Az Építészek Nemzetközi Szövetsége (VIA) 1998-ban az építészek világnapjává nyilvánította október 6-át, hogy ezzel is felhívja a figyelmet az ember környezetét meghatározó módon alakító építészetre, a városok szegény népességének helyzetére, a méltó emberi hajlékra való jogukra.
Környékünkön gombamód nőnek ki a földből a hatalmas épületek, melyek gyakran még a napot is elveszik az évtizedek óta ott álló, kisebb házak elől. A városok folyamatosan fejlődnek, terebélyesednek, napról napra újabbnál újabb építkezések kezdődnek el. Kérdés, hogy az új épületeknek van-e létjogosultságuk, s egyáltalán beleillenek-e a városképbe. A héten arra voltunk kíváncsiak, hogy olvasóink miként vélekednek a gazdasági világválság közepette burjánzó építkezésekről.
BLASKÓ Imre, a kúlai Blaskó Kft. építészeti magánvállalat tulajdonosa, vezetője:
- A kúlai község területét vizsgálva elmondhatom, hogy a tavalyi évhez képest az idén nagyon kevés az építkezés. Vállalatommal kénytelen voltam távolabbi, községen kívüli helyszíneket is megcélozni. Eddig 40 kilométeres körzetben tevékenykedtünk, aztán a kevés munka miatt kénytelenek voltunk 70-80 kilométeres átmérőjűre szélesíteni a kör. Nagyobb beruházások nem történtek ebben az évben, így kisebb-nagyobb restaurálásokat, rekonstrukciókat végeztünk a községben. Túlnyomó részben katolikus és ortodox templomokat újítunk fel, szigeteléseket végzünk, restaurálunk. A kúlai templomot belülről befejeztük, a külső vakolás azonban még hátravan. Pillanatnyilag több helyen is dolgozunk, így Moholon a pravoszláv templom és parókia restaurálásán, Óbecsén is hamarosan elkezdjük a templom restaurálását, Silbaš közelében a tetőszerkezet felújítását végezzük, Verbászon pedig a katolikus templom portáján hittantermet építünk, még az idén tető alá szeretnénk hozni. Topolyán a Vöröskereszt meglévő épületéhez valamivel több mint 300 négyzetméternyi részt hozzáépítünk, ami központi konyhát, pihenőszobát, hálószobát, irodahelyiségeket tartalmaz és a mozgáskorlátozottaknak is megfelel. A megrendelések csökkenésében szerepet játszik a világgazdasági válság, amit kissé késve éreztünk meg. Cégünk pályázat útján besorolást nyert azon vállalatok közé, amelyek a Vajdasági Nagyberuházási Alap felhatalmazásával a tartomány területén építkezhetnek. Tavaly októberben már lehetett érezni, hogy gondok lesznek, mivel munkák még ugyan voltak, de a kifizetések akadoztak, s ez ebben az évben is így van. Az év első felében nagyon sok kolléga vagy bezárta a vállalkozását, vagy a cég megmentése érdekében munkaerőt bocsátott el. Nekünk szerencsére senkit sem kellett elbocsátanunk, sikerült megmentenünk a vállalkozást.
