Amolyan figyelemreméltó kuriózumként olvastam az ország, latin betűs nyomtatása ellenére is legnagyobb példányszámú napilapjában (egy közvélemény-kutatónk szerint Vajdaságban és a magyarok körében is legtöbb vásárlója van) azt a körkérdést, amelynek során az olvasók ,,választották meg' Szerbia 21 tagú hölgykormányát. Természetesen csak hallomásból, közéleti szereplésük, publicisztikai ténykedésük vagy könyvük alapján ,,ismerem' ennek néhány tagját, s mivel az ő szakértelmük számomra kétségtelen, úgy gondolom, a többi ,,kormánytag' is megállná a helyét azon a poszton, ahova az olvasók kívánsága helyezte őket. Példaként mondom, hogy a hölgykoszorú kormányfője Ružica Ðinðić (a megölt kormányfő özvegye), helyettese Ivana Dulić-Marković lenne, a külkereskedelmet Milica Ðilas, a munkaügyet Ranka Savić, a tudományét Gordana Perović, a gazdaságot Svetlana Kisić, a mezőgazdaságot Dobrila Jakić-Dimić, az igazságügyet pedig Marijana Pajvanèić vezetné. S miután így ,,összeálltak', érdekes és okos programnyilatkozatot adtak. Kitűnt, hogy egyikük sem utasítaná el a megbízatást, ha erre, valami csoda folytán, sor kerülhetne. Ružica Ðinðić ,,kormányfő' ehhez hozzátette, hogy igyekszik alaposan megismerkedni ,,kormánya' minden tagjával, majd összehívja ülésüket, és a lehető legrövidebb időn belül programot terjeszt a közvélemény elé. Azt mondhatnám tehát, hogy bátorságukkal, karakánságukkal sincs baj! No, persze, a rosszmájúak azonnal megjegyezhetnék: könnyű valamit vállalni, ha kevés a valószínűsége annak, hogy kinevezésükre sor kerül.
Azért mégis érdemes eljátszogatni a gondolattal: mi lenne, ha egy ilyen csoda megtörténne? Azok közé a szép kort megért férfiemberek közé tartozom, akiknek meggyőződése, hogy egy hölgyek alkotta kormány megfontoltabb, körültekintőbb, s az élet vadságai közepette szelídebb politikát folytatna a férfiakénál. Merem ezt hinni azért is, mert aktív újságíró koromban, amikor témáim zöme gazdasági volt, igencsak jól működtek azok a vállalatok, amelyek igazgatója, s egy-két vezető beosztású személyisége hölgy volt. Persze, ez esetben is elő lehetne hozakodni markáns ellenpéldával. Például azzal, hogy semmivel sem lett szelídebb és humánusabb Bush amerikai elnök politikája, amióta a külügy élén Condoleezza Rice áll, aki mindenek tetejébe színes bőrű, tehát egy okkal több, hogy rokonszenvezzünk vele. Erre azt is mondhatnánk, hogy egy nő nem tehet csodát egy olyan csapatban, amelynek a többi tagja kemény vagy még keményebb férfiú!
Nem nyúlok ehhez a témához, ha közben nem olvasom ugyanebben a lapban, hogy a gazdasági és egyéb sikereiről egyre ismertebb Soko Banja község minden jelentősebb posztján (a községi tanács elnöke, a polgármester helyettese, a bíróság elnöke, a főügyész, a bankelnök és szinte minden oktatási, művelődési és egészségügyi intézmény igazgatója stb.) hölgy áll. Tanulságként lehet elmondani Vajdaság minden termálvízzel rendelkező községének, falvának, például Szabadkának és Palicsnak, hogy az említett község maximálisan kihasználta gyógyturisztikai lehetőségeit, és jövedelmének nagyobb része ebből ered. Másrészt mi és szomszédjaink egyre hangosabban mondjuk, hogy az ellenzék felelősségteljesebben viselkedne, tehát nem hangzana el annyi alaptalan követelés és rágalom, ha árnyékkormány állhatna fel, amely azután szervezettebben, keményebben követhetné a kormány cselekedeteit.
Nos, az árnyékkormányról érdemes legalább két dolgot elmondani. Az egyik: ha ilyesmi nálunk lehetséges lenne, javasolnám, hogy az első ilyen testületünk a fentebb említett hölgykoszorú legyen. A másik: ilyen kormánya igazán csak Nagy-Britanniának van, s annak tagjai éppúgy kapnak fizetést -- csak kevesebbet --, mint a hatalmon levők. Ezenkívül: amikor választások után a királynő megtartja trónbeszédét, nemcsak azt ismerteti, amit az új kormány akar, hanem azt is, amit az ,,árnyéka' szeretne. S hogy ez mennyire hivatalos aktus, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a felséges asszony (hamarosan minden bizonnyal úr) szózatában a ,,király(nő) ellenzéke'-ként szólítja meg a választásokon vesztes felet. És mivel mindkét oldalnak van a király(nő) által szentesített programja, az ott is gyakori kemény megfogalmazások ellenére kevesebb a parlamentben és a közéletben a halandzsa és a (büntetlenül maradt) rágalom, mivel mindkét felet meg lehet fogni annak tükrében, hogy mi történt az országban, illetve mi történhetett volna, ha az árnyékkormány programja szerint alakulnak a körülmények otthon és a világban.
Persze, ilyen komoly ,,játék'-ra csak a sok száz évet megért demokráciájú és fegyelmezett (hideg?) britek képesek. Aligha lehetséges ilyesmi ezeken a mi kelet-közép-európai, balkáni vidékeinken...