Két héttel ezelőtti számunkban már beszámoltunk arról, hogy a fizetések késése miatt augusztus elsejétől a Magyar Szó szerkesztőségének kibővített sztrájkbizottsága figyelmeztető sztrájkot hirdetett. Az indoklásban az állt, hogy ha augusztus 17-éig nem teljesülnek a munkavállalók követelései, akkor a szerkesztőség beszünteti a munkát. Nos, az említett dátum már elmúlt, teljes munkabeszüntetés azonban nem történt, a vajdasági magyarság egyetlen napilapját továbbra is megtalálhatják az olvasók az újságárusok polcain. Így értelemszerűen utánajártunk annak, hogy teljesültek-e a munkavállalók követelései, s mi a helyzet a figyelmeztető sztrájk után.
Felkerestük Stanyó Tóth Gizella újságírót, a Magyar Szó Független Szakszervezetének elnökét, s az alábbiakat tudtuk meg tőle:
- A sztrájktörvény értelmében pontosan meg kell fogalmazni a sztrájk okát. Az elégedetlenség indokolt, főleg a nyomdában, ahol a legalacsonyabbak a fizetések. Néhány adat már rendelkezésünkre áll az augusztus 6-án kézhez kapott májusi átlagfizetéssel kapcsolatban, s elmondhatom, hogy néhány százalékkal tér el a köztársasági átlagtól. A nyomda megközelíti a nyolcvan százalékot, az igazgatóság másfélszeresét kapja a köztársasági átlagnak. Szakszervezeti szempontból a tények és az adatok a legmérvadóbbak. Ennek vetületében általános sztrájkot meghirdetni nagy merészség. Amikor már kész tények elé állítottak bennünket, akkor határidőn belül megszerveztük a titkos véleménynyilvánítást a Magyar Szó Kft-ben. Megkérdeztük a nyomdában, a közös szolgálatokban, s részben az újvidéki szerkesztőségben dolgozókat, hogy támogatják-e a Magyar Szó szerkesztősége kibővített sztrájkbizottságának figyelmeztető sztrájkját. Hat kérdőív érvénytelen volt, tizennégyen támogatták a figyelmeztető sztrájkot, kilencvenketten pedig a sztrájk ellen foglaltak állást. Tehát a figyelmeztető sztrájkot a Magyar Szó-ház nagy többsége nem támogatta - mondta az elnöknő.
A munkaadó és a munkavállaló megállapodásának eredményeként a figyelmeztető sztrájk augusztus 17-én lezárult. A megállapodással kapcsolatban a kolléganő elmondta, hogy a dolgozók szempontjából legfontosabb a kifizetések ütemének megtartása, és a lemaradás minél gyorsabb pótlása.
- Június 23-án a nyomda vezetősége és a szakszervezet egy nagyobb ülést tartott, s ezen elhangzott a javaslat, hogy az elmaradt fizetéseket egy hónapon belül folyósítsák. A megállapodás első pontját úgy fogadták el, ahogy ezen az ülésen javasolták a vállalatvezetésnek. A nyomdának pluszmunkát kellene találnia, hiszen a piacért küzdeni kell. A szakszervezetben olyan vádakat is hallunk, hogy kiállunk a nyomdagépért. Nem a gépért, hanem a Magyar Szó-ház egészéért állunk ki, amelyhez a nyomda is tartozik - tudtuk meg.
Stanyó Tóth Gizella elmondta, hogy az elégedetlenség indokolt, a figyelmeztető sztrájk viszont nem volt az.
- A szakszervezetben, Belgrádban, három nagyon fontos kérdést tettek fel. Az első a fizetésünk késésére vonatkozott. Elmondtam, hogy a bejáródott gyakorlat szerint az előző havi fizetést a következő hónapban két részletben kapjuk meg. Ehhez viszonyítva ekkor egy hónap és tíz nap volt a lemaradás. Egy bizonyos türelmi idő után a szakszervezetnek el kell kezdenie a tárgyalásokat. A másik kérdés arra vonatkozott, hogy a Magyar Szó-ház teljesíti-e a járulékok befizetésének kötelezettségét. A törvényes minimumot befizeti, ezt ellenőriztük. A harmadik kérdés a munkahelyek megőrzésére vonatkozott. A ház legilletékesebb testülete már többször is megfogalmazta, hogy az idei év a túlélésről és a munkahelyek megőrzéséről szól. Mi mint szakszervezet ezt csak támogatni tudjuk - fejezte be a beszélgetést Stanyó Tóth Gizella, a Magyar Szó Független Szakszervezetének elnöke.
