* Mennyi diákja van az iskolának?

— 29 tagozaton átlagban 600-650 tanulónk van, valamint a Szabadegyetemen hét osztályban folyik felnőttoktatás. Magyar tagozat minden évfolyamon van. Az osztályok létszáma körülbelül tizenöt, úgyhogy meg vagyunk elégedve. Szerb tagozaton mindössze két évfolyamon van két osztály, a többin pedig három. A nyolcadikos szerb osztályok létszáma valamivel kisebb, mert sokan elmentek külföldre.

* Milyen eredményeket érnek el az iskola tanulói a sport-, irodalmi, tudományos és egyéb versenyeken?

— A sport terén nagyon szépek az eredményeink. Általában minden osztályban van egy-egy kiemelkedő diák. Képzőművészetből nem versenyek, hanem pályázatok vannak. A szaktanárok és a tanítónők egyaránt pályáznak, külföldre is, nagy sikerrel. Schmidt Surányi Mária magyartanárnő pedig havonta viszi a diákokat irodalmi megmérettetésekre. Tőle mindig hétvégenként kapom az üzenetet, hogy a szavalóversenyen a diákok első, második vagy harmadik díjban részesültek.

* Hogyan szerepelnek a nyolcadikosok a kis érettségin, és milyen sikerrel tudnak középiskolába iratkozni?

— A kis érettségi vizsgán tanulóink jól teljesítenek. Az eredmények az interneten is elérhetőek. Általában a kívánságlistán megjelölt első négy szak közül valamelyikre mindenki bejut, nyolcvan százalékuk arra a szakra iratkozik, amelyet elsőnek jelölt meg. A középiskolák tanárai meg vannak elégedve diákjainkkal, a tudással, melyet nálunk kaptak. Nemcsak az anyanyelvre gondolok, hanem az idegen nyelvekre és a matematikára is.

* Milyen állapotban van az épület, voltak-e beruházások?

— A pénzhiány ellenére is igyekszünk. A döntéseket nem egyedül hozom meg, itt vannak a munkatársaim és az iskolaszék is, közösen beszéljük meg, hogy a rendelkezésre álló pénzt mire költjük. A tantermek nyolcvan százaléka jól fel van szerelve. A tanárok most már nem használják az írásvetítőt, hanem számítógéppel és projektorral dolgoznak. Az órán a prezentációkon kívül lehetőség van közvetlenül az internetről is anyagokat bemutatni, és a diákok is szeretnek prezentációkat készíteni. Főleg biológia- és földrajzórán használjak ki leginkább a számítástechnika adta lehetőségeket. A legnagyobb gondunk egyébként a nyílászárókkal van. Az épületnek nagyon sok ablaka van, és sokba kerülne mindet kicserélni. Ezért a hazai pályázatokon kívül külföldiekre is jelentkeztünk. Ha jóváhagyják az eszközöket, akkor ezt a munkát is elvégezhetjük.

* A hatvanéves jubileum alkalmából újra kiadták az iskolaújságot. Mi olvasható benne?

— Az újság neve Neven, így hívták Jovan Jovanović Zmaj gyermekújságját is. Pontosan tizenöt évig nem jelent meg, pénzhiány miatt. A lapban beszámolunk a jubileumról, az iskola történelméről, a gyermekhétről, az elsősök fogadásáról és a nyolcadikosok búcsúztatásáról. Leközöltük az iskolanapra meghirdetett irodalmi és képzőművészeti pályázaton díjazott munkákat is. Bemutatjuk azokat a pedagógusokat, akik a legtöbbet foglalkoznak a gyerekekkel. Olvashatnak a szakkörök munkájáról és a romaegyesülettel közösen lebonyolított projektumról. Valójában tehát minden, ami az első félévben történt, belekerült az újságba. Félévenként tervezzük kiadni. Nagyon jól együttműködünk a Politechnikai Iskolával, az ő nyomdájában nyomtatták ki a lapot, ezáltal mindkét iskola és a diákok is jól jártak.

* Miként ünnepelték meg a jubileumot?

— Az iskolanapot hagyományosan a Népkörben tartjuk meg, az idén erre november 27-én került sor. Az ünnepségen díjaztuk az iskolanap alkalmából meghirdetett pályázat legjobbjait. A műsort diákjaink állították össze, nem hívtunk művelődési egyesületet, hogy az szórakoztassa a közönséget. Tanulóinkra ezért is büszkék vagyunk!