Halmai János 1947. január 20-án munkáscsalád gyermekeként látta meg a napvilágot Nagybecskereken. Édesapja vasöntő, édesanyja háziasszony. Az általános iskola elvégzése után az elektrotechnikai középiskolába jár, majd a vasútnál helyezkedik el, és 29 évig gépésztechnikusként dolgozik. Az életrajza eddig szokványos, de a folytatása már kevésbé. 52 évesen ugyanis beiratkozott az újvidéki Teológiai Katekétikai Intézetbe. Kérdésemre, hogyan került az életébe a teológia, a következőket mondta:
- A teológia iránti vágyam sokkal régebbi keletű. Msgr. Jung Tamás püspök atya élesztgette bennem a gondolatot. A pályaválasztásom kezdetén is foglalkoztam ezzel, de az élet sok olyan élvezetet kínál, amiről le kell mondanunk. Nekem harminc évig a tenisz volt a szenvedélyem, aminek mindent alárendeltem, szinte függőségi helyzetbe jutottam. A nagybecskereki Galeb Teniszegyletben foglalkoztam a gyerekekkel és az ifjúsággal. Szép eredményeket értem el, egyéniben kétszer nyertem el a Város Bajnoka címet, ötször pedig Fa Laci barátommal, aki ma Ausztriában él. A hírnév és a tekintély egy kissé félre is vezeti az embert. Úgy éreztem, hogy az életem negyven évét haszontalanul elpocsékoltam, és emiatt lelkiismeret-furdalásom támadt. Szerintem a teológiával hasznosabb lehetek a közösség részére. Sokat köszönhetek Tietze Jenő prelátus úrnak, aki segített, hogy kialakuljon bennem a hivatástudat. 1998-ban az újvidéki TKI harmadik generációjaként kezdtem el tanulmányaimat, és 2004. szeptember 25-én diplomáztam. Amikor beiratkoztam, titkos vágyként ápoltam magamban azt az elképzelést, hogy idővel áldozópappá szentelnek. Február 5-én megtörtént a beavatásom, március 18-án, Szent József napján pedig diakónussá szentelnek. A kánonjog szerint hat hónap elteltével szentelhetnek áldozópappá.
* Szeptember óta hét nagybecskereki középiskolában hitoktatást ad elő. Hogyan fogadják a fiatalok ezt az új tantárgyat?
- Nagy fizikai és pszichikai erőfeszítést igényel, 210 diáknak adok elő. Közöttük vannak olyanok, akik szeretik, de akadnak egészen szélsőséges egyedek, akik csak fizikailag vesznek részt az órán, szellemileg teljesen máshol járnak, elkalandoznak. Az országunk elképesztően nagy erkölcsi krízisben van, és ez az ifjúságon tükröződik vissza leginkább. Szívügyemnek tekintem a fiatalok nevelését. Amikor még teniszeztem, akkor is éreztem, de most is vallom, hogy fel kell karolni őket. Mivel nem vagyok családapa, a gyermekek hiányoznak az életemből, így az ifjúság foglalkoztatásával próbálom pótolni ezt az űrt, a Máltai Ifjúság és a cserkészet keretein belül is.
* Mennyire érdekli az ifjúságot a cserkészet?
- A mai fiatalok kissé távol állnak ettől az eszmétől. Úgy gondolom, a cserkészet elképzelése Vajdaságban nagy krízisben van. Valami nagyon forradalminak kellene történnie, hogy igazán be tudjanak kapcsolódni és teljesíteni a cserkészet követelményeit. Sajnos, a mai világ csak az élvezetekben látja az örömét és a jövőjét, a cserkészet viszont nem ezen alapul, hanem az önmegtagadáson, a lemondáson, a kitartáson és az erkölcsös életen. Ennek vallási háttere van. A mai világ nagy betegsége az, hogy saját magát bálványozza. Ennek ellenére sem adom fel az ifjúsággal folytatott munkámat, és remélem, hogy a plébánia ifjúságával is sikerül együttműködni. Nagyon örülök, hogy a középiskolában a bánáti gyerekek a szórvány minden zugából itt vannak, ez a város a Bánság kicsiben. Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan. Ők még érnek, forrnak, keresik az identitásukat, nem teljes egyéniségek. Úgy gondolom, ennek a vallási folyamatnak a hatása majd idővel kristályosodik ki bennük, és akkor hozza meg a gyümölcsét.