Tómó Margaréta, a Magyar Szó szabadkai rovatának szerkesztője, a sztrájkbizottság tagja szerint meglehetősen rövid idő telt el a megállapodás óta, úgyhogy jelentősebb változásokra nem is kerülhetett sor a szerkesztőség életében.
- Azóta már kaptunk egyharmad fizetést, s ha minden igaz, rövidesen még egy részletet átutalnak. Az igazgató megígérte, hogy egy hónapon belül kifizet egy egész fizetést mindnyájunknak. Mi bízunk abban, hogy megtartja az adott szavát. A dolgok nem változnak egyik pillanatról a másikra. Elfogadtuk az igazgató ígéretét, de ez még nem jelenti azt, hogy elégedettek is vagyunk. A bérek továbbra is alacsonyak, és véleményem szerint a megállapodással egyik fél sem elégedett teljes mértékben. Ha azonban az igazgató nem fizeti ki harminc napon belül a megígért egy teljes fizetést, illetve nem tájékoztat bennünket folyamatosan a Magyar Szó ügyviteléről, a beérkezett támogatásokról, aminek köszönhetően mi magunk is figyelemmel kísérhetjük a fizetések elosztását, illetve kifizetését, ismételten figyelmeztető sztrájkba lépünk. Célunk, hogy a megállapodásban megfogalmazottak maradéktalan betartásával együttesen próbáljunk meg hosszú távú megoldást találni az előállt problémákra. Nem értek egyet Stanyó Tóth Gizellának, a Magyar Szó Független Szakszervezete elnökének azzal a kijelentésével, hogy a Magyar Szó dolgozóinak nagy többsége nem akarta a sztrájkot. Itt nem is erről volt szó, hiszen a sztrájkot a szerkesztőség kezdeményezte, nem pedig a Magyar Szó dolgozói. Ilyen értelemben a sztrájk a szerkesztőség ügye, és nem a Magyar Szó összes dolgozójáé. Bármikor levelet intéztünk ez ügyben bárkihez, vagy a sztrájkról nyilatkoztunk a médiának, minden alkalommal a szerkesztőség nevében tettük. Szerintünk a szerkesztőség nem a Magyar Szó összes dolgozóját jelenti. A szerkesztőség tagjainak döntő többsége pedig a sztrájk mellett döntött - mondta Tómó Margaréta, a Magyar Szó szabadkai rovatának szerkesztője, a sztrájkbizottság tagja.
Pressburger Csabát augusztus 7-én, a figyelmeztető sztrájk idején nevezték ki a Magyar Szó főszerkesztőjévé.
- Indokoltnak tartottam a figyelmeztető sztrájkot, hiszen minden munkavállaló jogosan várja el, hogy a bérét idejében megkapja, s késés esetén jogában áll sztrájkba lépni. Jó, hogy ez a figyelmeztető sztrájk megtörtént, mivel a nyilvánosság figyelmét ráirányította a lap helyzetére, s arra is jó alkalom volt, hogy az alapítóval, illetve a vezetőséggel egyeztetve valamilyen konkrét megállapodás szülessen. Kinevezésemtől kezdve úgy éreztem, hogy mindkét fél részéről megvan a kompromisszumkészség, egyik fél sem barikádozta el magát attól, hogy változások történjenek. A sztrájkbizottság sem úgy fogalmazta meg követeléseit, hogy ha azok nem teljesülnek, akkor másról nem hajlandók tárgyalni, hanem a lehetséges közeledés, a megoldás reményében. Úgy gondolom, jó megoldás született, mivel a vállalatvezetés részéről számos olyan ígéret és garancia hangzott el, ami az elkövetkező időszakban számon kérhető és a szerkesztőségnek joga is lesz számon kérni a vezetőségen. Az elkövetkező hónapok megmutatják, hogy a megállapodás szövege valóban mindkét fél részéről tiszteletben lesz-e tartva - véli Pressburger Csaba, a Magyar Szó újonnan kinevezett főszerkesztője.
Reméljük, hogy a vajdasági magyarság egyetlen napilapja körüli gondok mindkét fél kölcsönös megelégedésére megoldódnak.