Furcsa, illetve nehezen megmagyarázható jelenségnek lehetünk szemtanúi napjainkban. A háborús bűnökkel vádolt személyek azt követelik, hogy itthon - úgymond helyben - ítélkezzenek felettük, és ne Hágában. A Ðinðiæ néhai szerb kormányfő ellen elkövetett gyilkosság egyik vádlottja viszont határozottan tiltakozik amiatt, hogy Görögország ki akarja szolgáltatni szülőhazájának, Szerbiának, hogy itt ítélkezzenek felette. Nem szeretnék most senkit sem kényszeríteni helytelen következtetések levonására, de nekem személyesen első pillantásra úgy tűnik, hogy a háborús bűnökkel vádolt személyek sokkal jobban érzik magukat itthon, mint a gyilkossággal vádolt maffiózók.
Őket ugyanis a hatalmi rezsim csak addig kényezteti és hagyja garázdálkodni, amíg haszna származik belőlük, mármint a gazdasági maffiából. Amikor kezdenek kellemetlenkedni, és részt kérnek a hatalomgyakorlásból - lecsapnak rájuk, szétzavarják őket, egyeseket le is lövetnek, vagy külföldre tanácsolnak ideiglenesen. Valószínűleg azért nem szeretné a Ðinðiæ gyilkosság egyik vádlottja sem, ha Görögország kiadná, mert valószínűleg még túl sok személyes ismerőse van a hatalomgyakorlók s a rendfenntartók között.
Ellenben felvetődik a kérdés: miért ragaszkodnak a háborús bűnökkel vádolt személyek a hazai bíróságokhoz? Lehet, hogy azért, mert igazi lokálpatrióták, és úgy gondolják, hogy ha már itthon végezték el a népirtást és a tömeggyilkosságokat, akkor ítélkezzenek felettük itthon, hazai pályán. Különösen megható és izgalmas volt a legutóbbi eset, amikor a háborús bűnökkel vádolt boszniai szerb ezredes a szerb igazságügyi miniszterrel kéz a kézben utazott Hágába, külön repülőgépen, az éj leple alatt. Könnyekig megható, hogy önként adta fel magát és nem tanúsított ellenállást. Szinte el sem hisszük, hogy ő volt a szrebrenicai tömegmészárlás második számú szervezője, amikor 1995 nyarán röpke egy hét alatt, közel 8000 bosnyák-muzulmán férfit lőttek tömegsírokba, a szerb hadsereg harcosai. Ő úgy érzi, hogy itt a Balkánon megértőbben ítélkeznének felette, és ha minden jól megy, talán még néphős is lehet. Mert Karadžiæ és Mladiæ tábornok már nagyon közel áll ehhez. És megható volt még az is, hogy a szerb igazságügyi miniszter személyesen kísérte el Hágába, noha nem is Szerbia, hanem Bosznia állampolgára - volt legalább is. Nekünk viszont, akik őseikkel együtt, évszázadok óta élünk itt, az adminisztráció és a bürokrácia megalázó szabályai alapján kell igazolni és bizonyítani állampolgárságunkat, még akkor is, ha csupán gyermekünket szeretnénk iskolába íratni. A mi kezünket nem fogja meg a szerb igazságügyi miniszter, hogy segítsen bizonyítani: nem háborús bűnösök vagyunk, hanem az ország, itt született, becsületes állampolgárai.