Legyünk korszerűek, maradjunk emberek! (2.)
Bíró Tímea
2021.05.29.
LXXVI. évf. 21. szám
Legyünk korszerűek, maradjunk emberek! (2.)

A családok többségénél megfigyelhető, hogy a gyerekek túl sok időt töltenek a technikai eszközök mellett. Bem Igor, a szabadkai közgazdasági középiskola pszichológusa úgy véli, a probléma oka a legtöbb esetben a nevelés milyenségében keresendő. Vitathatatlan, hogy a felgyorsult világban óriási teher nehezedik a szülőre, hiszen nem tud egész nap a gyerek mellett lenni, de nagyon nem mindegy az sem, hogy a közösen eltöltött idő mivel telik.

* A technikai eszközöket illetően mi számít túl gyakori használatnak, mi az, ami már nem egészséges?

— Az elmélet szerint az számít túl soknak, ha az iskolai vagy a munkahelyi használaton kívül naponta több mint négy órát töltünk a különféle technikai eszközök társaságában. Ez még nem számít függőségnek, de veszélyes, mert ebből könnyen alakulhat ki rászokás. Vannak olyan természetellenes lelki megnyilvánulások, amelyek akkor jelentkeznek, ha az illető nem nyomkodhatja a telefonját, nem internetezhet, vagy nem tud kapcsolatba lépni a közösségi médiával. Ilyen például a szorongás, a depresszió, az alvásproblémák, az agresszivitás. Ezek a tünetek már a függőségre utalnak. Természetesen nem tudjuk kizárni az internetet a mindennapi életből, de rendkívül fontos lenne határok közé szorítani a használatát. Az a biztató és pozitív, ha valaki például az online oktatás vagy a munkája miatt sokat ül számítógép előtt, de a feladatai elvégzése után igényli, hogy valami mással foglalatoskodjon, hogy ne a képernyő előtt legyen a nap további részében. Ha viszont nem tud és nem is akar onnan elszakadni, az már intő jel lehet, mert azt érezzük, hogy nem tudunk az internet vagy a technológia nélkül létezni. A gyerekek esetében az első kérdés az lenne, hogy mikortól van szükségük ezekre az eszközökre és a világhálóra.


Bem Igor (a ProAktiva felvétele)

* Tehát mondhatjuk azt, hogy a függőség már az iskoláskor előtt ki tud alakulni?

— Persze, és rengetegszer látjuk is azt, hogy a kisgyerek, szinte még baba, a kocsiban ülve telefonozik, miközben a szülők kávéznak, társalognak. Ez ad egy kis szabadidőt nekik, viszont később rengeteg problémát okozhat. Ahelyett, hogy megpróbáljuk ilyen módon lefoglalni a gyereket, inkább játsszunk, kiránduljunk, tehát legyünk együtt vele. Mindezzel kialakul az érzelmi kötődés, fejlődnek a szociális képességek, az érzelmi intelligencia, illetve a gyerek ügyesebben tud megküzdeni a mindennapi gondokkal. A virtuális világ azért is becsapós, mert ott nem léteznek azok a nehézségek, amelyek a való életben körülvesznek bennünket, ahol nem kapunk jutalmat minden probléma leküzdéséért, mint egy számítógépes játékban. Ennek a jutalomnak nagy szerepe van a függőség kialakulásában, mert a gyerekek egyre több és több időt töltenek el a játékkal, hiszen az újabb szintek megnyerésével endorfin termelődik, és ezáltal még nehezebb őket kimozdítani a számítógép elől. Nagyon fontos, hogy milyen példát mutat a szülő, mert ha a gyerek azt látja, hogy anyja/apja állandóan a telefonjába van belebújva, akkor ő is ezt teszi majd.

* Ezt a jelenséget a járványhelyzet és az online oktatás csak még nagyobbá duzzasztotta?

