Kispiac messze van, soha nem esik útba, s egy tájház a múlt emlékeivel talán unalmas is — legyinthetnek, pedig nem kellene, mert hihetetlenül izgalmas, érdekes, megdöbbentő, vicces és olykor fejbe kólintó történeteket hallhatnak Adamov Judittól, a magánmúzeum tulajdonosától, melyek ráadásul mind valóságosak. A tájházról és a benne található csodáról már zengtem ódákat lapunkban, az Ezt látni kell! című írásra rákereshetnek honlapunkon, olvassák el, hátha egy remek kiránduláshoz kapnak ötletet. Az imént felsorolt kérdésekre sem válaszolok, járjanak utána személyesen. Én is így tettem, amikor fülembe jutott a magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban a közelgő Szent István-nap és Újkenyérünnep kísérőrendezvényeként megnyílt kiállítás híre. Az elmúlt száz év emlékei című tárlat keretében a kispiaci csoda egy része Magyarkanizsára vándorolt, és benne Fehér Anna hagyatéka is megcsodálható. Meg a méltán híres fekete menyasszonyi ruha — ám ennek történetéért is Kispiacra kell menniük.

Inkább Fehér Annáról írok, egy pártában maradt, 1925-ben született magyarkanizsai nőről, aki szülei halála után nem szabadult meg a rá maradt rengeteg papírtól, dokumentumtól, tárgytól, hanem tovább őrizte, s így hatalmas kincset hagyott ránk, mely a magyarkanizsai kiállítás után a kispiaci tájházban kialakított emlékszobában mind megtalálható.

— Fehér Anna nyolcvanegy évesen halt meg 2006-ban, hozzám 2010-be került a hagyatéka — meséli Judit. — Magyarkanizsai házát ugyanis egy rokonunk vette meg, és azt mondta, gyere el, nézzél szét, mert elképesztő, milyen kincs van ebben a házban! Anna az óriási mennyiségű és nagyon jó minőségű dokumentációval hozzátett egy szeletet Kanizsa történelméhez. Anna a családjától ezt tanulta: mindenünket megőrizzük. Édesapja, Fehér Kálmán, legénykorában, 1917-ben, tizennyolc évesen részt vett a nagy háborúban, s a szüleivel folytatott levelezése is megvan. Pannika — mert mindenki így hívta — 115 gyászjelentést is megőrzött az 1920 és 1940 közötti időszakból. Akkoriban csak a polgári családokban jelentették a halálesetet gyászlappal, melyet a postaládába dobtak. Anna megérdemli, hogy ne felejtsük el a nevét, ne felejtsük el, hogy hol lakott, kinek a lánya volt. Egyébként a sorsa is különösen alakult. Édesanyja egy törökkanizsai nagykereskedőnek a lánya volt, nagy vagyonnal. Törökkanizsán még sokan emlékeznek a Schwarc-házra és a boltra. Édesapja a martonosi Fehér István földbirtokos fia volt, jelentős anyagi háttérrel, sok földdel. A házaspárnak egyetlenegy gyermeke született, Anna. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja pedig banki főkönyvelő. A család nyaralni járt a tengerre, Szlovéniába telelni, megengedhették maguknak. Anna nagyon szép kislány volt, felcseperedett, eladósorba került, ám férje mégsem lett. Az édesanyja valószínűleg úgy érezte, a lányának udvaroló fiúk közül senki sem méltó hozzá. Végül sikerült ismeretséget kötnie Vitéz Pozsonyi Ottóval, és a szegedi legény menyasszonyjelöltje lett (egykoron ez megelőzte a gyűrűs menyasszonyságot). Azt tervezték, ha a háború véget ér, összeházasodnak. Ám 1944-ben Ottó elesett a háborúban Budapesten, így Anna pártában maradt, s a szüleivel élt halálukig, majd tizenvalahány évig egyedül. A pazarul berendezett házban semmit nem bántott, mindent úgy hagyott, ahogyan a szülei után rámaradt. Úgy tudni, azért nem ment férjhez soha, mert a II. világháború után az új rendszer sok mindent elvett a családtól, s így Annával már nem járt olyan nagy vagyon. Elveszett az anyja 30 hold földje Bánátban, államosították, és csak az apja kispiaci 15 holdja maradt, így Anna nem számított kívánatos partinak, főleg, hogy az évek is elmúltak felette. A család levelezéséből kiderül, az anyja rájött arra, hogy mohóságában mit tett a lányával: a negyvenéves Annának újsághirdetések által próbált párt keresni. Tisztában volt azzal, hogy ha ők meghalnak, lányuknak szegényesen, bevétel nélkül kell élnie, csak a megmaradt föld bérletéből akadhat némi jövedelme, Anna ugyanis sohasem volt munkaviszonyban. Az édesanya próbálkozásai azonban nem jártak sikerrel, így az idős Annáról végül egy család gondoskodott, kiápolta a 15 hold földért és a kanizsai házért cserébe. 

A nő hagyatékában sok-sok, kincset érő tárgy is található, például egy Monarchia korabeli, német feliratos púderdoboz. A képtár egyik helyiségében Fehér Annának állítanak emléket: megtekinthetjük az ágyát, a szépítkezős tükrét és egyéb használati tárgyait. A másik helyiségben a paraszti élet tárgyi emlékeit állították ki. A megnyitóról honlapunkon olvashatnak.

A kispiaci tájház gyűjteményéből nyílt kiállítás augusztus 25-éig látogatható a képtár rendes nyitvatartási idejében, augusztus 20-án, vasárnap pedig 16 és 20 óra között. A belépés díjtalan. A különleges nő történetéről és hagyatékáról információkban, képanyagban gazdag élményt kínál a Magyarkanizsa régen — Fehér Anna hagyatéka elnevezésű közösség a Facebookon.