„Már gyermekkoromban megtanultam, hogy mindig az egyenes utat kövessem. Sohase füllentettem, vagy köntörfalaztam senki és semmi kedvéért. Mindig, minden körülmények között kimondtam, amit helyesnek találtam, még akkor is, ha az történetesen hátrányos volt számomra, vagy éppen egész exisztenciámat veszélyeztette” (Dohnányi).
(Külső hivatkozás: virtualis.sk-szeged.hu)
Ezen a napon született 1877-ben Pozsonyban Dohnányi Ernő Jenő Frigyes zeneszerző, karmester, zongoraművész, zenepedagógus.
Budapest, Terézváros — 2023. január 13.
Első komolyzenei lépéseit már hatévesen megtette, egy évvel később pedig már zongorára írt kompozíciót. A zene iránti korai elkötelezettsége és rendkívüli tehetsége olyan mértékű fejlődést eredményezett, hogy apja belátta, fiának hivatásos zenésznek kell lennie. Érettségizése után az akkor még mindössze két évtizedes Magyar Királyi Zeneakadémiát választotta tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében felvették a zongora és a zeneszerzés tanszakra. Budapest, Berlin, London, Bécs... Munkásságának és (magán)életének lényeges állomáshelyei ezek. Családjával egyéves argentínai kényszerkitérő és számtalan nehézség után 1949-ben érkezett meg az USA-ba, ahol elfogadta a Florida State University által számára felkínált zongora- és zeneszerzés-professzori állást.
„Azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt végük: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta életét bolyongása évei alatt, s még Amerikában is. Dohnányit háborús bűnökkel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesült Államokban is, a rágalom kiirthatatlannak bizonyult. Ennek következtében — bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban — az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni számára, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor. 83 éves korában [1960. február 9-én] hunyt el New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.”
(Külső hivatkozás: Wikipédia)
Fényképezte: Martinek Imre