A napokban hét ágra sütött a nap, tavaszt idéző volt az idő, a hónak se híre, se hamva, de a szabadkai téli vásár mézes, forralt boros, kürtős kalácsos illata már a karácsonyt idézi. Az egy hónapig tartó vásárban kézművesek kínálják portékáikat, és házi finomságokat kóstolhatunk meg. A karácsonyi őrület kellős közepén ültem le beszélgetni három árussal.
Szerda Elvira Óbecséről érkezett, szinte minden nagyobb vásár állandó részvevője, mézeskalácsokkal teli asztalát messziről észre lehet venni, piros szívek, Télapó, házikók hevernek rajta.
* Mikor kezdtél el mézeskalács-készítéssel foglalkozni?
— Már jó ideje, noha nem ez a szakmám. Úgy kezdődött, hogy négy évvel ezelőtt kaptam karácsonyra egy tálat, mely telis-tele volt mézeskaláccsal, és nagyon megtetszett. Elkezdtem gondolkodni, hogy én milyen formákat, mintákat készítenék, ha mézeskalácsokat gyártanék. Biztos voltam benne, hogy én is tudnék ilyesmit csinálni. Belevágtam, megszerettem, így lettem mézeskalácsos.
* Vannak kedvenc formáid? És arra van-e valamiféle törvényszerűség, hogy mikor melyiket vásárolják többen?
— Ez változó. Én nagyon szeretem a karácsonyi formákat, ezeket készíteni, díszíteni is nagyon jó, de a szíveket is nagy élvezettel csinálom. Nehéz volna kiválasztanom egyet. Megfigyelhető azonban, hogy a szíveket mindig viszik, karácsonykor is, sokan vannak, akik nem akarnak karácsonyi mintát.
* Mit a legnehezebb elkészíteni?
— A térbeli formákat. Házikókat, betlehemeket. Ezeknél mindenre nagyon oda kell figyelni. A részeket külön sütjük, utána ragasztjuk össze, és csak a végén díszítjük őket. Ez igényli a legnagyobb koncentrációt.
* Ha sok mindent rendelnek tőled, győzöd egyedül?
— Ez egy családi manufaktúra. A mamák sütik az alapot, a lányom és én díszítünk. A férfiak csomagolnak. Mindenkinek megvan a feladata, és árulni sem egyedül fogok, az egy hónapos téli vásár időszakát felosztjuk egymás között, így a fiúk és mi, lányok is megjelenünk majd.
Németh Valentina Topolyáról utazik, és saját készítésű fa, illetve bőr fülbevalóit hozza a karácsonyi ajándékokra vadászó embereknek.
* Mikor és miért kezdtél el kézműveskedni?
— Körülbelül egy éve kezdtem el elmélyültebben foglalkozni vele, és valójában az első lökést édesanyám adta. Több alkalommal voltam vele árulni különféle vásárokban a saját patchwork (foltvarrás) technikával készült dolgait, és hogy ne menjek üres kézzel, rábeszélt, csináljak én is valamit. Szeretek apró dolgokkal babrálni. Megnyugtat. Közben egy pohár bor, egy kis blues, és halad a munka. Egyébként okleveles preparátor lennék, és már csak néhány lépés választ el a diplomától biológia szakon.
* Mennyire értékelik az emberek a kézzel készült ékszereket?
— Úgy gondolom, hogy nem kínálom drágán az ékszereket, főleg, ha a befektetett munkára gondolok. Ez egy közepes árkategória. Elmondható, hogy kétféle ember vásárol nálam: vannak, akik értékelik és megveszik, mert tetszik nekik, amit csinálok, és mert látják, hogy kézi munka, és vannak, akik azért veszik meg, mert nem drága. Hogy mikor melyik típus vásárol tőlem, az attól is függ, hogy éppen hol árulok. Vannak helyek, ahol nem tudom eladni az ékszereket, mert nincsenek rajtuk flitterek, masnik, csillogós díszek.
* Miért pont fa és bőr?
— Azért, mert én is a természetes anyagból készült ékszereket részesítem előnyben, nem nagy belőlük a kínálat, és sok mindennel lehet őket kombinálni.
Nagy Leona kecsketejből készült szappanokkal érkezett a vásárba. Elmondta, hogy a természetes alapanyagokból és kecsketejből előállított szappanoknak nagyon jótékony hatásuk van, mindenféle bőrtípusra alkalmazhatóak. A kecsketej rengeteg vitamint, antioxidánst és természetes Q10-et tartalmaz, a gyógynövények pedig gazdagítják a szappant, illetve segítenek a különféle bőrbetegségek kezelésében.
— Mivel nekem nagyon problémás bőröm volt, elkezdtem szappant készíteni. Két évvel ezelőtt pedig úgy döntöttem, hogy az egyetemen is ebbe az irányba fordulok, és gyógynövényekkel szeretnék többet foglalkozni. Sokat gondolkoztam, hogy ezt hogyan lehetne hivatásszerűen űzni. Ekkor született meg az ötlet, hogy a szappanokat „összeházasítom” a gyógynövényekkel.
* Manapság sokan készítenek szappant. Nagy a konkurencia, vagy tudsz annyira egyedi lenni, hogy ez ne zavarjon?
— Valóban egyre többen foglalkoznak ezzel, de úgy gondolom, mindenki másféleképpen dolgozik. A nagy többség nem igazán díszíti a szappant, pedig az sok esetben megnöveli az értékét. Én majdnem mindig díszítem valamivel, többszínűre főzöm, igyekszem szépen becsomagolni, és a saját ízlésemre formálni. Szerintem így talán egy kicsivel nagyobb az esélye, hogy majd nálam vásárolnak.
* Csak Vajdaságban árulod a termékeid?
— Egyelőre igen, de tervben van egy magyarországi terjeszkedés is, egyelőre azonban az iskola is Újvidékhez köt, nem tudnék utazgatni, és nem lenne időm ezzel foglalkozni. De lehet, hogy miután befejeztem az egyetemet, megpróbálok terjeszkedni.