Az eső szerencsére nem tántorított el mindenkit, sokaknak nem szegte kedvét az időjárás, így esernyővel felszerelkezve vágtak neki az eseménynek, és nem mellesleg egy kis mézes pálinka elfogyasztása után felmelegedett a test és a lélek is.

Dudás Horvát Olga szervezővel beszélgettem a tervezett programokról.

— Ez a harmadik bicskafesztivál, tavaly 40 fokban csináltuk, az idén esőben, a végletek emberei vagyunk. A mai napon színes programokkal készültünk, a gyerekeknek például íjászattal, kovácsolással, jurtasátorban történelemórával. Persze az időjárás nem igazán kedvez nekünk, a légvár az, ami teljesen kiesett. Van főzőverseny is, az idén töltött paprikát készítenek a csapatok. Szakítottunk a hagyományokkal, eddig kakaspaprikás volt, és olyat még nem hallottunk, hogy valahol töltött paprikát főznének az ilyen jellegű összejöveteleken. 24 csapat jelentkezett, ebből körülbelül a fele el is jött, nagyon jó hangulatban főznek, mézes pálinkával melegítenek. Nincsenek szabályok, mindenki a saját szájíze szerint főz. Nekem nagyon szimpatikus, hogy nem egy megadott recept szerint kell dolgozni, hanem valami újat is ki tudunk próbálni. Igazság szerint ezt a bicskafesztivált négy úriember kezdte el, ők álmodták meg. Közülük három az első bicskafesztiválon bizonyos okok miatt háttérbe szorult, ezért én arra gondoltam, hozzuk vissza őket, mivel helybeliek, és mind a termelők klubjának tagjai. Eddig nagyon jók a visszajelzések, nagyon sok kézművesárusunk volt, ma sajnos őket is elmosta az eső, de akik nem ijedtek meg az időjárástól, maradtak és kipakoltak. Ez a dolog róluk is szól, és arról, hogy ismertessük meg a régi hagyományainkkal mind a gyerekeket, mind magunkat is. Lesznek bicskás játékok felnőtteknek, ez egy verseny, melyet minden évben meg szoktunk rendezni. Hét játékszámmal készültem, mindig van valami újítás, én úgy érzem, lesznek bőven jelentkezők, mert nagyon vidámak és viccesek ezek a versenyszámok. Egyszerűnek tűnnek, de sokszor nehéz kivitelezni őket. A művelődési műsort, az időjárásra való tekintettel, bizonyára bevisszük a színházba. Fellépnek a néptáncosok, a Mendicus tamburazenekar, a színjátszók, a Bakos Trió, este pedig a Mozaic Party Band koncertje szórakoztatja a közönséget. Bicskakiállítást is hirdettünk, van néhány gyűjtőnk Csantavéren, akik tudatosan vagy csak a bicska szeretetéből gyűjtik ezeket a vágóeszközöket. Vannak, akik minden egyes helyen, ahova ellátogatnak, beszereznek maguknak egy bicskát, és már tekintélyes gyűjteményre tettek szert. A bicskák természetesen nem egyformák, van például cakli, szalonnázó- vagy akár juhászbicska.

* Hogyan kötődik a bicska Csantavérhez? A jól ismert nótára kell gondolni?

— Ez egy régi-régi történet. Amikor még bálokba, kocsmába jártak a fiatalok szórakozni, akkor a csantavériek mindig vittek magukkal bicskát. Divat volt a nagy verekedés, és általában előrántották a bicskájukat, hogy azzal védjék meg magukat. Innen a csantavéri kisbicska, a kisbicskások elnevezés, és ezért lett bicskafesztivál — mesélte Dudás Horvát Olga.

A főzőverseny résztvevői korán nekikezdtek a főzésnek, sátrak alá vagy épületek menedéket nyújtó falaihoz húzódva készültek a finomságok. A gyerekek közben kipróbálhatták az íjászatot, és egy impozáns jurta is nyitva állt a látogatók számára.

— Két üstben készítünk töltött paprikát, körülbelül 250—300 darabot, és roston sütünk húsokat. Már harmadszor veszünk részt a főzőversenyen, egész évben ezt vártuk. Számítunk még a jó időre, és reméljük, az emberek erőt vesznek magukon, és eljönnek. Valójában nem a versenyszellem hajt bennünket, csak kijöttünk barátkozni és egy jót enni — mondta a csantavéri Rapcsány József.

A bicskás játékok valóban izgalmasnak bizonyultak. A versenyzőknek elsőként almát kellett pucolniuk a bicskájukkal, az győzött, aki a leghosszabb, egyben maradó almahéjat tudta lehámozni. Később bicskán kellett tojást vinni a célig, és talán az egyik legnehezebb feladatnak a fára kötött lufi kidurrantása bizonyult, hiszen a lufit bicskával kihegyezett botokkal kellett eltalálni. Volt olyan feladat is, ahol a bicskát szájjal kellett minél messzebbre hajítani, vagy a vízben úszó hungarocell-labdát kellett felszúrniuk a versenyzőknek a szájukban tartott bicskával. A gyűjtők is elhozták féltett kincseiket, melyeket vitrinekben elhelyezve tekinthetett meg a közönség.

— Részt vettem minden bicskafesztiválon, és mindig kiállítottam — hallottuk Zabos Péter csantavéri lakostól. — Kezdetben 37 bicskám volt, vannak nagyon régiek és újabbak is. Tavaly 40 darabosra szaporodott a gyűjteményem, az idén pedig 90-nél tartok. Nagyon régóta gyűjtök, csak saját kedvemre. Több érdekes bicskám is van, például olyan, amelyen kés, kanál is található, amely nagyon praktikus egy ilyen fesztiválon, mert enni is lehet vele. Van barkácsbicskám, melyen van kalapács, szöghúzó, üvegvágó, a legrégebbi pedig, melyet a rajta lévő dátum is bizonyít, 1950-ből származik.

— Gyerekkori szerelem, egy ideig nem gyűjtöttem, aztán ahogy nőttem, láttam, hogy ennek van értéke. A kézművesbicskákat gyűjtöm, sok van a gyűjteményben, olyan 30-40 körül, de vannak köztük kések is. Mindegyiket szeretem, nem tudok különbséget tenni, a legrégebbi bicskáimat egy topolyai mester csinálta, egy cakli és egy szalonnázó, a vásárban vettem tőle — nyilatkozta az ugyancsak csantavéri Balassa Zoltán.