India a kezdetektől el nem kötelezett

India gazdag és sokszínű. Földrajzilag sokrétű, ám a vallás szempontjából még inkább az. A hinduizmus mindent magába tud integrálni, csak az egyistenhitet nem, az ilyen elmélet ugyanis egyszerűen felfoghatatlan számára. A legtöbben Brahmát, Visnut és Sivát tartják a legfontosabb isteneknek, de mások helyi isteneket is imádnak, akár többet is, egyesek egyszerűen egy guru vagy tanító hívei. A hindu világszemlélet integrálta Buddha tanításait, a perzsa eredetű zoroasztrizmust, a Krisna-hívő vallást, a dzsainizmust, a szikh vallást. India egy dologra nem hajlandó: a teljes összhangra. A kereszténységgel és a muszlim vallásokkal tehát problémás a viszonya, sőt a muszlim és a hindu lakosság időközönként össze is csap. Egyszóval az indiaiakban kódolva van, hogy bárkivel bármiről tudnak tárgyalni, de senki nem tudja őket megvenni, vagy rávenni arra, hogy másokkal ne építsenek kölcsönösen hasznos kapcsolatokat. Nem véletlen, hogy az ország az el nem kötelezett mozgalom alapító tagja. India társadalmi rendszere is sokféle. Indiában létezik az aszkétikus hagyomány mellett egy egészséges hedonizmus is, vagyis szeretnek jókat enni, szolgáltatásokat, vagyontárgyakat vásárolni, pénzt keresni, gazdagnak lenni. Az indiai politika a hagyományokat is szolgálja, és a jövőjét is építi. Ne felejtsük el, hogy India atomhatalom, 2023 augusztusában eszközt juttatott a Holdra, és az indiai észjárásra vall, hogy ugyanebben az évben a Nap felé is küldött egy szondát.

A népesedéspolitika szabályozása

Európából nézve az indiai szociális politika katasztrofális, ám ez nem újdonság, így van ez évezredek óta. Nagyon erős a kasztrendszer, mely ellen törvény van, de az emberek ezt egyszerűen elhanyagolják, sőt a kasztrendszer sem mindenhol egyforma. Vannak olyan vidékek, ahol a kasztok száma más (nem négy, hanem több), és a városokban olyan lakosság él, amely már nem tartja fontosnak a kasztokat. Nem jellemző egész Indiára, de van úgy, hogy szenvtelenül nézik az utcán haldoklókat, hiszen a karma ellen nem tehetnek semmit. A modern technológia ehhez azt tette hozzá, hogy rengeteg abortuszt végeznek, főleg lány magzatokat vetetnek el, mert a fiúknak szerepük van az öreg szülők eltartásában. Ezek borzasztó dolgok, de a népesedéspolitikának van egy másik oldala is.

Az indiaiak soha nem gondolkodtak arról, hogy kínai módszerekkel vessenek gátat a lakosság növekedésének, ezt egyébként sem lehetne megcsinálni, hiszen Indiában nem a konfuciánus erkölcs a mérce, hanem a sokszínűség. Ezért India egy fiatal ország. Nem tudom, mennyire pontos az adat, de valahol azt olvastam/hallottam, hogy ma Indiában többen járnak főiskolára és egyetemre, mint ahány lakosa van az USA-nak. Ezenkívül már az egyetemek kibocsátottak jó néhány generációnyi kiváló orvost, informatikust, mérnököt. Az egyetemet végzettek második nyelvként beszélik az angolt, sokszor jellegzetes kiejtéssel, de az angol maradt a közvetítő nyelv Indiában, mivel olyan sok más nyelv is van. Igaz, hogy a hindi a legnagyobb, de ha az lenne a közvetítő nyelv, feszültségforrássá válna, és ez nem hiányzik az indiai belpolitikának (noha vannak ilyen törekvések is). Tehát a valamennyire is művelt indiaiak olvassák és értik az angolt, így be tudnak kapcsolódni a világ tudományos és gazdasági életébe. Akik nem járnak egyetemre, azok is fegyelmezetten dolgoznak, hiszen kell nekik a pénz. Vagyis Indiában a kapitalizmus rugói természetesen és tökéletesen működnek. Bizonyára ez fogja megállítani a lakosság növekedését is néhány évtized múlva. Jelenleg azonban India a legnépesebb ország, és a demokrácia magától értetődő, hiszen a vallások rendszere is demokratikus.

