Vasárnap a kaponyai csata 176. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak, melyet már 26 éve három helyszínen rendeznek meg. A győztes csata március 5-én zajlott le, most is a dátumhoz legközelebbi vasárnapon idézték fel a harcot, mely eldöntötte Szabadka, Szeged és az egész akkori Felső-Alvidék további sorsát.
Az első helyszínen, Bajmokon, a paprenyacsai temetőben koszorút helyeztek el Töröky Pál honvéd sírjánál a Dózsa György Magyar Művelődési Központ, valamint a Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottság szervezésében. Itt a többi bajmoki honvédről is megemlékeztek, akik nagy számban vettek részt az 1848—49-es szabadságharcban.
Bajmoki temető: Kartali Róbert fotója
Töröky Pál Baján született, de miután a Gaál László alezredes vezette honvédcsapattal győzelmet arattak a Szabadka elfoglalására készülő, túlerőben lévő szerb felkelők felett, Bajmokon telepedett le, ott alapított családot, és 44 éven át, élete végéig kántortanítóként dolgozott. Töröky ükunokái, Kiss Rózsa és Futó István az idén is eljöttek a koszorúzásra.
Bajmoki temető: Kartali Róbert fotója
A család büszke arra, hogy ilyen bátor őse volt. A sírnál Erhard Róbert bajmoki apátplébános igehirdetésében felidézte, hogy a korabeli feljegyzések szerint, amikor Töröky volt a tanító, évente több mint 400 gyermeket kereszteltek meg Bajmokon, míg ma a helyi iskolában mindössze 60 gyermek tanul. Felvetette a kérdést, hogy évek múltán lesz-e, aki megemlékezzen. Jámbor Viktor, a Dózsa György Magyar Művelődési Központ elnöke elmondta, hogy az általa vezetett intézmény és a Hagyományápoló Kegyeleti Bizottság közösen szervezi meg évről évre a megemlékezést. Kiemelte, hogy ezt fontos küldetésüknek tekintik, hiszen 176 évvel ezelőtt elődeink itt vívtak győztes csatát, mellyel megmentették Szabadkát és Szegedet.
Bajmoki temető: Kartali Róbert fotója
A megemlékezés a Bajmok és Szabadka között álló obeliszknél folytatódott. Ezt az emlékművet Szabadka Önkormányzata a forradalom 150. évfordulóján emeltette, egy tavalyi közlekedési baleset után megsérült, de felújították, és új márványtáblákkal borították be. Itt Gyivánovity Dániel, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke mondott beszédet. Kiemelte, hogy a megemlékezést nem kötelességből tartják meg évről évre, hanem mert tudják, hogy itt a helyük. Hangsúlyozta a múlt tiszteletét és a hősök méltó emlékezetét. Felidézte, hogy 176 éve két, évszázadok óta együtt élő nép csapott össze a csatatéren, majd a XX. század háborúi és a ’90-es évek történései újabb kihívásokat hoztak.
Kaponyai emlékmű: Szalai Attila fotója
Rámutatott, hogy a történelmi sérelmek helyett a kölcsönös tisztelet és a megbékélés vezethet el a jobb közös jövőhöz ezen a vidéken. Kiemelte, hogy a béke nem magától értetődő, megőrzése folyamatos erőfeszítést igényel. Felidézte a 2013-beli magyar—szerb történelmi megbékélést, melyet nem fegyveres konfliktussal, hanem tárgyalásokkal, következetes munkával és bölcs politizálással sikerült elérni. Hangsúlyozta, hogy ma Magyarország és Szerbia, valamint a vajdasági magyar és szerb közösségek példamutató egyetértésben élnek egymás mellett, és ennek megőrzése közös felelősségünk. Rámutatott, hogy a békének nagy ára volt, ezért óvnunk és erősítenünk kell. Ha a közös jövő reménye erősen él bennünk, és képesek vagyunk együttműködni, még ha nem is mindenben értünk egyet, méltók lehetünk 1848 örökségéhez. A megemlékezés évről évre erre emlékeztet, és ez ad értelmet az ünnepségeknek, a koszorúzásoknak és a közös, békés megemlékezésnek.
Kaponyai emlékmű: Szalai Attila fotója
Az eseményen közreműködött a Búzavirág énekkar, a Szent Péter és Pál apostolok római katolikus templom kórusa, valamint Basity Gréta szavalt. A rendezvények után Halász Tibor történész tartott előadást Bajmokon, a művelődési központban, ahol az 1849-es tavaszi hadjárat és a kaponyai csata eseményeit idézte fel.
