Ilyenkor jó lenne, ha a házi patikánkat a szokottnál nagyobb mennyiséggel töltenénk fel. Ha nekünk nem is lenne rá szükségünk, de segíthetjük vele a rászorulókat.

Ez az a növény, amelyet szinte mindenki látott már, de nem sok ügyet vetett rá. Nyílt, bolygatott területeken, akár kertben vagy szántóföldeken, nagyobb foltokban találkozhatunk vele, ami megkönnyíti a gyűjtését. Kedveli a napos fekvést és a nedves, de jó vízelvezetésű talajokat. Nevét csalánhoz hasonló leveleiről kapta. Azért piros, mert a hajtáscsúcsa és az ahhoz közeli levelei bíboros-bordós (néha halvány rózsaszín) árnyalatúak, és azért árva, mert szőrös levelei nem csípnek, mint a csalán. Az árvacsalánfélék családjába tartozik, így a mentafajok, a citromfű, a levendula és más kedvelt gyógy- és fűszernövények rokona. A családra jellemző az átellenes levélállás és a négyszögletes szár. Lilás-pirosas-rózsaszínes ajakos virágai levélhónalji álörvökben nyílnak. A levelek többsége a szár felső részén helyezkedik el, egy kicsit úgy fest, mintha valaki alulról felfelé tolta volna a száron a leveleket. Azok összhatása egy kicsit borzas megjelenést kölcsönöz a növénynek.

Gyakran összetévesztik a bársonyos árvacsalánnal (Lamium amplexicaule), ám egy kicsit jobban megfigyelve a két növényt a bársonyos árvacsalán szára gyakran vörös, csipkézett levelei kerekdedebbek, a felső levelei pedig szárölelőek, míg a piros árvacsalán levelei mindig nyelesek és háromszög alakúak. Másik hasonmás növénye a kerekrepkény (Glechoma hederacea), melynek vese alakú levelei kerekebbek és csipkésebbek, mint a bársonyos árvacsalánnak, a szára pedig legtöbbször kúszó (bár lehet felegyenesedő is), a virágai inkább kékeslilák, és ligeterdők, erdők, esetleg nyirkos rétek növénye. A három faj összetévesztéséből szerencsére nem adódik nagyobb gond, mivel mindhárom ehető, illetve gyógynövény.

Gyógyhatásai közül a legfontosabb a vizelethajtó és az összehúzó, antibakteriális, gombaellenes, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, izzasztó, méregtelenítő hatás.

Felfázás esetén teaként vagy tinktúraként már az első jelek észlelésekor érdemes alkalmazni. Allergiás panaszokra teaként, tinktúraként vagy kapszulázva ugyanúgy jótékony, mint a csalán. Az első tavaszi allergének megjelenése előtt érdemes elkezdeni használatát.

Torokgyulladás esetén torokspray és gyógynövényes méz formájában is használható. A méz segít elvenni a nem túl kellemes ízét és illatát. Így is jó allergiás panaszokra — teába keverve vagy önmagában. A piros árvacsalános mézet kenyérre, zabpehelyre, desszertekre is lehet csorgatni. Összehúzó és fertőtlenítő hatásának köszönhetően friss zúzott leveleivel vagy tömény teájával kisebb sérüléseket, horzsolásokat, rovarcsípéseket kezelhetünk. Gyógynövényes olaj és kenőcs is készülhet belőle.

Erős menstruációs vérzésre belsőleg fogyasztva is hatásos. Egyéb vérzések esetén is használható belsőleg, ám fontos tudni, hogy a belső vérzések mindig orvosi ellátást igényelnek. A növény teljes föld feletti része ehető, mégis leginkább a hajtás felső (leveles-virágos) részét szoktuk gyűjteni. Ahogy a legtöbb tavaszi növényünkben, a piros árvacsalánban is sok ásványi anyag található (pl. vas), illetve béta-karotin és C-vitamin. Levelei különféle ételekhez adva fogyaszthatók. Nyersen érdemes takarékosan bánni vele a szőrös levelei miatt. Egyébként ugyanúgy használható, mint más leveles zöldség vagy gyógynövény. Levesekhez, főtt ételekhez vagy turmixokhoz, smootie-khoz adva a szőrök már nem lesznek zavarók. A fiatal levelek zsengébbek, élvezeti értékük magasabb, a nagyobb és idősebb levelek kisebb élvezeti értékkel bírnak. A leveleknek egyébként furcsa illatuk és ízük van, melyet nem mindenki kedvel. Ez a gond azonban más illatos fűszernövényekkel vagy kellemes ízű, ehető, illetve gyógynövényekkel keverve viszonylag könnyen megoldható. Ha pesto vagy saláta készül belőle, akkor a tyúkhúr, a gyermekláncfű vagy a csalán levele is tökéletes erre a célra. Teája nagyon fűízű, viszont egy kevés mentával és mézzel kellemessé tehető.

Pirosárvacsalán-saláta feta sajttal és görögdinnyével

Egy maroknyi finomra vágott árvacsalánlevelet egy tálba teszünk, hozzáadunk fél, cikkekre vágott vöröshagymát, két-három nagyobb szelet görögdinnyét kimagozva és kis kockákra vágva, majd hozzámorzsolunk 10 dkg feta sajtot. Egy maroknyi durvára vágott petrezselymet, 3-4 ek. olajat és néhány fekete olajbogyót beletéve gyengén átforgatjuk az egészet a kezünkkel, majd megszórjuk fekete borssal és ha van, 1 ek. szumakival (szelíd szömörce — egy perzsa eredetű fűszer).
 

Csilis árvacsalán

Fél kilogramm frissen szedett, megtisztított árvacsalánlevelet, -szárat és -virágot összeaprítva főzünk 10 percig egy nagyobb fazék enyhén sós vízben, amíg lággyá nem válik. Közben 10 dkg finomra vágott vöröshagymát, egy gerezd összezúzott fokhagymát és egy darab szárított, összetört csilipaprikát megpirítunk egy serpenyőben kb. fél deci olajon. A lággyá főtt árvacsalánt leszűrjük, és összesütjük a hagymás-csilis keverékkel. Sóval, borssal ízesítjük, tálaláskor reszelt parmezán sajttal körítjük, vagy be is boríthatjuk. Friss kenyérrel kitűnő.
 

Sült krumpli fehér árvacsalánnal

A maradék sült krumplikat (kb. 4 burgonya mennyiségűt) felkockázzuk, és a serpenyőben forró olajon meglágyított, aprított árvacsalánlevelekhez (kb. kétmaréknyi) adjuk. A meleg keverékhez hozzáütünk 4 tojást és beleszórunk kb. 5-10 dkg reszelt sajtot. Közepesen kemény rántotta jellegűre készítjük. Ebédnek nagyszerű.

Váljék egészségükre!