Húsvéti pásztorlevél az úr 2006. esztendejében
Ahogy az egyik énekünk kifejezi ,,Szukölködünk nagymértékben, segedelem nélkül. Reménykedünk. Örök Isten Te légy segítségünk.' Ez így is van a hétköznapokban, mert a mai élet nagy tempója, a gazdasági és más válságok ezt éreztetik velünk.
Isten azonban nagy kegyelmébol ünnepeket ad, amikor érezzük: bovelkedni kezdünk. Vigasztalásban, eroben, láthatárunk tágulásában.
De nemcsak mi szukölködünk, hanem vannak, akik nálunk is rosszabb helyzetben vannak. Mert nincs ilyen reménységük, nincs hitük, nincs bennük szeretet.
Hát mi hogy adhatjuk nekik ezeket a javakat, áldásokat? Hiszen ezek mind Istentol vannak. Tudnunk kell, hogy Isten Igéjében kimondja, hogy mint tanítványai, bizonyságtevoi: mi küldöttei, munkatársai vagyunk. Az Istentol adott ünnepek, így a Húsvét is olyan nagy alkalom, amikor hatványozottan megmutathatjuk, mi a lényege ennek az ünnepnek. Nem az eszem-iszom, nemcsak a család együttléte, de inkább a lelki éhség és szomjúság csillapítása és a nagyobb családdal a gyülekezettel való együttlét, amikor az egész világnak együttesen teszünk bizonyságot a legnagyobb örömrol: a halál és bun felett való gyozelemrol, amit az Úr Jézus aratott a keresztfán és az arimáthiai József sírboltjából kijove feltámadott, az emberiség és angyalok számára demonstrálva ismét, hogy Isten az élet Ura.
Az ünnepre azért van szükség, mert az ember engedetlenségével elrontotta a Teremto adta állandó üdvös állapotot. Mert Isten jóvá és igazzá teremtette a világot és az abban életteret nyert embert. Arra teremtette, hogy Vele, Teremtojével, embertársaival és teremtménytársaival összhangban és boldogságban éljen. A kísérto azonban az ember elott a csalóka elérhetetlent csillogtatta meg, s azon fáradozott, hogy eltérítse Istentol, és saját ,,külön bejáratú' boldogságot és önállóságot ígért neki.
Istenünk nem akarta azt, hogy a Kísérto mesterkedése miatt tengernyi szenvedés vegyen körül bennünket a végtelenségig, ezért küldte hozzánk Fiát, hogy az Élet állapotában maradhassunk mindörökké.
Ilyen figyelmeztetés a Húsvétot megelozo nagypéntek is, amikor majdnem elérte a végzetes szintet a bun, szenvedés és halál áradata. De Isten gondos gátépítoként elore biztonságos töltést emelt, tartósat, lerombolhatatlant, így elválasztva az enyészet eroit az élet eroitol a kereszten hozott áldozattal.
Az tegye boldoggá és kellemessé ünneplésünket és az azt követo hétköznapjainkat, hogy tudjuk: az Istenben bízó Krisztus egyházában élo ember számára az élet biztonságos. A teljes életet értve ezáltal, nemcsak a nyolcvan, kilencven évvel mérheto életet, hanem azt, amit Feltámadott és Megdicsoült Urunk szerzett meg számunkra.
Így ünnepeljünk hát, ezzel a tudattal, hogy életünk állandó, szilárd, rendíthetetlen alapokon nyugszik Urunk életet adó kegyelme által.
A krisztusi gyozelem feletti örömben osztozva a híveknek és minden felebarátomnak áldott Húsvéti Ünnepeket és szeretetben gyümölcsözo hétköznapokat kívánok: