Két gyerekkel utazni nem a legegyszerűbb mutatvány. Egyeseknek könnyebben megy, másoknak nehezebben. Én az utóbbi kategóriába tartozom, szívesen utazom, viszont az azzal járó feszültség és idegeskedés inkább fáraszt, mint pihentet. Igyekszem magamévá tenni a bölcsességet, mely szerint a szülők nem nyaralnak, hanem csak máshol vigyáznak a gyerekeikre, de nem mindig sikerül.
Négy hét alatt négy állatkert
A kirándulások jolly jokere viszont mindenképp a játszótér és az állatkert, ahol a gyerekeket szabadon lehet engedni, hogy viszonylag kontrollált körülmények között „csináljanak, amit akarnak”. Egyrészt a címben feltett kérdésre nyilván az a válasz, hogy a fóka a természetes élőhelyén a legboldogabb. Ez leginkább az Északi- és a Déli-sark, de kiterjedt kutatómunkámnak és az öt, illetve a két és fél éves gyerekemnek köszönhetően azt is tudom, hogy bizonyos fókák a melegebb éghajlatot is kedvelik, sőt a sós vízhez sem ragaszkodnak. Másrészt viszont nyilvánvaló, hogy ott boldogabb a fóka, ahol nagyobb helye, szebb medencéje, több társa és több játéka van.
Egy hónap alatt négy állatkertben jártunk, mindben volt fóka. Volt, ahol látványosan szomorkodott, de olyan is, hogy a közönséget szórakoztatta. Utóbbinál persze nem lehetett megállapítani, hogy ő maga élvezi-e mindezt, de számunkra szórakoztató volt. Nem fogok hivatalos rangsort felállítani a palicsi, a belgrádi, a budapesti és a bécsi állatkert között, de a következő leírásból egyértelművé válik majd, hogy hol éri meg jobban fókának lenni.
Sic transit gloria mundi
A palicsi állatkert az utóbbi években egyre szegényesebb képet mutat. Korábban ritkán jártam oda, az utóbbi öt évben azonban gyakran megfordultunk az állatkertben, és azt látjuk, hogy hiába újítgatnak dolgokat, hiába szereznek be új állatokat, olyan fontos lakók tűnnek el, és marad üres a kifutójuk, amelyek alapjában határozzák meg egy-egy állatkert képét. Elefánt évek óta nincs, újabban zsiráf sincs, zebrából is csak egyetlen futkározik a homokos kifutón, a pingvinek pedig a hírek szerint a lelkes látogatók áldozatai lettek (értsd: minden szemetet bedobáltak nekik, amitől elpusztultak). Olyan ritkábbnak számító állatok, mint a víziló, az orrszarvú, a panda, a vörös panda vagy a koala pedig csak álomképek maradnak a Palicsra látogatók számára. A gyerekek persze szeretik a helyet, könnyen és gyorsan bejárható, van játszótér (olyan, amilyen, de van), és a majmok mindig szórakoztatóak.
Hamarosan elköltözik
A belgrádi állatkert ennél eggyel vidámabb képet mutat. A Kalemegdanon található állatkert, melyet a hírek szerint hamarosan az egyik szigetre költöztetnek, a palicsinál nagyobb, parkosított övezetben terül el, és pontosan lekövethető, hogyan bővült. A régi részen még minden betonból van, jellemzően kis ketrecek találhatók itt. Ezekben régebben nagyobb állatok laktak, ma már inkább csak a madarakat teszik ide, van itt fekete kakas és fehér páva is (néha ketrecen kívül is). Igaz, hogy a legutóbb nem tudtuk meglátogatni a „kontrollált körülmények között élő” aligátorok között világrekorder Mujót, aki legalább nyolcvannyolc éves, de egyes becslések szerint akár kilencvenöt éves is lehet már, ám láthattuk a vízilópárt, Nikolát és Julkát napozni, ahogy az oroszlánok is éppen nekünk rendeztek műsort, és a pingvinek etetésére is odaértünk. Az aztán a show-műsor! Mindjárt látszik, hogy a cuki pingvinek milyen harciasak is tudnak lenni. Természetesen a belgrádi állatkertnek is fontos része a játszótér, ahol kalandpark is található (ahogy Palicson is, egyébként), és a gyerekek két mászás vagy csúszdázás mellett kecskéket is simogathatnak, amíg a szülők nyugodtan megisznak egy kávét.
