Virágvasárnap az ifjúság világnapja is egyben. II. János Pál pápa jelölte ki az ifjúság világnapjának a nagyhét kezdetét jelentő vasárnapot. Azóta ez a nap elsősorban a fiatalok ünnepe.
Az ifjúság nevelésében rejlik hazánk, kultúránk és anyanyelvünk jövője. Ettől függ, hogy az általunk és eleink által létrehozott értékek megmaradnak-e, és hogy sikerül-e tudásukkal, tetteikkel hozzájárulniuk ezen értékek gyarapításhoz.
A társadalom feladata elsősorban a fiatalok iskoláztatása és az érvényesülésükhöz nélkülözhetetlen tudás biztosítása. Mert az oktatással tudás szerezhető, annak birtokában pedig versenyképes, jó szakemberek nevelhetők, akik megállják majd a helyüket az élet kihívásokkal teli bármely területén.
Természetesen ebben óriási szerep jut a családnak, és nem utolsósorban az oktató- és nevelőmunkának is, mely biztonságot és önbizalmat ad a fiataloknak, akik így képesek lesznek megvalósítani a céljaikat.
Sajnos manapság azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok céltalanul, komoly elhatározás nélkül ''bolyonganak” a világban, nincsenek terveik, világot megváltó elképzeléseik. Ez nem is csoda, hiszen szűkebb és tágabb környezetükben is szinte csak arra látnak példát, hogy hiába a tudás, a törekvés, amikor azt a társadalom nem becsüli meg. Kilátástalannak ítélik meg a jövőjüket, pedig megvan rá a lehetőségük, hogy e reménytelenség biztató jövőképpé alakuljon át...
Mi lesz a fiatalokkal? - kérdeztük a héten.
Bessenyi Ilona nagykikindai nyugalmazott tanítónő:
- Sajnos ez a társadalom nemigen viseli gondját a fiataloknak, legkevésbé a magyar fiatalokénak. Gondoljunk csak bele: ha Szerbiában szeretnének egyetemre vagy főiskolára járni, akkor főként szerb nyelven tanulhatnak. A szerb mint környezetnyelv ismerete pedig, amint tudjuk, a magyar ajkú gyermekek és fiatalok körében igen hiányos. Nagyon sok fiatal csupán emiatt nem tanul tovább. A nyelvismeret hiánya pedig gátat szab az érvényesülésüknek. Ráadásul jelenleg olyan nagymértékű a szegénység, hogy a szülők legtöbbje nem tudja fizetni gyermekük továbbtanulását, ezért a fiatalok inkább lemondanak az egyetemről, főiskoláról, és megelégszenek a középiskolai végzettséggel, csak hogy a családjuk meg tudjon élni. A középiskolával természetesen nem jutnak álláshoz, vagy ha mégis, akkor éhbérért dolgoztatják őket, megbecsülésben pedig nemigen részesülnek. Én sajnos semmi biztatót nem látok a fiataljaink jövőjét illetőleg.
Almási Szilárd, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt szabadkai körzeti szervezetének elnöke:
- Sajnos azt kell mondanom, hogy fiataljaink helyzete aggasztó, de mint a földjéhez ragaszkodó és abba kapaszkodó árvalányhaj: megmaradunk. Egymásba kapaszkodva, egymást segítve, egymást támogatva, sorsunk irányítását önmagunk meghatározva. Tanulási, elhelyezkedési és családalapítási esélyeik kedvezőtlenek, ezért is fontos, hogy elképzeléseink mellet szilárdan és határozottan kiálljunk. Az álságos ígéretek ideje lejárt. A megvalósításoknak kell következniük - nem holnap vagy holnapután, hanem minden mellébeszélés és alku nélkül még ma. Látva a Kárpát-medencében zajló korszakváltás számunkra kedvező jeleit, erre most több esélyünk van, mint bármikor. Nemcsak tudással, hanem szorgos tenni akarással kell cselekedniük. Az ácsnak tetőt kell készítenie, az orvosnak gyógytania kell, a politikusnak feladata pedig az, hogy megtartsa az ígéreteit.
