Augusztus 2-ától 5-éig tartott a Than Fivérek Értelmiségi Kör által szervezett III. Honismereti Ifjúsági Tábor. A főszervező, Farkas Alexander elmondása szerint céljuk elsősorban az volt, hogy az ifjúsággal (a 14. életévüket már betöltöttek korosztályával) megismertessék a magyar történelmet:
- Táborunkban tehát nemcsak szórakozhattak és barátkozhattak, hanem tanulhattak is a fiatalok. A hangsúly a magyar történelmen, művészeten, a népi hagyományok népszerűsítésén és a nemzeti öntudat erősítésén volt. Szó esett a Szent Koronáról, az 56-os forradalomról... Igyekeztünk kapcsolatot teremteni az anyaországi és más határon túli magyar szervezetekkel, amelyeknek hasonló célkitűzéseik vannak. Az idén már táborunk részvevői voltak a sátoraljaújhelyiek is Magyarországról, a borsiak a Felvidékről és a sóváradiak Erdélyből - mondta a főszervező.

Nem könnyű dolog felvonni az íjat

A cserkészotthonban, a hatalmas fák hűvösében, a nagy asztalok mellett folyik a munka. A fafaragókkal Berentai Jenő tanár úr, a nemezelőkkel Lukács Valéria foglakozik, a korongozók pedig Szabadka Bianka vezetésével tanulhatnak meg agyagozni. A nagy téren az íjjal, ezzel az ősi fegyverrel és a használatával ismerkednek a gyerekek Kinka Tibornak, az óbecsei íjászklub tagjának segítségével. Rumi Tamás magyarországi oktató pedig rovásírásra tanítja az érdeklődőket.
A nagy hőség miatt csak a média kedvéért öltözik be ,,teljes felszerelésbe' a magyarországi Bencze István és Csemez Farkas, akik már Kazahsztánban is jártak lóháton. A 6800 km-es utat négy és fél hónap alatt tették meg, nagy távnak csaknem a felét, 3000 km-t, lóháton. Csemez Farkas fölveszi a csápánt, melyet ott kapott emlékül. Azt sem felejti el megemlíteni, hogy milyen szeretettel fogadták őket, a kazahsztániak ugyanis rokonaiknak vélik a magyarokat...
Hogy ez a táborozás létrejöhetett, az óbecsei önkormányzatnak, valamint a lelkes szervezőknek: Kiss Anitának, Ferenc Lajosnak, Bonifárt Lászlónak és Jovanović Dánielnek köszönhető.