A Magyarok Nagyasszonyának ünnepét hazánk fennállásának millenniumán 1896-ban XIII. Leó pápa engedélyezte Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás kérésére. A nemzeti jellegű Máriatisztelet ünnepét kezdetben október második vasárnapján, majd Szent X. Piusz pápa rendelkezésétől kezdve október 8-án üljük. A Napba Öltözött Asszony tisztelete töretlenül folytatódott a Magyar Szent Koronával ábrázolt, kezében országalmát és jogart tartó Szent Szűz, a Patrona Hungariae, Magyarok Nagyasszonyának tiszteletében. A Szent Péter-bazilikában II. Szilveszter pápától Magyar Kápolnát kaptunk, ezt azonban bővítés miatt lebontották. 1980-ban II. János Pál pápa új kápolnát szentelt fel ezen a napon a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a bazilika altemplomában.
Amíg a liberális nemzetállamra jellemző ünnepi törvénycikk nem említi az oltalmazó Nagyasszony nevét, kétes hírű sikerkovácsok, ateista eszmevigécek pedig gúnyt űznek Mária országával, addig a nemzetnek az őseink örökségéhez felelősen viszonyuló része Szent Istvántól napjainkig vallja: országunk, jövőnk Máriához való hűségünktől függ! Ennek a hűségnek erejét tapasztalták meg ötszázötven évvel ezelőtt a nándorfehérvári hősök; ennek tudatában szólt Mindszenthy bíboros az együtt imádkozás szükségességéről. A Máriához, a Magyarok Nagyasszonyához és általa a Krisztushoz való hűségünk jeléül mondott ima erejét az idén -- ha valóban egymillió magyar ajkáról hangzott fel -- a nemzet lelki megújulásáért meghirdetett imaévben ismét megtapasztalhatjuk. És elmondhatjuk, ahogyan azt a Szigeti veszedelem c. eposzában Zrínyi Miklós írta: ,,Lássák pogány ebek: az ki Istentől fél,/ Soha meg nem halhat, hanem örökkön él'. Ebben az évezredes hitben rejlik a nagy magyar titok, megmaradásunknak záloga.