Ifj. Juhász Bálint, a Magyar Nemzeti Tanács ifjúsági bizottságának a tagja, Kishegyes Község polgármesterének ifjúsági ügyekkel megbízott tanácsadója:
- Bízom benne, hogy a fiatalok nem lesznek passzívak, és nem fogják tétlenül várni, mit hoz a jövő, hanem cselekvőek, alkalmazkodóak és vállalkozó szelleműek lesznek, és kiállják az erőpróbát. Hiszem, hogy a sorsunk a kezünkben van. Én egyetlen utat látok az érvényesülésre. Folyamatosan képeznünk kell magunkat, piacképes tudást kell szereznünk. Véleményem szerint erre két lehetőség van. Egyrészt fiataljainknak felsőfokú végzettséget kell szerezniük olyan szakterületen, amelyre szükség van a környezetükben, fejleszteni kell a nyelvtudásukat (környezetnyelv, idegen nyelvek), azonkívül ki kell használniuk a nem formális oktatásban rejlő lehetőségeket, folyamatosan arra törekedve, hogy a jelen kihívásainak, igényeinek meg tudjanak felelni. Másrészt pedig piac- és versenyképes szakmai tudást és gyakorlatot kell szerezniük. Csakis így alakíthatják, alakíthatjuk a sorsunkat.
Saláta Zoltán, a Magyar Nemzeti Tanács Ifjúsági Bizottságának elnöke, a Magyar Ifjúsági Konferencia állandó tagja, Szabadka:
- Sajnos, fiataljaink egy kissé passzívak, elvárják, hogy más oldja meg helyettük a problémákat. A mi feladatunk, hogy lehetőséget adjunk nekik, hogy a saját lábukra álljanak, hogy nagyobb legyen az önbizalmuk, és akarjanak tenni az érvényesülésük érdekében. Tudatosítani kell bennük, hogy a tudás hatalom, kiváltképpen a vajdasági magyar ifjúságnak, hiszen ez az egyik módja annak, hogy a magyarság fennmaradhasson. Meg kell adni a lehetőséget nekik arra, hogy saját maguk oldják meg a gondjaikat, és meg kell értetni velük azt, hogy ezen lehetőségekkel élniük kell. Egy összetartó rendszerre van szükség, mely magában foglalja a civil- és az ifjúsági szervezeteket, különféle fórumokat. Ezeknek Az intézményeknek az elsődleges feladatuk az, hogy segítsék a vajdasági magyar fiatalokat a boldogulásban. Az ifjúság jövőképe igencsak homályos marad, ha nem tesznek szert megfelelő szintű tudásra, ha nem igyekeznek minél jobban megismerni a közeget, amelyben élnek, és ha nem sajátítják el az állam nyelvét. A megfelelő nyelvismeret nélkül szinte lehetetlen érvényesülni. Természetesen mindemellett arra kell nevelnünk őket, hogy megőrizzék nemzeti öntudatukat és kultúrájukat.
Ignácz Zita szenttamási egyetemista:
- Szerintem mindenki érvényesülhet az életben, aki törekszik rá. Tanulni kell, képezni magunkat, soha nem megelégedni azzal a tudással, ami a birtokunkban van, hiszen mindig lehet még többet megtanulni, azt pedig kamatoztatni lehet. Én amondó vagyok, hogy aki akar, az ebben az országban is meg tudja állni a helyét. Ehhez természetesen nagyon fontos a kitartás és az elszántság, valamint a szerb nyelv ismerete. Sok ismerősöm van, aki azért nem kap állást, mert nem ismeri a környezet nyelvét. A fiataloknak rá kellene eszmélniük végre arra, hogy csakis szorgalommal és tanulással lehet érvényesülni az életben. El kellene szakadniuk a szüleiktől, igyekezniük kell önálló életet élni, és nem a külcsínben, hanem a belbecsben lelni meg az igazi értéket. Nagyon nehéz ma pályakezdő, fészekrakó fiatalnak lenni, sokkal nehezebb, mint amilyen a szüleinknek volt. De meg kell birkóznunk a feladattal, hiszen a sorsunk a mi kezünkben van, mi irányítjuk, és bár a körülmények sokszor meghiúsítják az elképzeléseinket, akkor sem szabad feladni küzdelmet.