— Így van, arról nem is beszélve, hogy külön nehézséget okozott az, ha csak egyetlen számítógép van a házban, és több gyerek, meg még esetleg a szülő is otthonról dolgozik. El kellett telnie néhány hónapnak, mire megszoktuk ezt az oktatási és tanulási módszert. Azt tapasztaltuk, hogy ebből adódóan másként tanultak a gyerekek. A járványhelyzet főleg az extrovertáltakat viselte meg, de biztos vagyok abban, hogy mindenki várta a visszatérést a normál kerékvágásba. Hogy ez milyen hatással volt a szociális fejlődésre, az majd később fog megmutatkozni. Az viszont tagadhatatlan, hogy a gyerekek eltávolodtak egymástól, nem találkoznak személyesen annyit, mint, mondjuk, öt évvel ezelőtt, és ennek nem a pandémia az oka. Egyre több barátságot kötnek külföldön élőkkel, mert könnyebb és kényelmesebb számukra a virtuális kommunikáció. A mai gyerekek nem mennek ki az iskola udvarába vagy az utcára játszani, barátkozni, hanem belemerülnek az online térbe, és ezzel elidegenednek egymástól. Az a baj, hogy a virtuális világ túlzott követése még inkább felerősíti az önbizalomhiányt, hiszen a gyerek azt látja, hogy kinek mije van a nagyvilágban, és kevesebbnek érzi magát, mert az ő külső megjelenése, egzisztenciális háttere, népszerűsége stb. nem olyan. Itt is a gyökerekhez kell visszamennünk, hogy ezt elkerüljük, ha ugyanis a szülő kellő szeretetben, támogatásban, odaadásban és figyelemben részesíti a gyerekét, akkor annak egészséges önbizalma lesz, és nem akarja majd a virtuális világgal pótolni azt az űrt, azt a hiányt, amelyet magában érez. Ennek kiemelkedő fontossága van a gyerek első öt évében, illetve a kamaszkorban is lényeges, mivel nagyon kevés pubertáskorú tudja elfogadni a testével kapcsolatos változásokat. Az egészséges önbizalmú gyereknek nincs szüksége a telefonra ahhoz, hogy jól érezze magát, vagy hogy megerősítést kapjon a közösségi médiától. Arról nem is beszélve, hogy ha csak a technikai eszközökkel foglalatoskodik, akkor a motorikus képességei sem fejlődnek megfelelően. Nem tudja majd bekötni a cipőjét, nem ír szépen, nem képes jól tartani a ceruzát, hiszen állandóan csak a két ujját használja.


A kisgyermekkori telefonhasználat a függőség előszobája

* Mit kezdhet a szülő azzal a helyzettel, ha nem akarja vagy nem tudja megvásárolni azt a bizonyos eszközt, amely már mindenkinek van az osztályban, és emiatt a gyerek kevesebbnek érzi magát?

— Ez egy lényeges és kényes kérdés. Ha valaki tisztában van a saját értékeivel, akkor nem tud azonosulni a telefonjával, iPhone-jával, és így tovább. Nagy gond, ha a szülőnek azért kell dolgoznia, hitelt felvennie, hogy beszerezze a modernebb és még modernebb eszközöket, melyeket egyszerűen lehetetlenség követni a technológia gyors fejlődése miatt. Ez egy óriási nyomás a szülőn, hiszen nagyon nehéz szembemenni a divattal, és nemet mondani a követelőzésre, de ebben is ott van a megoldás kulcsa, ha megalapozzuk a gyermek önbizalmát. Nem helyes a túlzott jutalmazás sem, hogy minden egyes jó teljesítményéért megajándékozzuk, hiszen nem a tárgyakban kellene látnia a motivációt, hanem a tudásban, a sikerélményben, melyet elérhet.

* Mégis hogyan tudja kontrollálni a szülő a gyereket?

— Muszáj bizonyos határokat megszabni, illetve következetesnek lenni, bármennyire is nehéz. Ha megbeszéljük, hogy mennyi időt tölthet el a gyerek ilyen jellegű kikapcsolódással, akkor azon ne módosítsunk, ne legyünk engedékenyebbek, tartsuk magunkat ahhoz, amit mondtunk. A nevelés folyamán rendkívül fontos kialakítani a kölcsönös bizalmat. Ha hozzászoktatjuk a gyereket, hogy praktikus tudásra használja ki a technológiát, és kellő mértékű önbizalma van, akkor nem fenyegetheti az a veszély, hogy beszippantja a virtuális világ. Ha jó társaságról gondoskodunk számára, ha érzi, hogy foglalkozunk vele, és a rajzfilm, az internet, az online tér csak egy lehetőség a sok közül, akkor nem fog csak abba kapaszkodni, azt követelni, és annak függőségében élni.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Oktatás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..