Bánáti Újság
„Mindmáig örömmel jövünk össze”
Mihók Anikó
2016.03.13.
LXXI. évf. 10. szám
Beszélgetés Kovács Magdalénával, a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület elnökével — A törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület március 23-án ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A község legrégebbi magyar művelődési egyesülete ez alatt az idő alatt mindvégig arra törekedett, hogy felhívja a figyelmet a hagyományápolás fontosságára.
A múltról, a jelenről és a jövőbeli tervekről Kovács Magdalénával, az egyesület elnökével beszélgettem.
— Egyesületünk alakuló ülése 1991. március 23-án volt, nemrég megtaláltam az ott készült jegyzőkönyvet is. Mint az egyesület jelenlegi elnöke elmondhatom, nagyon termékeny huszonöt év van mögöttünk. Az elmúlt időszakban a Tiszagyöngye sokat fejlődött, bővült a tagságunk, több szakcsoportunk van. 2016-ban két néptánccsoportunk működik: a Tiszavirág, melyben a legkisebbektől a hatodik osztályos korig táncolnak a gyerekek, és a Tiszafa, melyet a tizenhárom évesnél idősebb táncosok alkotnak.
A tervek szerint már az idén alakul egy újabb néptánccsoportunk, hiszen nagyon sok óvodás és kisiskolás korú gyermek csatlakozott hozzánk. Nekik szükségük van rá, hogy külön foglalkozzunk velük, és több figyelmet fordítsunk rájuk. A néptánccsoport egyébként egyidős az egyesülettel, hiszen a megalakulásunk óta létezik. A néptánc mellett a népdalok iránti rajongás is megvolt a kezdetek óta. A Tiszagyöngye népdalkórusban sok olyan régi tagunk van, aki már hosszú évek óta aktívan részt vesz a munkában, de elmondhatjuk, hogy fiatalokkal is bővült az énekkar. Nemrégiben megalakult a Tiszácska leánykarunk is. A citerások is az újabb szakcsoportok közé tartoznak. A meglévő három hangszer mellé pályázaton sikerült szereznünk még három citerát. Létezik még irodalmi szakkörünk is, melynek Mómity Éva tanítónő a vezetője, az egyesület elnökségi tagja. Nagy sikerként könyvelhetjük el, hogy a huszonöt év alatt sikerült megvásárolni és felújítani egy épületet. Elmondhatjuk, hogy ezt a házat az utóbbi négy évben nagy szeretettel veszik birtokukba mind a gyerekek, mind a felnőttek.
Az évfordulót természetesen szeretnénk megünnepelni, de a húsvét miatt kénytelenek vagyunk egy kicsit elhalasztani ezt a rendezvényt.
* Mit terveznek az idei évre?
— Március végén, április elején tartják a községi szemlét, melynek az idén mi leszünk a szervezői. Április 23-ára tervezzük a VIII. Észak-bánáti néptánctalálkozót, június 21-ére pedig az egyesületünk huszonötödik évfordulóját. Július végén, augusztus elején kerül sor a néptánctáborra, melyet tavaly augusztusban rendeztünk meg először a Tiszafa néptánccsoport, illetve a koreográfus, Sáringer Zoltán ötlete alapján. Ennek köszönhetjük, hogy a kis néptánccsoportnak az eddigi 28 helyett ma 38 tagja van. Augusztus 21-én kilencedik alkalommal tartjuk meg a Szent István-napi ünnepségünket, mely iránt nagy az érdeklődés, az emberek szeretik. Az év végén, december 17-én pedig a karácsonyi műsorunkra várjuk a közönséget. Azt is elmondhatom, hogy a karácsonyi műsorunk egyidős az egyesülettel. A Gyöngyösbokrétára és a Durindóra egész évben készülünk, és minden meghívásnak eleget teszünk. Részt veszünk a március 15-ei megemlékezésen, más művelődési egyesületekkel közös produkciót készítünk a táncművészet világnapjára. E műsorok megvalósításához szükség van a közösségünk megértésére és támogatására. Nagy segítség számunkra, hogy pályázhatunk, hiszen mindez pénzbe kerül. Az idén bővíteni szeretnénk a népviseleteket, és a művelődési otthon sincs még teljesen kész — a tetőtér befejezésre vár. Ez számunkra nagyon fontos, mert ott lesznek az irodahelyiségek, a gardrób, de kellene egy vasaló- és egy mosórész is, hogy a népviseleteket megfelelően tudjuk tárolni, illetve karbantartani.
* Ön mióta vesz részt az egyesület munkájában? Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
— Majdnem a kezdetektől, 1993-tól dolgozom itt. Eleinte csak a kórusban tevékenykedtem, majd később, amikor a néptánccsoport vezető nélkül maradt, átvettem az irányítását. Elég küzdelmes volt ez az első időszak, mert ott próbáltunk, ahol éppen helyet kaptunk: a színházban, az iskola előcsarnokában, a középiskola tornatermében. Sőt, sokszor a tánccsoport és a népdalkórus magánházakban próbált. Örülök, hogy két fiatal táncosunk részt vett a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett koreográfusképzésen, hiszen ez nagy segítség nekünk. Egyesületünknek a huszonöt év alatt sohasem az volt a célja, hogy a szakcsoportjaink kiemelkedő eredményeket érjenek el minősítőkön.
Egy ilyen közösségben, mint Törökkanizsa, ahol a lakosság 30%-a magyar ajkú, nagyon nehéz összeverbuválni egy olyan csapatot, amely képes kiemelkedő eredményt elérni. Inkább arra vagyunk büszkék, hogy létezünk, és mindmáig örömmel jövünk össze. Az a célunk, hogy az elkövetkezendő évtizedekben is mindenki szívesen jöjjön az egyesületbe. Sokan felróják nekünk, hogy nem vagyunk eredményorientáltak, de, mint mondtam, ehhez olyan közösségre van szükség, ahol válogatni lehet a tagok között. Mi ezt nem akarjuk megtenni, mindenkit nagyon szívesen és nagy szeretettel látunk, aki dolgozni akar.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
