A Délvidékről is mind több a résztvevője
A székelyföldi Csíksomlyó messze földön híres búcsúhely. Ez a római katolikus erdélyi magyarok vallási központja és a ferencesek székhelye. Műemlékeinek nincsen párja Erdélyben. Ilyenek a ferences kolostor és a kéttornyú templom, a kápolnák, a Kálvária és csíkszék hajdani székháza. A kolostor a 18., a templom pedig a 19. században épült. A templom nevezetessége a Csodatevő Mária-szobor. A kápolnák közül a Salvator-kápolna a legismertebb. Ezt egy fakápolna helyén emelték a 16. században. A Kálvária arról ismert, hogy kereszt jelzi a 14 stációt. A csíkszék hajdani székháza a templommal szemben látható. Ma itt a ferencesek nyomdája működik.
A csíksomlyói búcsú egy középkori történelmi eseményhez kötődik. A hitükhöz ragaszkodó csíki székelyek 1567 pünkösd szombatján a Tolvaj-tető alatt vívott döntő ütközetben győzelmet arattak János Zsigmond fejedelem csapatai felett, az uralkodó ugyanis erőszakkal az unitárius hitre akarta téríteni a csíki katonacsaládokat. A székelyek ezt a győzelmet Csodatevő Mária támogatásának, segítségének tulajdonítják. Azóta minden év pünkösd szombatján búcsúval hálálják meg ezt neki.
Ma a ferences templomban látható Csíksomlyó legfontosabb kultikus emléke, a Csodatevő, Segítő vagy Babba (Szép) Mária 227 cm magas, hársfából faragott, aranyozott szobra. Ez egy székely fafaragó mester alkotása az 1510-es évekből. A szobron Máriát napsugarak övezik, a lába alatt holdsarló, a feje felett pedig 12 csillagból álló csillagkoszorú látható. A kisded Jézussal együtt ábrázolt Szűzanya a kereszténység ellenségei feletti győzelem és a ferences mozgalom jelképe, szimbóluma.
A csíksomlyói kegyszoborhoz való zarándoklatokon a székelyeken kívül a gyimesi és a moldvai csángómagyarok is részt vesznek. A búcsúsok a körmenetben, a ,,nagy kikerülésen' keresztaljakban vonulnak fel. Egy-egy keresztaljat olyan egyházjogilag összetartozó falvak képeznek, amelyek népe egy közös zászló alatt vonulva vesz részt a búcsúban. A búcsúsok gyalog, szekéren, lóháton jönnek a kegyhelyre. Egy részük már a pünkösd előtti csütörtökön megérkezik. Ezek a somlyói családok házában, a moldvai csángók pedig a Bálványos havason szállnak meg. Az utóbbiak ellátásáról a somlyói egyházfő gondoskodik. A búcsúsok többsége pénteken érkezik Somlyóra. Útjuk a templomba vezet, hogy köszönetet mondjanak Máriának, szombaton délelőtt a búcsúsok körmenetbe sorakozva a Salvator-kápolnához vonulnak, megkerülik, majd visszatérnek a templomba és ott meghallgatják az ünnepi prédikációt. A körmenetben, amelyben az egyes keresztaljak a hagyomány folyamán kialakult sorrendben, rendszerint a moldvai csángók vezetésével vonultak, az ősi ereklyét, a harang alakú laborumot a karinges, tógás diákok vitték a papoktól kísérve. Az 1990-es évtől jelentős változások történtek. A csoportok úgy kapcsolódnak be a körmenetbe, ahogy érkeznek. A búcsúsok menete a Kissomlyó és a Nagysomlyó hegyek közötti hajlatban, nyeregben felállított tábori oltárhoz vezet. Ott kerül sor az ünnepi szertartás megrendezésére. A búcsúban részt vevők száma már több százezerre duzzadt, az erdélyiek mellett mind többen jönnek Magyarországról, a Délvidékről és az elcsatolt területekről, sőt a világ különböző részeiből is.
Tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt Lénert István, aki azóta elhunyt, topolyai plébános testvéri kapcsolatot létesített a székelyföldi Gyergyószentmiklós plébániatemplomával, a topolyaiak a csíksomlyói, a gyergyószentmiklósiak pedig a topolyai búcsúban vesznek részt. Topolyáról azóta minden évben különbusz viszi a búcsúsokat Gyergyószentmiklósra. A múlt évben magam is ott voltam egy ilyen úton. Írásomban röviden beszámolok ottani élményemről és az ott látottakról. A pünkösd előtti szombat reggelén Gyergyószentmiklósról, ahova csütörtökön este érkeztünk meg, Csíksomlyóra utaztunk. Ott csatlakoztunk a feldíszített zászlókkal és keresztekkel vonuló gyergyószentmiklósiakhoz. Menetközben újabb és újabb helységnévtáblát vivő felvirágzott és felpántlikázott zászlókkal és feszületekkel vonuló, csengőrázó ifjak, harisnyás szürkenadrágos öregek, pompázatos népviseletbe öltözött hajadonok, fekete csipkefőkötős asszonyok, magyarruhás kislányok és gyerekek csoportjaival találkoztunk. Mindannyian a kegytemplom környéki térre igyekeztünk. Onnan több kilométer hosszúságban, népfolyammá duzzadva, kígyózott a körmenet a Salvator-kápolna előtti kődaraboktól csúszós, alig járható ösvényeken a Kissomlyó és a Nagysomlyó hegyek által szegélyezett völgybe, a felállított tábori oltár szomszédságába, ahonnan elhangzott az ünnepi beszéd a csíksomlyói Máriáról és az erdélyi magyarok gondjáról és bajáról. Az ünnepség végén, becslésem szerint négyszázezer ember torkán felhangzó magyar és székely himnuszt az erdélyi bércek ormai eljuttatják a magyarok patrónájához, Szűz Máriához.
A gyergyószentmiklósi tartózkodásunk alatt ellátásunkról és elszállásolásunkról az ottani székely családok gondoskodtak. Vendég- és emberszeretetükről csak szuperlatívuszban beszélhetek.
Erdélyi utunk lehetővé tette számunkra, hogy a csíksomlyói búcsún való részvételünk mellett megismerkedjünk Erdély magyar vonatkozású történelmi emlékeinek egy részével. Utunk odafelé a Zsombolya--Temesvár--Arad--Déva--Gyulafehérvár--Segesvár--Székelyudvarhely--Csíkszereda--Gyergyószentmiklós, visszafelé pedig a Gyergyószentmiklós--Csíkszereda--Székelyudvarhely--Torda--Kolozsvár--Nagyvárad--Arad--Temesvár--Zsombolya útvonalon vezetett. Láttuk Aradon az aradi vértanúk emlékművét, Gyulafehérváron a katedrálisban Hunyadi János, Márton Áron és Orbán Balázs sírját, Kolozsváron Mátyás király lovas szobrát, a Hunyadi-házat és a Római Katolikus Főtemplomot, főterén pedig az ott tátongó gödröt, amelyben Funar, a város volt elnöke dák-kori épületmaradványt vélt megtalálni. Amíg a Székelyföldön turulmadarak, addig a román településeken Romulust és Rémust szoptató anyafarkast ábrázoló emlékművek emlékeztetnek a múlt időkre. Lenyűgöző hatással volt ránk Erdély tájainak a szépsége. Láttuk a Hargita hófedte csúcsait, a Gyilkos-tót, a Békás-szorost, a Maros és az Olt forrásvidékét, a sóbányát és a sóhegyet, a borvízforrásokat stb.
Az érdeklődők Erdéllyel és a Székelyfölddel Mátyás Vilmos Utazások Erdélyben című útikalauzából ismerkedhetnek meg röviden. Ez tartalmazza a helységek, hegyek, folyók stb. magyar nevét is.