Szabó Attila fotóillusztrációja

A Hét Nap 2004. november 3-i számában olvashattuk Vajda Gábor Önálló magyar iskolarendszert! című cikkét. Helyesnek tartom, hogy a nyilvánosság elé tárta ezt a kérdést. Ugyanakkor gondolatébresztő jellege is van -- más kérdéseket illetően! Az említett cikkből idézem a következőket: ,,...haszonérdek és illem diktálja a többség nyelvének és kultúrájának megismerését. Erre azonban kitűnő lehetőséget nyújt a szerb nyelv és irodalom nevű tantárgy...'
A haszonérdek kifejezéssel egyetértek. Én ezt úgy értelmezem, hogy a szerb nyelv ismerete nekünk, kisebbségieknek anyagi érdekünk. Lépten-nyomon használnunk, alkalmaznunk kell szerb nyelvtudásunkat. Különösen az elmúlt másfél évtized teremtett olyan körülményeket, amelyek háttérbe szorították az anyanyelv-használat lehetőségét.
Én olyan faluban lakom, ahol a 2002. évi népszámlálás szerint az 1900 lakosból 25 vallotta magát szerbnek vagy horvátnak. A lakosság azonban igen rugalmas mezőgazdasági termelő, és terményeit a piacon értékesíti, ahol szerb nyelvismerete nélkül semmire sem menne. Nekünk és a hozzánk hasonló nemzetiségi összetételű településeknek tehát létkérdés a szerb nyelv tanításának hatékonysága!
A tanítás jelenlegi eredményei pedig egyáltalán nem kielégítők! Oktatási miniszterek jöttek, miniszterek mentek, szó volt iskolareformról, majd annak lefújásáról. Ugyanakkor a szerb nyelv tanításáról egy szó nem hangzott el! Pedig Szerbiának jelenleg 7,5 millió lakosa van, s ebből 1,5 millió nem szerb nemzetiségű. Éppen e nagyszámú idegen etnikum követelné meg a közoktatás vezetőitől, hogy nagy figyelmet szenteljenek a szerb mint idegen nyelv tanításának.
Az átkos szocializmusban találták ki azt a terminust, hogy a szerb nyelv ,,nem anyanyelvi' tantárgyként szerepeljen. Igaz, hogy sok helyen a szerb a környezet nyelve. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem a környezet nyelve, hanem idegen nyelv! Ha így tekintenénk erre a tantárgyra, talán az érdekeltek figyelmét is az idegen nyelvek tanításában tapasztalható tendenciák, eljárások és eszközök keltenék föl. S lenne mit tapasztalniuk, tanulniuk ezektől a tantárgyaktól!
Engem többek között az is idegesít, hogy a szerbnek mint idegen nyelvnek a tanításához évtizedek óta nem készült egyetlen szemléltetőeszköz sem, pedig a nyelvtudás százezreket befolyásol. A mai korszerű technológiák (számítógépek, nyelvi laboratóriumok) hatékonyabbá tehetnék az oktatást. Nem véletlenül használom a feltételes módot, azt szeretném ezzel jelezni, hogy mindez csupán óhaj.
A pedagógus képtelen verbális úton beszédszituációt teremteni minden szerbórán. Szituációteremtéshez tehát a hagyományos és korszerű szemléltetőeszközökre lenne szüksége. Akár hiszik, akár nem, a magyarnak mint idegen nyelvnek a tanításához az Újvidéki Televízió 13 részes sorozatot szerkesztett Tanuljunk magyarul! címen. Ez a példa azonban nem volt ragadós...
Az olvasók közül bizonyára többen résztvevői a szabadkai Széchenyi István Általános Iskola által szervezett Szülők iskolája című előadás-sorozatnak. Három évvel ezelőtt kérésemre Kocsis Ágnes tanárnő, aki kiváló ismerője a számítógépeknek, kísérleti anyagot készített a szerb nyelv tanításához. Egy osztállyal bemutatta a szülőknek, milyen haszonnal járna a számítógépek használata ebben a tantárgyban. A nyelvi softwert azonban ne a tanítónak, a tanároknak kelljen elkészíteniük! Ez megtalálható legyen a szertárakban éppúgy, mint a nyelvi laboratóriumokat szolgáló anyagok. Mert nyelvi laboratóriumok itt-ott már általános iskolákban is előfordulnak. Csak éppen a szerb nyelv tanításához nincs nyelvi anyaguk...