Mgr. SZABÓ Zsombor építészmérnök:
Az 1988-ban elindult ''nép ébredése” és az azt követő háborúk sorozata két módon határozta meg kortárs építészetünket. Az egyik következmény az volt, hogy a középkorú, kiforrott szakemberek tömegesen távoztak, főleg Magyarországra, azok a fiatalok pedig, akik ott tanultak, és befejezték az egyetemet, nem jöttek haza (tisztelet a kivételeknek). Mivel minden pénzeszköz a háború vezetésére volt szánva, a beruházások drasztikusan csökkentek, így az otthon maradt építészeknek is alig akadt dolguk. A kilencvenes évek második felében elindult egy szerény építkezési folyamat, főleg állami pénzekből és a háborúkban ,,szerzett'' vagyonokból, amelyek elsődleges célja az ilyen pénzek ,,kifehérítése'' volt. Válaszomban főleg Szabadkáról fogok szólni, hisz ezt a helyzetet ismerem a legjobban, mert egy ideig a város főmérnöke voltam. Tehát beszéljünk az úgynevezett nagyberuházásokról. Az első az 1996-ban megindult medencekomplexum, amely a mai napig nincs befejezve, és ahogy én számolom, három-négy évig is eltart ez az építkezés. A színház ,,felújítása'' és építése biztosan nem fejeződik be 2011-ig, véleményem szerint ha 2025-ben megnyitják, akkor az nagyon jó eredmény lesz. A palicsi Vigadó épületének a felújítása halad legjobban, habár ez az objektum sokkal, de sokkal rosszabb állapotban volt, mint a színház épülete. Folyamatban van a Gyerekszínház felújítása és a volt Lifka-mozi átépítése az Art mozi és a Kosztolányi Színház befogadására. Ezek a kisebb beruházások a jövő év folyamán befejeződhetnek. Szólnom kell a lakások és üzletek építéséről is, sajnos, ezekben az esetekben főleg a beruházók óhaja a meghatározó. A földszintet, négy emeletet, tetőteret magukban foglaló épületek gombamód nőnek ki a város különböző pontjain. Ezekben a lakások alapterülete kicsi, és nem korszerű, a homlokzatmegoldások szegényesek, a környező országok kortársépítészetével nemigen vannak beszélő viszonyban. Ráadásul ezek az ötszintes, a környezetbe nem illő lakóépületek, a régi lebontott földszintes házak telkein épültek, nincs udvaruk, zöld felületük, megfelelő számú parkolóhelyük, tehát lakóik rossz életkörülmények között élnek a XXI. században. A védett városközpont tervezett építése is, sajnos, ilyen irányba halad. A válság következtében ezek a beruházások is lassulni látszanak, talán van még időnk valamit megmenteni az építészeti örökségünkből.
BATHÁZI Ákos szabadkai munkanélküli:
- Nem tudom, ki mit épít, s főleg azt nem, hogy miből. Amíg egyeseknek színpompás felhőkarcolókra is telik, addig mások alig tudnak megélni kis fizetésükből vagy az alkalmi munkákból. Ez így nagyon nincs rendjén. Nem zavar, ha valaki építkezik, de azért nem ártana kivizsgálni, kinek miből telik minderre. Nem ártana a kacsalábon forgó villák tulajdonosainak a körmére nézni, honnan is teremtették elő a rávalót. Lehet, hogy sokan alaposan meglepődnének. A városban folyó építkezésekről nincs túl jó véleményem. Egyre több hatalmas tömbépület létesül, ami nem illik bele Szabadka városképébe. Nem tudom, mindez hova vezet. Aggódom a Népszínház építése miatt is. A központban sétálva úgy tűnik, serény munka folyik, de mi lesz akkor, ha egyszer csak elfogy a pénz? Az illetések szerint 2012 végére elkészül, de én ebben nem nagyon hiszek.
HORVÁTH Lehel szabadkai építész:
- Pillanatnyilag egy halászkunyhót építünk a Tisza-parton, Zenta közelében. Az épület, ha elkészül, egyedi lesz, hiszen alapanyaga az akácfán kívül a hulladékfa. Tehát egy cölöpépítmény lesz, belül viszont összkomfortos, fürdőszobával, konyhával, hálószobával, nagy terasszal, amely a víz felé néz. Törökkanizsán is építünk majd egy rönkházat 100 éves fából, kemencéje és padlástere is lesz. Azt, ami pillanatnyilag szerte az országban és Szabadkán is folyik, katasztrófának tartom. Telezsúfolják lakosokkal a belvárost, nincsenek parkolóhelyek, nem lehet közlekedni, óriási a népsűrűség, egyfajta kínai negyeddé alakul át Szabadka. Az emberek intimitása is veszélyeztetve van, hiszen például a Kertvárosban egy új, négyemeletes ház ablakából be lehet látni a közeli családi házak udvarába. Most úgy tűnik, hogy elfogyott a bankok pénze, egy időre leálltak ezek az építkezések, és remélem, hogy valaki, a vezetőség, végre elkezd gondolkodni, és talál megoldást erre a káros jelenségre.