A nézőtéren nem alszik ki azonnal a fény, figyelő objektívek, kamerák merednek ránk több oldalról, miközben helyet foglalunk. Lassan körvonalazódik, hogy bizony mi magunk is aktív résztvevői leszünk a történéseknek, tapsolni sem csak a meghajláskor fogunk. Mi ugyanis mind egy élő televíziós műsor, a Bitte die Nexxt Show nézőközönségévé avanzsálunk, s az elsőként megjelenő O. B. (Pongó Gábor) ismerteti is velünk a szabályokat. A helyünket csak a szünetben hagyhatjuk el, ha felvillan a jelzés, tapsolunk, nevetünk vagy pfujolunk. Választási lehetőségünk nem nagyon van, a szabályok azok szabályok. (Persze dönthetünk úgy is, hogy nem tartjuk be őket.) S el is indul a show, Ricky Martin slágerére, kezdődik az „élő adás”. Színre, azaz kamerák elé lép Frau Plastic Chicken (Elor Emina), a sztár-műsorvezetőnő. Ünnepelteti magát, kezet fog a nézőkkel, úgy érkezik, ahogyan egy celebnek érkeznie kell. Elor Emina lubickol a szerepben, és bravúrosan irányítja végig a figyelmünket.

Fotó: Srđan Doroški

Lassanként az is kiderül, hogy miről is lesz szó ebben az élő adásban, mely nem Szerbiában játszódik, nem is Magyarországon, hanem Grönlandon, ahol igen nagy a bűnözés számokban kifejezve, s a bűnözők nagy százaléka büntetlenül ússza meg tettét. Kézbe kell venni az intézkedést — mondja a műsorvezető. S elindul az első videóbejátszás (melyet még sok-sok követ az előadás során). „Mi a közös egy hajléktalanban, két call girlben, egy portásban és egy üzletemberben? A kérdésre egyetlen ember tudja a választ: az, aki megölte őket” — szól a felvezető hangfelvétel, míg különféle emberek portréját nézzük. S elindul a tévés (színházi) őrület. Kiderül, élő egyenesben fognak a kommandósok elkapni egy sorozatgyilkost, amit mi, a televíziós műsor nézői végigkövethetünk. Sajtótörténeti pillanat, szenzáció, ilyen még nem volt. A sorozatgyilkos, Rex Madison (Szalai Bence) házi videófelvétele következik, melyen valaki éppen egy baseballütővel csépel valamit. Nem látjuk, hogy az egy emberi test vagy valami más, a felvétel természetesen sokkhatást szeretne elérni, néhányan mégis megmosolyogják, mindenki tudja ugyanis, hogy ez egy színházi előadás, a felvétel nem lehet valódi. Ugye? Ahogyan az élő bejelentkezések sem a helyszínről, ahol éppen elfogni készülnek Rex Madisont. A Lavina étterem bejárata ugyanis nem más, mint az Újvidéki Színház bejárata, s Sonyval, akit Pongó Gábor alakít, nem más beszélget, mint Sony testvére, O. B., akit szintén Pongó Gábor alakít. Az ilyen leleplező pillanatok eredményezik a közönség soraiban a legnagyobb nevetéseket.

Frau Plastic Chicken műsorába különféle vendégek érkeznek. Az első, s végig a műsorban lévő, nem más, mint Kicsi Alex (Mészáros Árpád). Aki ismeri a Mechanikus narancs című Kubrick-filmet vagy Anthony Burgess Gépnarancs című regényét, pontosan tudja, ki is ő. Egy kegyetlen erőszaktevő, aki a mi történetünk szerint megtért, polgári életet él, megnősült, gyermeke van. Vajon lehetséges egy ekkora váltás? Frau Plastic Chicken is ezt szeretné kideríteni, ezért faggatni kezdi. Előbb ártalmatlan kérdéseket téve fel, majd egyre durvábban provokálva próbálja kihozni belőle a régi állatot. Videókat mutat neki, családi hátterében vájkál, rekonstruáltatja a régi időket, s további gonosz eszközökkel, a szenzáció felé haladva üldözi vissza az erőszakos emberi mivoltába Alexet. Mészáros Árpád az ártatlan, egy picit bárgyú Kicsi Alexből vált át a csapdába esett, kínlódó állat karakterébe, hogy végül visszatérjen a könnyed gyilkos bőrébe. Szépen vezetett íven játssza mindezt.

Eközben a történetünkben párhuzamosan futnak Rex Madison elfogásának akciójelenetei is, hiszen a beszélgetéseket folyamatosan megszakítja az élő kapcsolás a helyszínről. 

