Hatvanöt évvel ezelőtt, 1946. április 5-én jelent meg a 7 Nap első száma. Akkor még számmal jelölték a címoldalon a hetest, és egész küllemében különbözött a mostani Hét Naptól. Más formája és mérete volt, sokkal több színes oldal kapott helyet benne, de ami a lényeg: megmaradt ugyanolyan nyitott, családias hetilapnak, mint amilyen kezdetben volt.
Nagyon sok magyar családban szinte családtag volt a 7 Nap, és remélhetőleg sokuk még ma is annak tartja. Volt idő, amikor a politikai történések hatására három más-más fejlécű, címoldalú és tartalmú is megjelent belőle egyszerre. Az olvasók nem győzték kapkodni a fejüket, hogy mi lett a kedvenc újságjukkal, s nem tudták eldönteni, melyiket vásárolják ezután. De csakhamar kikristályosodott, hogy időközben a Szabad Hét Nap, majd a Hét Nap címet viselő az igazi, az, amelyik visszakapta a jogos örökségét: az elmúlt 65 év során kiérdemelt megbecsülést és elismerést. Igaz, az utóbbi évtizedekben a sokak által irigyelt ötvenezres átlagpéldányszám jelentősen csökkent, és az újságnak nemegyszer a lét peremére sodródott és a megmaradásáért kellett küzdenie. De mégis itt van, az olvasó asztalán, hétről hétre közvetíti életünk történéseinek híreit a családoknak, és ami fontos: nemcsak a nyelve magyar, melyen tudósít, hanem magyar szellemiségű is maradt mind a mai napig.
Mit jelent önnek a Hét Nap? - kérdeztük leghűségesebb olvasóinktól.
Mavrák Julianna szentmihályi nyugdíjas:
- Nekem és a családomnak is nagyon sokat jelent. Mondhatnám: a Hét Nap nálunk családtag. Mindent szeretünk benne, mert okosan ír érdekes témákról, a művelődési életről és a vajdasági magyarság sorsáról egyaránt. Nagyon jólesik, hogy nem feledkezik meg a szórványban élő magyarokról sem, róluk is, nekik is ír, és mindent megtesz annak érdekében, hogy oda is eljusson az újság minden héten. Mi is előfizetői vagyunk, és mondhatom, hétről hétre izgatottan várom, hogy meghozza a postás. Szeretem az állandó rovatokat, a riportokat, az emberi sorsokat bemutató cikkeket, egyszóval mindent. Mondjuk, azt nem bánnám, ha egy kicsivel kevesebb politika lenne benne.
Apró Mária bocsári nyugdíjas:
- Nagyon szeretem a Hét Napot, mindent elolvasok benne az első betűtől az utolsóig. Igaz, hogy már pénteken kézbe vehetem, de csak vasárnap délután olvasgatom át tüzetesebben. Ez a vasárnapi szórakozásom és pihenésem is egyben. Mindent szeretek benne, nem tudnék kiemelni egyetlen rovatot sem. Már a szüleim is vásárolták a 7 Napot, így én már egész kisgyermek korom óta hű olvasója vagyok. Régebben a Jogi tanácsadó és az egészségügyi kérdésekkel foglalkozó Orvos a családban c. rovatot szerettem legjobban, mert mindig tanultam belőlük valami újat, és az így szerzett ismereteket gyakran fel is használtam. Annak nagyon örülnék, ha ezek a rovatok ismét helyet kapnának az újságban, egyébként semmit nem változtatnék sem a külsején, sem a tartalmán. Nagyon becsülöm és tisztelem a szerkesztőség tagjait, az újságírókat, hogy ilyen áldozatos munkát végeznek hétről hétre. Gratulálok az elmúlt 65 évhez, és kívánom, hogy sok-sok évig jelenjen még meg az egyetlen igazi vajdasági magyar hetilap, a Hét Nap.
Nagy Vilma szabadkai rokkantnyugdíjas:
- Nekem a Hét Nap az életem. Főleg most, hogy megözvegyültem. Mindig is családtag volt nálunk ez az újság, hiszen a szüleim a legelső számától kezdve vásárolják. Kislányként sokat olvasgattam, tanultam belőle, majd magam is elkezdtem írogatni a Jó pajtás rovatba. Azóta is meg-megjelenik benne egy-egy versem, és olyankor én vagyok a legboldogabb ember a világon. Nekem a mindenem ez a hetilap, mert olyan, mint a bazár: minden megtalálható benne, mindenki a kedvére válogathat a cikkek, beszámolók között. A kisgyermekektől kezdve az idős emberekig, mint amilyen én is vagyok, mindenki talál benne valami számára érdekeset. Nagyon szeretem, és ha véletlenül kenyérre nem telik, a Hét Napot akkor is megveszem. És ez már így is marad, amíg élek.
Patyik László nagykikindai villanyszerelő:
- A valamikori 7 Nap már akkor is a családunk asztalán volt, amikor megszülettem. Már a nagyszüleim is rendszeresen vásárolták, ezt tették később a szüleim, ma pedig jómagam is. Nagyon tetszik a külseje, a grafikai szerkesztése, a tartalma. Jó, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, ami érdekli. Sokan egy bizonyos párt fennhatósága alá sorolják, de én ezzel nem törődöm. Engem egyébként sem érdekel a politika, annál inkább az újságírók véleménye. És ezt meg is tudhatom az újságból, akárcsak a legfontosabb eseményeket, információkat. A keresztrejtvényt és a viccoldalt is nagyon kedvelem, és a színes oldalakat tartom igazán mutatósnak. De megértem azt is, hogy a színes oldalak számának növelése többletkiadással jár, és hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ezt nem engedheti meg magának a szerkesztőség. Egyébként a családom minden tagja nagyon szereti a Hét Napot, és már alig várjuk a szerdát, hogy kézbe vehessük kedvenc újságunkat. Csak így tovább!
Dietrich Gyula szabadkai nyugdíjas nyomdaipari mérnök és tanár:
- Én valamikor nemcsak olvasója voltam a Hét Napnak, hanem - Hajnal Gábor bácsi jóvoltából - betekintést nyerhettem a készítésébe is. å volt az, aki a nyomdában megmutatta, hogyan készül a hetilap. Abban az időben még ólombetűkkel szedték a megjelenítendő szöveget, de ma már mindez számítógéppel történik. Nagyon a kedvemre való ez az újság. A rovatok tartalmasak, külön foglalkoznak a szabadkai és a bánáti eseményekkel is. Sajnos, ma már nem utazgathatnak az újságírók, ezért nem olvashatunk tőlük külföldi útjukról szóló tudósítást. De odafigyelnek a szórványban élő magyarságra, és ez dicséretes dolog. Véleményem szerint még többször kellene a szórványba látogatniuk, és élőújságot is jó lenne gyakrabban tartani. De ez csak aprócska észrevétel a részemről... Egyébként megfelelő a terjedelme, a tartalma és a borítója is az újságnak, bár én a fekete-fehér képeket részesítem előnyben. Szeretném, ha egy kicsivel több lenne benne az életszerű, emberek sorsát bemutató cikk, de így is nagyon sok témát dolgoz fel hétről hétre. Az én családomban a Hét Nap voltaképpen olyan, mint egy ereklye, őrzöm minden egyes számát. Egyébként és is az idén ünneplem a 65. születésnapomat, akárcsak a kedvenc hetilapom, a Hét Nap. Gratulálok, és további sikeres munkát kívánok a szerkesztőség minden tagjának!