Jézus halála után ötven nappal Péter apostol nagy beszédet mondott az összesereglett tömegnek. Hogyan remélhette, hogy szavaira odafigyelnek ugyanazok az emberek, akik Jézust ,,eltették az útból', noha három év során saját szemükkel látták csodajeleit? Miben bízhatott az apostol, hogy Jézus feltámadásának a tényérol szóló galileai halászra hallgatnak majd az emberek? Péternek nem voltak aggályai sem halász mivolta, sem szavai erejét illetoen, mert azt teljesítette, amit a Szentlélek bízott rá. A feltámadott Jézus hangját saját fülével hallotta, saját ujjával tapintotta ot, s mérhetetlen szeretetet érzett iránta szívében. Megtapasztalásból beszélt.
Vannak rossz zenei hallású emberek, vannak színvakok, mások nem érzik az ízeket, és léteznek lelkileg vakok, léteznek értelmükben tompák. Számukra a dallam, a szín, az íz, ami szép, igaz és jó alig létezik. Az összesereglett tömegnek beszélo Péter mindezt tudhatta, sot még azt is, hogy istentapasztalásra képtelen emberek is léteznek. O viszont rácsodálkozhatott magára, mert láthatta a zárt ajtókon, tömör falon át az apostolok közé érkezo és az apostolok közül távozó Jézust, aki közben közéjük ült, és szemük láttára sült halat és lépes mézet fogyasztott...
Nem vagyunk egyformák. Nem teremt minket az Isten egy kaptafára. Embere válogatja... Vajon mi az oka a lelki vakságnak? A feltámadt Krisztusba vetett hit Isten ajándéka. A hit ajándékát Isten mindenkinek megadja. Mindenki vissza is utasíthatja. Döbbenetesen fájó tudomásul vennünk, hogy bár a keresztre feszített, de harmadnapra feltámadt Jézus felkínálja magát mindenkinek, vállalja a visszautasítást is.
Mikor történik, hogyan és miért, hogy egy-egy ember életében kemény ellenállásra talál húsvéti hitünk Isten kínálta békéje? Lehet ennek oka önistenítésig terjedo önzés, talán az érzékiség bódulata, esetleg a ,,hívok' képmutató élete, vagy ,,tudományok' okozta ferdülés. Ezek miatt húsvéti öröm helyett százak érzik értelmetlennek az életet.
Pedig húsvéttal megváltozott a világ. A könnyek is megváltoztak. Jézus feltámadása fényében a szenvedés könnyei nem hiábavalóak. A részvét könnyei Isten jutalmát vonzzák le életünkre, mert Isten irgalmas az irgalmasok iránt.
A bunbánat könnyei sem meddok, nem kergetnek kétségbeesésben, nem a késo bánatéi, mert felszárítja oket a bocsánat.
Magyar sorsunk kilátástalansága sem orjíto többé, mert annak, aki értünk támadt fel a halálból, semmi sem lehetetlen. O, Jézus is siratta Jeruzsálemet, engesztelte Atyját nemzetéért, mi is könnyes szemmel engeszteljük a magyar családok buneiért.
Boldog a húsvétja azoknak, akik ismerik a szeretet könnyeit, akiket megkönnyeztet a szívükbol elotöro isten- és emberszeretet, mert ezt ajándékként a feltámadt Krisztustól kapják. Ok tudják, hogy Krisztus valóban feltámadt!