Beszélgetés Ambrus Melinda fiatal brassói újságíróval

A brassói Ambrus Melinda nyolcadik alkalommal vett részt Tiszaszentmiklóson a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájában. Ötödikesként jött el először ebbe a táborba, akkor kezdett ismerkedni az újságírással. Bevallása szerint ezzel a szép hivatással a hetedik osztályban kezdett el elmélyültebben foglalkozni, amikor a tanfolyam hatására újraindították iskolájuknak, az Áprily Lajos Főgimnáziumnak a diáklapját, a Visszhangot, melynek a szerkesztője lett.

— Ezek szerint több tapasztalattal rendelkezel, mint az itteni többi, szinte kezdő résztvevő. Mennyiben segített a szakmai fejlődésedben ez az iskola, és mennyiben édesapád tanácsai, aki maga is újságíró?

— Ezt a kettőt nem választanám szét. Ő is itt van, nekem is ugyanúgy segít, mint a többieknek. Még ez a nyolcadik tábor is megizzasztott a hír készítésekor, mivelhogy a tömörsége miatt nem egyszerű megszerkeszteni. Ahogy már említettem, ez az iskola volt lapunk újraindításának a legnagyobb mozgatója, és ilyen értelemben a suliújság szerkesztésével fejlődtem a legtöbbet.

— Édesapáddal, Ambrus Attilával, a Brassói Lapok főszerkesztőjével van egy közös kiadványotok: Kérdő útján — Beszélgetések a Kultúrparton címmel. Milyen könyvről van szó?

— Ez egy interjúkötet. Az én részemben, az Innenső part fejezetben sztárinterjúk vannak, például Ganxta Zoleeval, Fábry Sándorral, Erős Zsolt hegymászóval, Berecz András mesemondóval stb.

— Hogyan fogadták az olvasók és a kritikusok a könyvet?

— Több könyvbemutató volt nálunk, Brassóban, Kolozsváron és most itt, a táborban is. Úgy érzem, mindenki pozitívan állt hozzá, de kezdetben nagyon meglepődtek: Te csakugyan könyvet írtál? — kérdezték. Akkor én elmagyaráztam, hogy tulajdonképpen nem én írtam ezt a könyvet, hanem az interjúalanyaim, legalábbis én úgy érzem.

— Ifjú korod ellenére nagyon érett munkát tettél le az asztalra. Nehéz volt megcsinálni?

— A kötet különálló interjúkat tartalmaz. Amikor készültek, nem is gondoltam könyvre. Hogy nehéz munka volt-e? Néha igen, főleg, ha olyan személyt szólítottunk meg, aki vagy valamiben egyedülálló, vagy valóban annyira híres, hogy már sok interjút adott, ezért nehéz volt olyan kérdéseket találni, amelyeket még nem tettek fel neki.

— A sztárok vajon komolyan veszik-e a fiatal újságírót?

— Azt kell mondanom, hogy igen. Eddig még nem volt rossz tapasztalatom.

— Hogy írnád le a művelődési életet Brassóban? Vannak-e hasonlóságok a vajdaságival?

— Ez nehéz kérdés, mert úgy érzem, hogy mi itt a táborban egy elszigetelt részét ismerjük meg a vajdasági kultúrának. Itt természetesen nagyon aktív a kulturális élet. Ha csak ehhez viszonyítanám, akkor azt mondanám, hogy Brassóban nem lehet ilyet tapasztalni. Természetesen ez nem reális kép, és nem releváns így megközelíteni ezt a kérdést. De az embereket ismerve, akik eljöttek ide a táborba, valamint az én baráti körömet nézve, mondhatom, vannak hasonlóságok, és úgy érzem, hogy a kultúrával ugyanannyira foglalkoznak az itteniek is, mint mi.

— A fiatalság mennyire aktív a kulturális mozgalmak szervezésében, kísérésében?

— Úgy érzem, a tervezésében aktívabb, mint a részvételben, mert szervezni azok szerveznek, akiket már eleve érdekel az ilyesmi. Ők azok, akik mindenben benne vannak és mindenbe bekapcsolódnak. Az a szomorú tapasztalat, hogy a szervezők azok, akik ezeken az eseményeken részt is vesznek, a többiek kívülállók maradnak.

— Az eddigi tapasztalataid alapján mit tanácsolnál a jövendőbeli újságíróknak?

— Kérdezzenek, kérdezzenek és kérdezzenek!

— Most érettségiztél. A jövőben is újságírással szeretnél foglalkozni?

— Mindenképpen szeretnék ezzel foglalkozni, azt azonban már nem szeretném, hogy ez legyen az egyedüli szakmám. Azért kitartok mellette, mert úgy érzem, újságíróként szinte bármi lehetsz. Amikor egy színésszel beszélgetsz, akkor egy kicsit bele kell bújnod az ő bőrébe, hogy olyan kérdést tehess fel, ami érdekli az olvasót. Amikor orvossal beszélgetsz, akkor te is gyógyítóvá válsz, ha mezőgazdásszal, akkor meg a természetre figyelsz. Ebben látom én a legnagyobb szépségét ennek a szakmának.

(Az interjú a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájában készült)