Nemrég egy 8. osztályos tanulóval beszélgettem. Panaszkodott a szerb nyelvtudására. Szerinte jobban beszéli a német nyelvet, melyet idegen nyelvként tanul, mint a szerbet...
A tanítás eredménytelensége azonban nemcsak a tanítási eszközök hiányában keresendő. A sikertelenség másik forrása a tantervi elképzelésekben van. A jelenlegi tantervek az 1. és 5. osztályok számára 1990. augusztus 15-én jelentek meg a Szerb Szocialista Köztársaság Hivatalos Lapjában, azaz egy néhai ország néhai ideológiája szellemében. Az akkori tantervek, tankönyvek csak abban különböznek a maiaktól, hogy eredetileg a szerbhorvát nyelv tanításának tantervei, tankönyvei voltak, ma pedig a szerb nyelvet tanítjuk segítségükkel.
Elemzést érdemelnének a tankönyvek! Én azonban példaként csak a 8. osztályost veszem, amelynek az idén jelent meg a 10., változatlan utánnyomása. Az elmélet kidolgozói abból indultak ki, hogy 4--6 évi nyelvtanulás után a gyerekek már olyan szinten beszélik a szerbet, hogy megértik az irodalmi szövegeket is. Ezért a 7-8. osztály tankönyvei nem nyelvkönyvek, hanem irodalmi olvasókönyvek. Nem hiszem, hogy a szerzők közül Mirjana Burzan vagy Gulka Géza egyetértett volna ezzel a koncepcióval, ám a tanterv, az tanterv: ezt kellett érvényesíteni a tankönyvben!
Mint említettem, a tankönyv irodalmi olvasókönyv. Ám ha idegen nyelvet tanítunk, akkor tudnunk kell azt is, hogy szövegeink eredetiek, s ne fordítások legyenek. Márpedig ebben magyar, francia és szlovén szerzőktől is akadnak szövegek. Nem beszélve arról, hogy nem verseken, versek révén tanítjuk az idegen nyelveket.
Márpedig ebben a könyvben kerek 20 lírai alkotás fordul elő...
Kifogásolom továbbá, hogy az új szavak magyarázata egynyelvű. Így sokszor egy új kifejezés értelmezéséhez 5-6 újabb kifejezést kell megjegyeznie a tanulóknak, s nem vagyok biztos abban, hogy helyesen értelmezi-e az eredeti szót. Nem hiszem, hogy a magyar tagozatokon kívül más tanítási nyelvű iskolákban is használnák ezeket a tankönyveket. Ha pedig ez tény, akkor indokolatlan az egynyelvű szómagyarázat!
A szerb és a magyar nyelv más-más nyelvrendszerbe tartozik. A magyar tanulóknak világos képet kellene kapniuk egy analizáló nyelvi rendszerről. Ez azonban nem történik meg! Ezzel a módszerrel soha nem tanulják meg gyermekeink a nemek illeszkedését, a bonyolult igeragozási rendszereket stb.
Tüzetes elemzést igényelne elmondani mindazt, amit e tankönyvek fölvetnek. Ehelyett azonban leszögezném: ez a nyelvtanulási mód nem biztosítja 12 év alatt sem a nyelvhasználati készséget gyermekeinknek. És ez a nyelvhasználati szint a legfőbb akadálya annak, hogy folytassák tanulmányaikat a felsőoktatási szinten.
Személyes véleményem, hogy a szülők negatív tapasztalata áll amögött, hogy sokan szerb nyelvű iskolába adják gyermeküket, hogy a középiskola után zavartalanul folytathassák tanulmányaikat.
Lépni kellene tehát. A Magyar Nemzeti Tanács jól tenné, ha kezdeményezné: új tanterv kidolgozását, korszerű tankönyveket a szerb mint idegen nyelv tanításához, valamint taneszközök elkészítését ugyanehhez a tantárgyhoz.