságban is pozitív GDP-mutatókat képes felmutatni, ezért az Unióban kedvezőbb elbírálásban részesül, mint Magyarország. Ennek következménye a megszavazott nyelvtörvény.
Lássuk be, ilyen törvényt alkalmazni a gyakorlatban nem lehet, hisz alkotmányt sért, nem beszélve arról, hogy ellentétes az EU alapelveivel. Mi lesz a következménye? Az Európai Unió egyik szerve sem fogja kimondani, hogy tessék visszavonni a törvényt. A magyar nemzetpolitika gyenge ahhoz, hogy bármi is változzon. Sólyom László kitiltására semmi reakciója nem volt a magyar államnak, nem elég, hogy azt mondjuk, ''felháborító”. Miért nem próbálták meg az orosz államfővel ugyanezt megtenni? Félnének a következményektől, talán elzárták volna a gázt egy időre. Ki kellett volna tiltani a szlovák nagykövetet, konzulokat Magyarország területéről, éreztetni, milyen következményei vannak, ha így viselkednek egy szomszédos állammal, noha azonos uniós tagállamok. Kérelemmel fordulni az Unió felé, hogy a schengeni határövezetből zárják ki Szlovákiát, mert megsértette a szabad mozgásgyakorlást nemcsak Sólyom Lászlót, hanem a magyar nemzetet.
Ez a nyelvtörvény precedens lehet más országoknak, mi lesz, ha Szerbia, Románia, Ukrajna, Horvátország stb. is hivatkoznak erre a törvényre és ők is szeretnének elfogadtatni ilyent az országukban. A következmények beláthatatlanok. A szélsőség mentén való politizálás nagyon veszélyes lehet, erre már a történelem párszor magyarázatot adott.
A békés tüntetések felhívják a figyelmet a nyelvtörvény elítélésére, de gyenge lábakon álló külpolitikával és erős nemzetösszetartó tudat nélkül mindez csak szélmalomharc. Az emberekben él még a 2004. december 5-ei kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredménye és a szlovák nyelvtörvény további hasadékot váj a magyar nemzet együttérzésében.
FÜLÖP Zoltán verbászi újságíró, szabadművész:
- E hónap elsején életbe lépett az a magyarellenes nyelvtörvény, amely alaposan korlátozza a felvidéki nemzettestvéreink egyik legtermészetesebb jogát. És mindez a 21-ik században, az öreg kontinens egyik legfiatalabb, múlt nélküli, mesterséges államocskájában történik. Paranoiás félelmükben hozták meg ezt a törvényt a tót(!) atyafiak. Abban a beteges hitben élnek, hogy az anyaországi politikai garnitúra kőkemény harcot vív az elszakított felvidéki területekért és nemzetrészekért, holott ha csak egy picit figyelmesebben követnék a magyarországi történéseket, meggyőződhetnének éppen ennek ellenkezőjéről. Sólyom Lászlót Szent István királyunk napján nem engedték be banánköztársaságukba, holott éppen ő tett tavaly decemberben olyan kijelentést, amelyben kifejtette ellenszenvét az ezeréves magyar határokat ábrázoló matricák iránt! Ugyanakkor az MSZP vezette kormány reakciója tragikomikus, sőt ha jobban belegondolok, ez a párt sok mindenben közel áll Ján Slotához. Sok hibát követtek és követnek el a felvidéki magyar politikai vezetők. Erre a tényre nagyon oda kell figyelniük a délvidéki politikusainknak. El kell fogadnunk, hogy a langyos politika, az engedékeny politika nem szül eredményt. A farkas itt áll, s fel akar minket falni. Sikerrel is fog járni, ha engedjük, hogy felfalja önvédelmi pajzsunkat, vagyis nemzeti öntudatunk alkotó elemeit, a múltunkat, nyelvünket, kultúránkat és tradíciónkat. Vedd el a nép múltját (és nyelvét), és azt teszel vele, amit akarsz!
A régi Magyarországot sok alaptalan támadás érte nemzetiségi politikája miatt. Rágalmazták olyan hamis vádakkal, hogy magyarrá akarta tenni nem magyar lakosságát. Ezt a mai napig a fejünkhöz vágják. És nemcsak Felvidéken és Erdélyben, hanem itt is, holott például a 18. században - a nem éppen törvényes úton - beszivárogtatott erdélyi oláhságnak jóval több anyanyelvi iskolája volt még 1914-ben is (minden 1016 lélekre jutott egy román nyelvű iskola), mint a romániai nemzettársaiknak (ott csak minden 1418 lakosra jutott egy iskola). Hát ennyire voltunk mi ,,elnyomók'' !