Két költőóriás, Petőfi Sándor (1823—1849) és Jovan Jovanović Zmaj (1833—1904) egymásra találását méltatták versben, dalban, illetve dramatizációk formájában ezen esztendő ígéret havának utolsó kalandáriumi napján.
Annak dacára, hogy a kereken 200 évvel ezelőtt született lánglelkű költőnk és a szerb (gyermek)irodalom kiválósága — kinek 190. születési évfordulója ugyancsak az idén van —, fizikailag sohasem találkoz(hat)ott egymással, a Gondviselő mégis úgy rendelkezett, hogy ez utóbbi révén már eleink is közeledhettek egymáshoz anno. Lévén az eredeti petőfis versszövegeket Zmaj nemcsak lefordította, de tette azt olyan körültekintő gondossággal, alapossággal, szeretettel és rajongással, hogy azok egy idő után az ő népe ajkán is közkedveltek lettek.
Kulturális összefonódások. Korokon és tájakon keresztül. A projektum ötletadója, mozgatója, szervezője, úgyszólván mindenese Nagy Mónika pancsovai matematikatanárnő volt. Elképzelésének megvalósításában pedig az általa megszólítottak jeleskedtek. Kicsik és nagyok, barátok, ismerősök, institúciók… Lényegében csupa olyan ember, kinek igazándiból is szívügye az egymás közötti párbeszéd, együttműködés és tisztelet.
Névsorolvasás helyett ezúttal is a helyszínen — a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben — készült fotóké a szólás előnyjoga. Az estről, mely élmény volt. Maradandó. S követendő.
Nagy Mónika tanárnő
Fényképezte: Martinek Imre