Az ország 28 tartománya és 8 szövetségi területe változatos képet mutat. Vannak területek, ahol sokat fektetnek a közigazgatásba, iparba, oktatásba, tudományba, máshol nem igazán foglalkoznak ezzel. Mégis elmondható, hogy India gazdasága ütemesen nő: a fejlődés mértéke 2022-ben 7,3, 2023-ban 6,2 százalék volt, az idei növekedés pedig kb. 6,5 és 7 százalék között lesz. Az indiai már a világ 5. legnagyobb gazdasága, miközben még igazán be sem indult.

A Dekkán-fennsík a Föld második legnagyobb lávaömlenye, ezért mindenféle fém kitermelhető belőle, amihez orosz építésű atomerőművek adják az energiát, miközben az indiai flotta az USA flottájával együtt gyakorlatozik, a kínaiakkal pedig azt sikerült elérni, hogy a vitatott területekről visszább vonják a határvédelmi erőket, hogy azok ne találkozzanak, azaz ne keveredjenek harcba. Pakisztánnal, az egykori fő ellenséggel is kiegyensúlyozott India viszonya, mindkét országnak van atomfegyvere, ehhez mérten tisztelik egymást. Ám amíg Pakisztán nem tudja egész területét kontrollálni, addig India óriássá nőtt.

A megfelelő ember a megfelelő helyen

Narendra Modi hindu nacionalistának számít, ez azonban nem egy európai típusú nacionalizmus, de a politikában szükségszerűen meg kell jelennie valamilyen ideológiának, és Modi esetében ez a hinduvata eszmeiség. Ennek lényege, hogy India hagyományos (tehát nem muszlim) értékrendjét őrzi úgy, hogy emellett fejlődjön az ország. A hindu Bharatiya Janata Party (BJP) pártban Modi felfelé haladt, és az egyik legjelentősebb állam, Gujarat (Gudzsarát) vezetője lett. Itt konfrontálódott a muszlimokkal, de az államot fejlődési pályára állította, így többször újraválasztották. 2014-ben India miniszterelnöke lett, és elsősorban a gazdaságot erősítette, amit a lakosság meg is hálált, és 2019-ben ismét megválasztották. Modi dolga nem egyszerű, a sok érdek között egyensúlyozni mestermunka, ezt tetézi, hogy a Himalájáról eredő nagy folyók vízhozama csökken a globális felmelegedés miatt. Mégis, India az elkövetkező évtizedek meghatározó hatalma lesz. Az, hogy az USA-nak és Oroszországnak is szövetségese, nem gátolja meg abban, hogy francia fegyvereket vásároljon. Az, hogy nem ellensége Kínának, nem gátolja meg abban, hogy a Fülöp-szigetek és Indokína államai mellé álljon, amikor a Dél-kínai-tenger hajózhatóságát kell védenie az USA-val együtt. Az, hogy a kínaiak a Selyemút koncepcióján dolgoznak, nem zavarja, de ha a Nyugat egy alternatív utat kínál Indiának, azt is elfogadja.

Az elnemkötelezettség kiegyensúlyozottsága

Amikor az ember India külpolitikáját figyeli, azt látja, hogy az ország minden irányban nyitott, és senkinek sem a fő ellensége. Ha a másik oldalról nézzük a dolgot, India nagy segítségére van Oroszországnak eladni a kőolaját, és Kínával is nagyszerű üzleteket köt, egyelőre olyanokat, amelyek nyersanyagot szállítanak Kínába, de egyértelmű, hogy India nem a legnagyobb ellenfele Kínának. Modi elnök Trump idején is ellátogatott az USA-ba, de Biden elnökhöz is elment. Ezenkívül a BRICS+ egyik vezető országa. Noha jóban van az USA-val, Iránnal is jó kapcsolatokat ápol. Egyszóval India és Modi mindenkivel meg tudja találni a megfelelő hangot és mértéket, de mindig szem előtt tartja a saját érdekeit is. India nem törekszik világelsőségre, az indiai szubkontinens érdekli, viszont bizonyos tekintetben (lakosság, felsőoktatás) már világelső.

Az indiai politika végletesen racionális, és a súlya miatt mindenki tiszteli, de nem félnek tőle, hiszen az is-is megoldások híve, nem pedig a megosztó vagy-vagy megoldásoké. A belső felvevőpiaca nagy, és a világkereskedelmet sem akarja felborítani, lassan foglal el pozíciókat. Az is megtörténhet, hogy kikerüli majd azt a demográfiai mélyrepülést, amely Kínában most kezdődik. India ugyanis sehova sem siet, de minden bizonnyal dominálni fogja az Indiai-óceánt az el nem kötelezettekkel és a BRICS+ országaival, Ausztráliától Madagaszkárig és Szaúd-Arábiáig pedig jó üzleteket fog kötni, hiszen a nyugalom és a növekvő lakosság miatt erre nagy szükség van.