Statisztikai adatok szerint a világon megközelítőleg 1,3 milliárd ember dohányzik. A dohányzás okozza a tüdőrák miatti halálesetek 90-95 százalékát, az összes rákhalálnak pedig a 30-35 százalékát, azonkívül ez a szenvedélybetegség felel az idült gyulladásos légúti betegségek 80-85 százalékáért és a koszorúér-betegségeknek csaknem a 30 százalékáért. A 12-14 éves lányoknak a 7, a fiúknak pedig a 12 százaléka dohányzik, a 18-30 éves nők 42 százaléka rabja e káros szenvedélynek. Minden év novemberének harmadik csütörtökjén világszerte arra szólítják fel a dohányosokat, hogy egy nap erejéig függesszék fel káros szenvedélyüket, s több szervezet azt szeretné elérni, ha ez a füstmentes időszak egy egész életen át tartana. Abbahagyni csak kevesen tudják. Az Európai Unióban eddig 12 tagállam vezetett be szigorú törvényeket és tiltotta meg a zárt közterületeken a dohányzást. Ezekben az országokban egy-két év alatt érezhetően csökkent a szívrohamok száma, például Franciaországban 15, Olaszországban 11,2, míg Skóciában 17 százalékkal. Pedig érdemes letenni a cigarettát, hiszen már rövid időn belül megkönnyebbül a szervezet, és a tüdőrák kockázata is lényegesen csökken. A dohányzásellenes világnap ötlete 1971-ben született, amikor Massachusetts állam kormányzója, Arthur P. Mullaney arra kérte a polgárokat, hogy egyetlen napig ne dohányozzanak, és azt a pénzt, amit az aznapi dohányárura költenék, egy helyi középiskola támogatására fordítsák. Az ötlet bevált, és 1976. november 18-án már az Amerikai Rákellenes Társaság (ACS) is a zászlajára tűzte dohányzáselleni harc ilyetén formáját. Sikerült is egymillió embert rábírniuk, hogy egyetlen napra nélkülözzék a dohányzást. 1977-ben már minden állam csatlakozott a mozgalomhoz, mely ekkor kapta a Smokeout Day elnevezést. A WHO kezdeményezésére november harmadik csütörtökét az egész világon füstmentes nappá nyilvánították. Ön leszokott-e? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
ÖRDÖG Ervin szabadkai munkanélküli:
- Az emberiséget két részre lehet osztani: dohányzókra és a nem dohányzókra. Mindkét oldalnak megvannak a maga érvei. Például azok, akik nem dohányoznak, a cigi káros hatásairól beszélnek. Egészségtelen, mondják, mely rengeteg daganatos betegség előidézője, és halált okoz. A dohányosok sokkal inkább az érzelmekkel magyarázzák rossz szokásukat, sőt olyat is hallottam, hogy valaki kajánul az anyagiakkal, mondván: ha nem dohányoznék, akkor sokkal tovább élnék, és ez alatt az idő alatt több pénzt költenék el. Jómagam már nem dohányzom, sikerült leszoknom, bár ha jobban belegondolok, akkor nem is szoktam rá igazán. Főiskolás koromban cigiztem. Most már csak a passzív dohányzás egészségtelen hatásait ,,élvezem''.
BICÓK Géza óbecsei földműves:
- Nem, még nem sikerült leszoknom a dohányzásról, pedig már oly sokszor megfogadtam, hogy felhagyok e káros szenvedélyemmel. Általában év elején határozom el, hogy leszokom, de egy-két hét elteltével mégiscsak rágyújtok. Tavaly novemberben, amikor hatályba lépett a dohányfüstmentes környezet megteremtéséről szóló törvény, újra eldöntöttem, hogy most aztán végérvényesen leteszem a cigarettát, s azokkal az emberekkel is ritkítom a találkozást, akik rágyújtanak és szennyezik a környezetet, no é meg veszélyeztetik mindannyiunk egészségét. Végül az egészből nem lett semmi, pár nap után, akár a kisgyerek, aki a fiók mélyére rejtett édesség után kutat, úgy nyúltam én is a bajjal fenyegető cigarettásdoboz után, s folytattam a dohányzást.
TÓTH András palicsi gazdálkodó:
- Igen, mondhatni, még idejekorán leszoktam a dohányzásról. Fiatalkoromban néhány éven át hódoltam ugyan ennek a káros szenvedélynek, de azóta leszoktam róla. Kamaszkorunkban érdekes volt cigivel a szánkban sétálgatni az utcán, nézegetni a lányokat az iskolaudvarban, ezáltal nagyobbnak, vagyis felnőttnek éreztük magunkat. Később rádöbbentem, hogy nem ettől lesz valaki felnőtt, s a társaságban levők közül elsőként én dobtam el a cigarettát, aztán még néhányan követték a példámat. Ha újra fiatal lehetnék, soha nem gyújtanék rá. Nem is a dohányárura kiadott pénzt sajnálom, hanem az egészségemet. Semmi áron nem károsítanám többé.
JAKAB István szabadkai nyugdíjas:
- Az állam is azt teszi velünk, mint a viccbeli cigány a lovával: amikor már majdnem sikerült leszoktatnia az evésről, akkor elpusztult szegény pára. Már rég leszoktam a benzin- és ruhanemű-vásárlásról meg a nyaralásról. Rettegek, nehogy valami elromoljon otthon, mert ha nem tudom saját magam megjavítani, akkor másnak ezért a munkáért képtelen vagyok fizetni. A dohányzásról és az evésről meg a számlák és az adófizetésről azonban még nem szoktam le, de jó irányban haladok. Gondolkodom, hogy melyikkel hagyjak föl előbb. A tévésarcot már nem fizetem, talán a telefont kapcsoltatom ki legközelebb. Enni ugyanis kell, a cigizést meg most már nem tudom abbahagyni.