Ha az idő kerekét egy kicsit visszapörgetjük, igen meghatározó dátumhoz érkezünk 1952. október 15-én. Ezen a napon a nagybecskereki műkedvelők lelkes csapata, akik a Petőfi Művelődési Egyesület színjátszó csoportjából nőttek ki, Bródy Sándor A tanítónő című darabjával léptek a színház színpadára, ami egyúttal a Madách Amatőr Színház első bemutatója is volt.

Hetven év távlatából elmondható, hogy fáradhatatlan és lelkes munkájukkal teremtették meg ezt a színházat, melyet az utódok örököltek tőlük, és féltve őrzött kincsként tekintenek rá, mivel erre kötelezik őket az alapítók, valamint a közönségük is. A jeles alkalomra egybegyűlteket Jenovay Lajos társulatvezető üdvözölte, és köszönetet mondott a magyar kormánynak, a Bethlen Gábor Alapnak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, illetve a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárságnak, valamint a Tartományi Művelődési, Tájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárságnak az elmúlt évek során nyújtott támogatásokért.

— Ezen szentély falai között Thalia szelleme nyújtson erőt és kitartást ahhoz, hogy a magyar szó itt, az országunk legöregebb színházában tovább éljen. Ismert operettrészletek visszhangozzanak a piros bársonnyal bevont páholyok között, a vajdasági magyar irodalom legnagyobb alakjai továbbra is legyenek vendégeink a kamaraszínpad bensőséges, családi környezetében, és váljon lehetővé, hogy a Madách-színház továbbra is a nagybecskereki, bánáti és vajdasági magyarság szolgálatában álljon — zárta beszédét Jenovay Lajos.

Jenovay Lajos

A Madách fennállásának 70. évfordulójára szervezett díszülésen Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet, aki Herczeg Ferenc írófejedelmünket idézte: „A bánsági róna olyan világos, mint egy szoba, amelyről nyárra leszedik a függönyöket. Ez nem a nápolyi öböl aranyfénye, hanem valami különös, józan, minden zugot bejáró ezüstös ragyogás.”

— Igen, ez az ezüstös, ez a megmásíthatatlan, ez a megtartó ragyogás és fényesség hozott minket ma itt össze advent első két vasárnapját övező, csodát hozó időszámításában. Ez a megmásíthatatlan, megtartó ragyogás az el nem múló rajongás sajátos ereje, amelyben benne lüktet művészet- és színházszeretet, alkotói munka, közösséget teremtő és álmodó szolgálat, több tízezer órányi reflektorfény és deszkavilág, nem megszámolható s nem felejthető katartikus pillanat, nem kialvó vastaps, nem múló küldetésvágy azért és abból sarjadva, hogy szóval, magyar szóval, sajátos magyar világával minden zugot bejárhasson a fény, s egyetlen apró templomocska, sem házacska ne maradjon ennek a szolgálatnak a híján. Annak a sajátos erőnek az ünnepe hívott ma minket egybe, amely szüntelenül arra tanít minket, miként lehet és kell ma s mindenkoron e tájon magyar szóval hitet teremteni, erőt sugározni, a lángot őrizni — hangsúlyozta Sutus Áron.

Sutus Áron 

Közben nevek hangzottak el, azoké, akiknek a mai Madách-színházat köszönhetjük: Juhász Zsuzsa, N. Ferdinándi Ilonka, Boross Mirjana, Ormay Mária, Grácol Mária, Sveicer Mária, Vastag Mihály, Boross István, F. József, Nagy László, Babinszky István, Zsivánfi Emil, Zádor Imre, Nagy Árpád, Máthé Imre, Kazi János, Koszó Pál, Kovács István, Mihálkovits Ferenc, Álló Mátyás és az iskolás gyerekek: Horti Anna és Piros, Vladár Joli, Gutmann Marika, Pribil Irén és Kapusi Joli. Az ő felejthetetlen alakításaik avatták az indulást igazi ünneppé!

A díszülésen búcsúfellépés is volt, hiszen Konrád Emma és Balázs József ezt az ünnepet választotta ahhoz, hogy elköszönjön a Madách színpadától — ezúttal néhány dallal. Az ünnepségen díszoklevelet adományoztak mindazoknak, akik segítették, támogatták a Madách Amatőr Színház munkáját, illetve együttműködtek a társulattal.

Búcsú a színpadtól: Konrád Emma és Balázs József

A jelenlévők egy díszelőadást is láthattak: Martos Ferenc és Huszka Jenő Lili bárónő című operettjét adta elő a Madách társulata, Tóth Irén rendezésében. A két főszerepet Rontó Kata (Lili) és Juhász Valentin (gróf Illésházy László) játszotta, a többi szerepben Balázs György (báró Malomszegi), Kovács Hajnalka (Agatha grófnő), Kiss Gizella (Krisztina grófnő), Rontó Márta (Clarisse), Kelemen Imre (Frédi), Jenovay Lajos (Becsei) és Kósa Zoltán (több szerepben) mutatkozott be. A zenei munkatárs Klemm Dávid, a korrepetitor Rontó Márta, míg a jelmeztervező Venczel Valentina volt, a jelmezek pedig a Tina szalon varrodájából kerültek ki. A súgó szerepét Balázs Ilona töltötte be, míg a további segítők, a műszaki munkatársak Harcsa Zsuzsanna, Bancsák Anna, Lackó Róbert, Živin Vladimir és Lucić Vladimir voltak.

A nagybecskereki közönség mindig nagyon szerette az operetteket, ezt az előadás végén a vastaps támasztotta alá a legjobban. Az elkövetkező időszakban a Madách, ahogyan eddig is, tájolásra indul, elviszi a legújabb darabját, a Lili bárónő operettet több településre — sok-sok ember nagy örömére!