Azért küldünk most ünnepi jókívánságokat kedves erdélyi vajdasági, kárpátaljai barátainknak és ismerőseinknek, hogy megpróbáljuk enyhíteni azt a szomorúságot, amit a december 5-ei népszavazás után joggal éreznek.
Böjte Csaba írta ennek kapcsán, hogy beteg a magyar társadalom. Sajnos, a társadalom egy részét illetően igaza van. Csak abban bízhatunk, hogy még nem gyógyíthatatlanul beteg, legalábbis az a része, amelyiket sikerült megijeszteni, félrevezetni azzal, hogy a kettős állampolgárság megadásával elárasztják az országot a külhoni magyar nyugdíjasok, és akkor nem lesz nyugdíja senkinek sem, a munkaképesek pedig elveszik a magyarországi munkahelyeket az itt élők elől. Azok, akik ezt elhitték, nem rosszak, csak tudatlanok. Krisztus szavai jutnak az ember eszébe Lukács evangéliumából (23/43): ,,Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.' Igen, nem tudták, mit tesznek akkor, amikor nem mentek el igennel szavazni, vagy elmentek nemmel szavazni. Nem tudták, mert a kommunizmus évei alatt hivatalosan arról sem lehetett tudni, hogy élnek magyarok Erdélyben, a Vajdaságban vagy a Kárpátalján. A rendszerváltozás után is a régi rendszer hívei és azok utódai uralják a tv-t, újságokat, ahol a fent említett hazugságokat tömték és tömik a fejükbe. A nagy többségük szegény, nem járt a szomszéd országokban, talán ma sem tudja, mennyi s milyen igaz magyar él ott, fel sem fogják, hogy az ő szavazatuk szerint nem lehetne magyar állampolgár Hunyadi Mátyás, Kölcsey Ferenc, Arany János, Kosztolányi Dezső, Bartók Béla, Benedek Elek, Koós Károly, és a végtelenségig lehetne sorolni a neveket. Mint ahogy azt sem fogják fel, szegények, hogy az ő szegénységük árán lett milliárdos a szocialista kormány jelenlegi és volt miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc és a Nastaséval vadászgató Medgyesy Péter. Nagyon remélem, hogy a magyar nemzetnek ez a beteg része gyógyítható lesz, ha hosszabb ideig olyan kormányunk lesz, amelyik komolyan veszi az embereket, és nem csak ,,kezeli', manipulálja őket. Akik viszont tudatosan, sőt öntudatosan szavaztak nemmel, azaz azok a politikusok, akik azért mondanak valamire nemet - legyen az akár nemzeti ügy is -, mert az ellenzék, a Fidesz igent mond, azoknak maguknak kell elszámolni a lelkiismeretükkel, ha van ilyen nekik.
De azért a tudatos, normális gondolkodású emberek többsége mégis igent mondott, és ha az igenek száma nem is volt elég, mégis több volt, mint a nemeké. És lesz még több is! Ez legyen biztatás a számotokra! Ehhez segítségül mellékelünk egy idézetet a Himnusz költőjétől.
Budapest, 2004. december 15.
Poprády Géza és Poprády Gézáné, Marika
,,A tusa, úgy mondják, nagy vala, s tovább tartott egy napnál; de százados előítéleteket oly könnyen lerontani nem lehet. Azonban én sok kedvetlen csalatkozás után megtanultam, hogy valamely szép remény egyszeri vagy kétszeri, sokszor épp számtalanszori nem teljesedése miatt sem kell kétségbeesni. A magot elvetjük, s ki nem kél; újra vetünk, s kikél, de fejet hány, s már érik, már-már sarló alá dől, midőn felleg támad, s a jég elveri. A kislelkű ember összeharapja ajkait, kezeit egymásba ölti, kétségbeesik, többet nem vét, s nem is arat soha. De a lankadatlan férfiú kezdeni s százszor újra kezdeni nem fárad el; s ha mégsem boldogúlt, unokájának is meghagyja, hogy merényt merény után kezdjen; s íme, egyszer eljön az idő, a maga kikél, nő, megérik, s gazdag aratással örvendeztet. Való, a kezdő már sírban hever, de mi az? Ha az emberiség egészéért kell munkálni: ez az egész nem halandó. S miért vesztenénk reményt?'
KÖLCSEY Ferenc, Országgyűlési napló, Ápril 24.-Május 3. 1833
(Kölcsey Ferenc összes művei, II. köt. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960. 526-527. oldal)