Az előadás díszlete egy televízió stúdiója, egy óriási képernyővel a középpontban, hatalmas fotelekkel, melyeken a show vendégei foglalnak helyet. Érkeznek a szakértők, pszichiáterek, azaz a Nemzetközi Pszichopatológiai Társaság viktimológiai szekciójának elnöke (Kőrösi István), valamint annak elnökségi tagja (Ferenc Ágota), két pszichiáter, akik valószínűleg maguk is rászorulnának némi kezelésre. Közben folyamatosan jönnek az élő kapcsolások vagy éppen Rex Madison házi videóinak részletei utcalányokkal, szerelmeskedés és további kegyetlenkedések. Aztán egyszer csak elfogják Rexet, aki meg is érkezik a színre, a képernyőről ott terem előttünk a gyilkos. Szalai Bence ártatlanul pislogó gyilkosát szinte elkezdjük megkedvelni. Jól játssza a nem nézném ki belőle, hogy bármi rosszra képes szerepet.

Egymás mellett ül két erőszaktevő, akik egymás ellentétei. S elindul a gyilkosok kvízjátéka, melyben különféle feladatokat kell teljesíteniük.

S érkezik az utolsó vendég, az egészen elképesztő jelmezben színpadra lépő női bíboros, dr. Paula Aquarius (László Judit), és következik az utolsó, mindent eldöntő feladat, majd meghallgatjuk a bíboros monológját, mely talán az egész előadás legmegrázóbb jelenete, hiszen egy „ideális” világ képét kezdi felfesteni, terveket vázolva, ám a monológ végére kiderül, a fő cél az, hogy ha lehet, ne nagyon gondolkodjon senki.

„Le a szabadsággal! Le a provokációval! Le a máshogy gondolkodás mítoszával! Nincs szükség filozófiára, okoskodásra, extrém ideológiákra. Kultúra? Mi az, hogy kultúra? Egy rakás dekadens, haszontalan, élősködő parazita maszturbációja. Elmúltak már azok az idők, amikor kétszínűsködve lándzsát kellett törnünk az úgynevezett kultúra érdekében. Ma már kimondhatjuk, az embernek nincs szüksége kultúrára” — részlet a bíboros monológjából.

A két gyilkos sorsáról a Világunió dönt. És hogy kegyelmet adnak-e bármelyiküknek, illetve mi lesz ennek az őrült élő show-nak a végkifejlete, azt nem árulom el, nézzék meg az előadást. Annyit megsúgok, van slusszpoén. Nem is egy. 

Azt is mondhatnánk tehát, hogy egy valódi szórakoztató előadást néztünk, sok zenével, tánccal, izgalommal, szurkoltunk a jónak. S ez a kijelentés igaz is lenne. De azt is mondhatjuk, hogy szórakoztunk, közben pedig borzongtunk a képsorok láttán, hallgatva a két férfi történeteit, cselekedeteit. Ez is igaz. Vagy elgondolkodnánk, hogy valójában nem a jónak szurkoltunk, hanem a két rossz közül az egyiknek. Két gyilkos közül az egyiknek, aki szimpatikusabb volt számunkra. Ezzel sem lőnénk nagyon mellé. Az előadáson nagyokat lehet nevetni, viszont erőteljes undor is átfut az emberen néhány jelenet során, s engem a következőkön gondolkodtatott el: Megváltozhat-e egy gonosztevő valaha? Rátérhet-e a jó útra? Valóban ennyire vágyunk a szenzációra? Ennyire immunisak lennénk az erőszakra, hiszen azzal nap mint nap találkozunk a médiában? Kinek hiszünk? A saját szemünknek, a híreknek, vagy egyiknek sem mindig lehet? Urbán András és az Újvidéki Színház társulata egy nagyon izgalmas, erős előadást hozott létre — legyenek önök is az élő adás részesei, várja önöket a csodálatos Frau Plastic Chicken. 

Az előadás szereplői: Frau Plastic Chicken — Elor Emina; Kicsi Alex — Mészáros Árpád; Rex Madison — Szalai Bence; dr. Sören Conery — Kőrösi István; dr. Evelyn Price — Ferenc Ágota; Pete, Pax, Puskás Attila — Német Attila; Balfék, Max — Gombos Dániel; Sony Björnbalderszon, O. B. — Pongó Gábor; Bíboros — László Judit, Jean — Figura Terézia. Az előadásban látható felvételeken közreműködtek: Crnkovity Gabriella, Góli Kornélia, Huszta Dániel, Lénárd Róbert, Ozsvár Róbert, Sirmer Zoltán, Urbán András, Bíró Alekszandra. Dramaturg: dr. Góli Kornélia, a díszlet Urbán András és Stefan Milošević keze munkáját dicséri, kosztümtervező: Lina Leković. Zeneszerző és videódizájn: Antal Attila, koreográfus: Fülöp Tímea. A rendező munkatársa: Lénárd Róbert. Fénytervező: Mia Mlinarević, hang: Vukašin Vojvodić, Pavle Popović, fény: Bíró Tibor, Natalija Marinković, videó: Stefan Milošević. Ügyelő, súgó: Bíró Alekszandra. Az előadást Újvidék Város Kulturális Hivatala támogatta.