— A lovakkal való törődés, a velük töltött idő és munka, a lovaskocsizás, a lovaglás — sorolta Kálmán Jenő elnök. — Székhelyünkön, a régi iskola területén emellett játszani, kézműveskedni is lehet. Vannak visszatérő táborlakóink is, vannak, akik kinőtték a korhatárt, és nagyon sajnálják, hogy az idén már nem jöhettek, de majd nekik is kitalálunk valamit, méghozzá lehet, hogy már az idén — árulta el, de mint elmondta, részleteket még nem közölne. — A lovak szeretik a gyerekeket, az emberek társaságát és a mozgást, ez az életük. Ez a négy intenzív nap így nem fárasztó számukra, jó kondícióban vannak, nekik ez egy edzőtábor. Sőt, a két tábor között egy jó lovas észreveszi, mennyivel nyugodtabbak, amikor gyerekek közelében vannak. Tehát nemcsak a gyerekekre hatnak a lovak, hanem fordítva is.

Az Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület felvételei

Lovas segítők Magyarkanizsáról, Zentáról, Oromhegyesről, Moholról, Orompartról, Felsőhegyről érkeztek, azért vannak itt, mert szeretik a lovakat és a gyerekeket, mindannyian azért vagyunk itt, hogy nekik nagyon szép és élménydús négy napjuk legyen. Törteli Petronella magyarkanizsai lovász másodszor vesz részt a rendezvényen. Amíg tavaly „csak” lovazott, oktatott, a nyereg részeit tanította meg a résztvevőknek, addig az idén már egy gyerekcsapat vezetését is elvállalta.

— Lovász szakon végeztem egy éve az ásotthalmi Bedő Albert Szakgimnáziumban és Szakközépiskolában. Mórahalmon volt gyakorlatunk a Patkó Lovas és Szabadtéri Színháznál. Lovasterapeuta és lóterapeuta szeretnék lenni, most nyáron itthon vagyok, szeptemberben folytatom a tanulmányaimat. Az életem a ló. Nyugodtságot adott: ha ló közelében vagyok, nyugodt tudok lenni. Ha bármi gondom adódik az életben, a ló közelségét keresem, elég, ha csak simogatom, és máris elmúlik minden nyugtalanság bennem.

Lovasterápiáról már hallottam: olyan pedagógiai, pszichológiai, fizikoterápiás, rehabilitációs és integrációs módszereket foglal magában, amelyeket a lóhoz és a lovagláshoz kapcsolódva használnak fel, célcsoportjai pedig a testi, a lelki és a társas fejlődési zavarokkal, fogyatékkal élő gyerekek, serdülők és felnőttek. No de mit takar a lóterápia, és egyáltalán miért van szüksége terápiára egy lónak?

— A ló is lehet depressziós, van, amelyik rúg, harap. Mindennek lelki okai vannak, lehet, hogy a gazdája bántotta, rosszul bánt vele, verte. A rossz tartású lovakkal is foglalkozni kell: van, aki nagyon félti a hátát, mert durván nyergelték. Nekik szeretnék segíteni. Ennek is megvan a módszere: óvatosan közelítünk hozzájuk, beszélünk hozzájuk, ugyanúgy, mint egy emberrel, annak ellenére, hogy ugyebár nem tudnak válaszolni. Fokozatosan, óvatosan kell odamenni hozzájuk, szép lassan, nyugodtan csutakolni őket, megismertetni velük a felszereléseket, odatenni az orrukhoz, hogy megszagolják, nem fogjuk őket bántani. Most vállaltam a csapatkapitányi felkérést, a rám bízottaknak megmutatom, hogyan kell a lovakkal foglalkozni, nyergelni, a lovagoltatásnál is ott vagyok, akárcsak például a csutakolásnál, kocsikázásnál, és kiveszem a részem a csapatjátékokból, odafigyelek a rám bízott gyerekekre.

A tízéves, szabadkai Varga Éva először vett részt a tóthfalui Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület lovasélménytáborában. Ettől függetlenül nem érkezett tapasztalatok nélkül, hiszen az elmúlt években megjárta a kelebiai és a csantavéri táborokat.

— Nagyon szeretnék saját lovat. Szeretem a lovaglást, a lovak nyugodtságát, a velük való foglalkozást. A gyerekek itt nagyon barátságosak, a lovak nyugodtak és szépek. Meg a csacsik is!

Merthogy a lovastáborban nemcsak lovak, pónik és csikók várták a gyerekeket, hanem jó néhány szamár és csacsi, valamint két fejőskecske is, ez utóbbiak a táborlakók napi tejadagjáról is gondoskodtak.

A rendezvényt a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint több helyi termelő, vállalkozó is támogatta, ki abrakkal a lovaknak, ki friss gyümölcsökkel, zöldségekkel, uzsonnáravalóval a gyerekeknek.