Egyes felmérések szerint az utóbbi időben jelentősen megváltoztak az olvasási szokásaink. Míg régebben főleg a regények, a szépirodalmi művek voltak túlsúlyban, addig manapság szinte csak a heti-, illetve napilapok forgatásában merül ki az olvasás. Olvasni feltétlenül szükséges, hiszen nemcsak újabb ismereteket szerzünk általa, hanem bővül a szókincsünk, csiszolódik az anyanyelvi készségünk is. Volt időszak, amikor a könyv az ember legjobb barátjának számított, manapság azonban a televízió bőséges csatornaválasztéka, a számítógép és az internet térhódítása miatt az egykori legjobb barát, a könyv egyre inkább háttérbe szorul. Július 27-e, a vajdasági magyar irodalom napja alkalmából arra voltunk kíváncsiak, hogy kedves olvasóink miként vélekednek: legjobb barát-e még a könyv?
SZALAI Eszter, a hajdújárási Petőfi Sándor Általános Iskola tanítónője:
- Egy pedagógus számára a könyv mint az irodalom egyik fontos eszköze nagyon sokat jelent szakmai szempontból és a gyerekek szempontjából is. Mivel elsős osztályom volt, az egész iskolaévet az olvasás alapjai lerakásának szenteltük. Első utunk az iskola könyvtárába vezetett, ahol felfedeztük a nagyon szép, színes, új meséskönyveket. Örömmel tölt el, hogy a kiadók arra törekednek, hogy a könyvek minél jobb minőségű kiadásban jelenjenek meg. A gyerekek örömmel forgatták és olvasták a szép új kiadványokat. Szerintem fontos, hogy az irodalommal minél többet foglalkozzunk, felkeltsük iránta a figyelmet, az internetes világunk ellenére olvasókat neveljünk.
PÉCS Blanka, a királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskola magyartanárnője:
- A könyv a legjobb barát! Ezzel az örök igazsággal életünk folyamán sokszor találkozunk. Igaz, egy kicsit a mai világunkban ez elcsépelten hangzik, de a tények általában magukért beszélnek. Hiszen mit csinálunk, ha egyedül vagyunk, vagy ha nagyon bánatosak, esetleg magányosak vagyunk, vagy ha csak egyszerűen unatkozunk, és nem tudunk magunkkal mit kezdeni? Előveszünk egy jó könyvet, és az leköt bennünket, más világba röpít, és máris feledjük gondunkat, búnkat, bánatunkat, magányunkat. Mert egy jó könyv feltölt energiával, erőt ad, jókedvre derít, akár egy jó barát - azzal a különbséggel, hogy a könyv nem lesz hűtlen hozzánk, nem ver át bennünket, nem haragszik meg ránk, társaságára mindig számíthatunk.
Sokan a fiatalok közül nem értik ezt, nem tudják értékelni az olvasmányélményt. Nem érzik, hogy az irodalmi műnek lelke van, hogy egy kötet a társunk lehet, és hogy mennyi értéket rejt magában. Felgyorsult életünk közepette a számítógépet és az internetet részesítjük előnyben. Hipp-hopp csatlakozunk rá, megkeressük azt, ami kell, letöltjük, gyorsan elolvassuk, vagy csak kinyomtatjuk - gépiesen, szinte lélektelenül. Tény és való, hogy ezek a dolgok nagyon fontosak és nélkülözhetetlenek a mindennapi életünkben, nagyon sokban megkönnyítik a dolgunkat. De nem pótolhatják a könyvet. A könyvnek illata van, finom a tapintása, varázslatos a tartalma, és hallatlan kötődést képes teremteni.
Ne szokjunk le a könyvolvasásról! Ha van kis szabad időnk, próbáljuk ki, milyen érzés is egy érdekfeszítő kötetbe belemélyedi, és hagyni magunkat tőle elvarázsolni. Egy próbálkozást mindenképp megér a mindennapos rohanás, stressz, fáradság után! Nem kell a nehezebb irodalmi alkotásokkal kezdeni. Választhatunk valami könnyű, üdítő olvasmányt: például Sherry Jonestől Aisha, a próféta szerelme című regényt, ami az arab világ titokzatos életét, rejtelmeit, örök igazságait tárja elénk, sok fordulattal, ármánnyal, szerelemmel, bölcsességgel.
Igaz, hogy manapság nem sokat költhetünk könyvvásárlásra, de jusson eszünkbe, hogy a könyvtár ajtaja mindenki előtt nyitva áll, vár bennünket! Mindenkinek nagyon kellemes olvasást kívánok! Mindenképpen megér egy próbát!
FÜLÖPP Zoltán verbászi újságíró, szabadművész:
- ,,Sűrűn fogod megállapítani, hogy a könyv, az jobb barát, mint az ember'' - tartja a bölcs mondás. A könyvvel barátkozni csak az tud, aki igazán érti is azt, amit olvas. Mert a könyvet nemcsak olvasni, hanem érteni is kell. Manapság jóval több azoknak a száma, akik csak ,,olvassák'' a könyvet, de annál többen vannak, akik életükben nem olvastak el egyetlenegy könyvet sem. A mai emberre jellemző a könyvellenesség. Kevés ember van e világon, aki hajlandó lenne pénzét, de mindenekelőtt az idejét szentelni saját földi üdvösségére, azaz művelődésére. å a művelődése helyett legtöbbször a kocsmát választja. Voltaképpen nem is ő - nevezzük átlagembernek - tehet erről, hiszen a modern neoliberális állam nem foglalkozik az emberek művelődésével. Inkább veszni hagyja azt műveletlenségében. Csak jogai legyenek az embernek - ez a mai világ elve, észre, kötelességre, felelősségre, értelmes értelmiségre nincs szükség. Ha összehasonlítjuk az egy-két évszázaddal ezelőtti magyar irodalmat a maival, látni fogjuk mai irodalmunk gyászos, absztraktnak is nevezhető helyzetét. Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Erdélyi, Babits, Wass stb. irodalmi nagyjaink nyomdokaiba olyan emberek léptek, akik korántsem nevezhetőek méltó utódoknak. Én a klasszikus irodalom mellett a történelmi, művészeti, illetve egyházi tematikájú könyveket kedvelem. S habár csodálatos érzés érezni a nyomtatott könyv illatát, számomra örvendetes a kor nagyszerű vívmánya, az e-könyv, amelynek köszönhetően olyan értékes ritkaságokba van alkalmam bepillantani, amelyekkel ritkán találkozhatnák egy átlagos könyvtárban. Vannak, akik kedvelik az e-könyvet, vannak, akik utálják, de végül is az, aki a könyvet érteni akarja, annak valóban mindegy, hogy az nyomtatott-e vagy sem...