A néhai écskai Lázár-birtok pusztuló víztornya

Jobban belegondolva, nincs is talán ennek a látszólag túlontúl is nyugodtnak tűnő Bánságunknak olyan szeglete, amelyet ne áztatott volna az idetelepített szívós (ős)lakók ivadékainak ártatlan vére. Azoké, akik eleik hitvallása nyomán maguk is verejtékükkel öntözték a feltört ugart, illetve a táj zabolátlanul hullámzó nádtengerének helyén sok-sok évvel későbben felvirágzó mintagazdaságok palántáit. Mindnyájunk szerencséjére, békéltető bölcsességgel és tágra zárt szemekkel kendőzi el rejtelmeit a múlt, csendes szentiváni fohásszal fodrozódik a titkokat sejtető fűtenger. Bizonyos legendák szerint a Béga bal partján, Lukácsfalva (Lukino selo), Zsigmondfalva (Lukićevo) és Óécska (Stajićevo) közé beékelt, a községi székhelynek számító Nagybecskerektől mindössze tíz kilométerre keresendő falu, Écska Attila hun király egyik nejéről kapta a nevét. Első telepesei állítólag magyar ajkúak voltak, akik közé 1793-ban érkeznek bolgárkertészettel foglalkozó katolikusok. A mindössze húsz lakóházból álló település nevét első alkalommal III. Károly király a pozsareváci békekötés után, 1718. szeptember 12-én kelt rendeletében említi.
Écskát és a hozzá tartozó harmincezer holdas birtokot 1781-ben az örmény származású Lázár Lukács jószágkereskedő vásárolta meg egy bécsi árverésen. Ezután kezdődött el nagy lendülettel a mocsaras, jórészt lakatlan vidék felvirágzása. Röpke néhány évtized alatt az écskai uradalom neves mintagazdaság lett, százhatvan esztendőn át a Lázár család tulajdona. Azt sem kell elfelejteni, hogy 1848. július 15-én itt verte vissza Kiss Ernő ezredes (az aradi vértanúk egyike) a Nagybecskerek elfoglalására induló Stratimirović nyolcezer főnyi szerb seregét. Korábban a település az Écska (1899-ig Német-Écska, azaz Deutsch-Etschka) és az Ecsehida (Alt-Etschka) részekből állt. Nevükkel is igazolva a második világégés után a köztudatból is száműzött németség egykori jelenlétét.
Az utókorra hagyott örökség közül a Béga menti tájból legmarkánsabban a Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt római katolikus templom emelkedik ki. A község plébániájának alapításával ugyanabban az időben (1794), eredetileg vert falú, majd 1836-ban a többi falusi épülettel együtt leégett elődje helyén épült fel 1864-ben két esztendő alatt. Ezért a szakrális szempontból is kiemelkedően fontos vállalkozást anyagilag tetemesen támogató Lázár Zsigmond környékbeli földbirtokost IX. Pius pápa a Szent György Érdemrenddel tüntette ki. A magyar nyelvű katolikus hívőközösségének száma napjainkra -- a 2002-es statisztikai adatok alapján -- mintegy kétszázharminc főre csökkent.
Elapadt a humán erőforrás, szertefoszlottak a vidék szép emlékű tulajdonosainak és a nagyvilágban széjjelszóródott leszármazottjainak dédelgetett álmai. És félszegen silbakol a felújított, néhai Harnoncourt-vadászkastély előtti parkoló kellős közepén az az obeliszkmaradvány is, amely Ferenc Ferdinánd trónörökös látogatásának emlékére emeltetett valamikor. Nyolc évtizeddel az akkortájt még csak kilencéves Liszt Ferenc écskai ''vendégszereplése” után. Aki, ha felfigyelt rá, a mainál bizonyára merőben más kiadásban láthatta az uradalmi kastélyhoz tartozó écskai víztornyot. Hozzáértők szerint e néma jelkép Bela Duranci A régi écskai víztorony (1961) című festményén is felismerhető. Az objektum sorsa egyelőre bizonytalan. A toronyba vezető, hajdan felégetett csigalépcsők fugáiba a Gondviselés cserjéket plántált. Ablakainak kőpárkányán galambpár pihent.