A jelenlévők együtt élhették meg a szereplőkkel az elfogadást és a kitaszítottságot, a szeretet erejét és hatalmát, valamint élvezhették a humort és a nagy szakértelemmel megválogatott, minden mozdulathoz, tánchoz, eseményhez illő zenét.

A musicalt mint szórakoztató zenés játékot, melyben a cselekményt a dialógus, az ének és a tánc eszközeivel, show-elemekkel gazdagítva fejezik ki, nem könnyű összeállítani — mondta el Ferenczi Katalin, a Csongrádi Színtársulat vezetője, a darab rendezője a megnyitó előtt. Számára a megvalósított álmot, a szeretetet és a mélységet szimbolizálja. Büszkeséggel tölti el, hogy majdnem hetven ember kovácsolódott össze (a legfiatalabb hétéves, a legidősebb hetvenhárom), hogy énekkel, zenével, tánccal, szöveggel továbbadja a mű üzenetét, érzékeltetve, hogy nem csak a felszíni csillogás teszi az életet. A színészek személyiségéhez illő szerepeket igyekeztek válogatni. Megelégedettségét fejezte ki, hogy a musicalban a kígyót játszó szereplő előadásában a mozgás, az ének, a tánc tökéletesre sikerült. A kis Maugli, a kilencéves Füvesi Áron és a táncosok felnőtteket meghazudtoló produkciót gyakoroltak be. A csapat irányításában lehet nehézség, de inkább kihívás, olyan, mintha egy nagy család volna, ahol mindenki egymásért dolgozik. A célközönség nem feltétlenül a gyerekek, mert a kitaszítottságtól a halálig, az elmúlásig vannak olyan üzenetek, amelyeket a pici gyerekek nem értenek, mégis élvezik, ahogyan a felnőttek is.

A darab rendezője

Krakovac Zsombor Bandó, a nagy Maugli, a családjában érezte meg a mindent jelentő deszkák és a zene csodáját. Tizenöt éves, első szerepét hároméves korában kapta. Számára a szerep az élet egy szeletkéje. Lazán áll hozzá, szereti. A regény és az előadott produkció nem teljesen azonos, de ettől kerül közelebb a közönséghez.

A néző megismerkedett Mauglival, a dzsungelben élő emberkölyökkel, aki a farkasok között élt. A fekete párduc talált rá. Az állatok igyekeztek meggyőzni arról, hogy ne használja emberi tulajdonságait, mert azok nemkívánatosak a dzsungelben. Maugli felcseperedik, a tigris emberként nem tudja elfogadni, a farkasok már nem képesek megmenteni, így aztán kénytelen Bagira segítségével visszatérni az emberek falujába.

A nagy Maugli

A színpadon feléled a zene, a nézők felismerik az énekesnő hangját, ő a gondoskodó, szeretni való, realista Bagira dalát énekli. Megrázó, hiszen játéka az elengedés lényegét fejezi ki. A táncoslányok remekelnek. Peregnek az események. Érkezik a teljhatalmú, öntörvényű, szeretetéhes Ká. Színre lép Balu, a nagy vadász is. Az esemény folytatódik. Zene, tánc, érzések, kételyek, harc. Tigris. Maugli a falka védelmezője lesz, otthonra és családra talál.

Egy-egy pillanat erejéig felcsillan a sminkes zsenialitása (saját bevallása szerint a sminkelés csak hobbi számára, de nem volt egyszerű a többségben férfi szereplők számára kényelmes és megfelelő sminket találni). A darab sokszínű, megható, inspiráló, a saját életünkre is kivetíthető. A közönség figyel, elkomolyodik, megretten, kacag, az egész fergeteges tapssal fejeződik be. Hihetetlen élmény a színházteremben látni majdnem 300 embert, és hallgatni, hogy állva tapsol.

A megjelenteket Kiss Igor, a községi képviselő-testület elnöke köszöntötte.

Érkezik a közönség — nincs elég hely, két nap alatt minden jegy elkelt

A kis Mauglival (középen)

A kígyóval

Táncosok