Egész napos szórakozás
A budapesti állatkertet nagyon gyorsan kellett megnéznünk, mert körülbelül két órával zárás előtt értünk oda, de így is sikerült egy jelentős részét bejárnunk. Ebben nagy segítségünkre voltak a húzható kiskocsik, melyekbe be tudtuk ültetni a gyerekeket. Ilyen Palicson és Belgrádban nincs, Bécsben viszont szintén van. A korábban Palicson és Belgrádban is látott állatokon felül itt találkozhattunk gorillával és cápával, valamint tapírral és lajhárral. A játszótér itt tengeri tematikájú, teljesen gyerekbarát és biztonságos. Számos látnivaló van, érdemes az egész napot rászánni, hiszen már csak a Varázshegyen órákat lehet barangolni.
A budapesti kiránduláshoz még annyit fűznék hozzá, hogy ha már az állatkertben járunk, és megnézzük a Hősök terét, valamint integetünk Szerbia budapesti nagykövetségének, töltsünk el néhány órát a Városligetben is. Kicsik és nagyok is találnak itt szórakozást, például felemelkedhetünk a magasba egy valódi léghajóval, de sportolni is lehet.
A 13 000 négyzetméteres játszóteret négy éve adták át, és azóta igazi gyerek- és szülőparadicsommá vált. Van itt mászható léghajó (olyan, mint az igazi, csak ez szerencsére a földön marad), számos csúszda, sőt csúszdarendszer, többféle hinta, homokozó, kötélpálya, trambulin és vizes játszóhely is. Itt aztán valóban szabadon lehet engedni a gyerekeket (az első sokk után, hogy milyen magasra is képesek felmászni alig néhány perc alatt), és békésen meg lehet inni egy kávét, amíg ők elő nem bukkannak valamelyik csúszda alján vagy vizesen és sárosan egy domb mögül.
Kisvonattal a magasba
A bécsi állatkert mind közül a legtágasabb. Egy hektárral ugyan kisebb területű, mint a budapesti, de úgy tűnik, mintha sokkal nagyobb volna, hiszen kisvonattal még egy kis dombra is fel tudunk menni, ahonnan nemcsak az állatkert, hanem Bécs is látszik. Egy kissé szürreális az erdő közepéből ilyen közeli modern épületeket látni. Ahhoz a képhez hasonlítanám, amelyet éppen itt láttunk, vagyis hogy egy bizonyos kőszálikecske-fajta együtt él egy majomfajtával, hiszen szimbiózisuknak köszönhetően a kecskék mindig rovarmentesek, a majmok pedig lefoglalják magukat a kurkászással.
A bécsi állatkertben nincs, ami nincs. Itt láttam életemben először koalát és orrszarvút (orrszarvú elvileg Budapesten is van, de ott még egyszer sem sikerült megpillantanom), itt játszik az óriáspanda bújócskát a látogatókkal, és itt vannak a legszebb flamingók. Ez Európa legrégebbi, egyúttal legmodernebb és legrendezettebb állatkertje, teljesen jól illeszkedik a schönbrunni kastély miliőjébe, de korszerű is. Az állatoknak jelentősen nagyobb kifutóik vannak, mint máshol, a jó tervezésnek köszönhetően mégis az összes lakó jól szemügyre vehető. A vendégek különböző időpontokban etetést láthatnak, de akár fókabemutatón is részt vehetnek.
Természetesen van játszótér is, ahol megpihenhet a fáradt szülő, amíg a gyerekek eltűnnek a barlanghálózatban.
Nem vagyok állatpszichológus, és nem tudom megmondani, hogy hol érzik magukat a legjobban az állatok, vagy hogy egyáltalán milyen hatással van rájuk a bezártság, emellett nagy állatvédő sem vagyok, így nem ellenzem az állatkertek létét, de az szemmel látható, hogy ott erősebbek és nyugodtabbak az állatok, ahol van elég helyük, és ahol megfelelően gondoskodnak róluk.
Az állatkert egyébként nem csak gyerekekkel lehet jó program, nagyokat lehet sétálni szép környezetben, érdekes élőlényeket megismerni, így baráti társaságok és szerelmespárok is szívesen látogatják ezeket a helyeket. Az mindenesetre biztos, hogy egy-egy nagyobb állatkert esetén érdemes akár az egész napot is rászánni, hiszen a több kilométeres séta kirándulásnak is beillik, közben pedig legalább érdekes dolgokat tanulhat meg az ember. Előnyös lehet, ha nem hétvégén történik mindez, mert a hömpölygő tömeg sokat ronthat az élményen.
