A szentmihályi templomban

Kálmány Lajos pap, néprajzkutató (1852-1919) Temesvárott végezte el tanulmányait, és magyarpécskai káplánkodása idején kezdte meg népköltészeti gyűjtését. Összeférhetetlen, nehéz, ugyanakkor a parasztokhoz húzó természete miatt gyakran került összeütközésbe feletteseivel, ezért állandóan újabb és újabb plébániákra helyezték Temes, Torontál, Arad és Csanád megye területén. Négy évtizedes papi szolgálata során hosszabb-rövidebb ideig a Szeged környéki és a bánsági magyar katolikus lakosságú falvak többségében is megfordult. Pótolhatatlan értékű folklórt mentett meg az akkori Alföld még tradicionális világából. Életében nem sok elismerésben és csekély anyagi támogatásban részesült, értékes gyűjteményeit jórészt saját költségén adta ki. Elhagyatva, rossz körülmények közt halt meg. Jelentős kéziratos hagyatékának egy része több mint harminc évvel a halála után látott napvilágot.
A mi Bánságunkban három településen van emléktáblája, Szajánban, Szentmihályon és Egyházaskéren, ahol évente emléknapot is rendeznek. Az ötlet, amelynek csak egy részét sikerült megvalósítani, éppen a tavalyi ünnepségen fogant meg. Augusztus 21-én és 22-én ugyanis húsz-egynéhány Csóka községbeli fiatal és kísérőik Kálmány Lajos-emléktúrán jártak. A kétnapos utazást az egyházaskéri Aranybogár Polgárok Egyesülete szervezte a Magyar Nemzeti Tanács anyagi támogatásával.
- Kezdetben a romániai és a magyarországi partnerekkel három határon átívelő egyhetes zarándoklatban gondolkoztunk a régi Csanád-Szeged egyházmegye területén, ahol Kálmány Lajos káplánkodott és gyűjtött. A három központi település Magyarpécska, Csanádpalota és Egyházaskér lett volna, de az elgondolással végül magunkra maradtunk - mondta az aracsi Pusztatemplomnál Burány Zoltán, az Aranybogár egyesület elnöke és Maros Antal, az egyik szervező. - Főleg Bánságot vettük célba, de az első napon jártunk Újvidéken, a Tartományi Képviselőházban és a Magyar Szó nyomdájában, valamint a péterváradi várban is. A szállásunk Erzsébetlakon volt, majd Muzslya, Szentmihály és Aracs következett, hogy végül Szaján érintésével térjünk haza - hallottuk az úti beszámolóban.
A résztvevők szerint a program tartalmas, szép volt, a szervezők viszont abban reménykednek, hogy egyszer az eredeti elképzelést is sikerül megvalósítaniuk.